Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-69
©9, orssságos ülés 1887. márciins 12-én, pénteken. 4? a kellő intézkedéseket, tessék. megtenni a feljelentést a kamaránál; ha oly módon indít pereket, hogy ebből hármat-négyet csinál, tessék megtenni a hasonló lépést; mindezekre ma is módot nyújt az ügyvédi rendtartás; ha ez nem történik, vagy ha az ügyvédi rendtartás helytelensége miatt csak hosszú idő múlva juthatnak a felek igazakhoz, akkor ne az ügyvédeket méltóztassék ezért okolni, hanem azokat, a kiknek módjukban lett volna az ügyvédi rendtartást már régen előterjeszteni és megalkotásáról gondoskodni. (Élénk helyeslés a szélső haloldalon.) És azután az okok között méltóztassék még különösen ügyelni arra, hogy bizony a perek nagy szaporodásában azokon kivül, a miket mondottam, igen nagy része van annak is, hogy ma is fenforog a korábban is folytonosan fenfórgott túlterheltség a másodszor annak, hogy a bírák előképzettsége a bírói állásra nem megfelelő. (Ügy van! a siéls'ó baloldalon.) A túlterheltségnek mi a következménye? Akármilyen jószándékú bíró, akármilyen szorgalmas, — bizony igaza van a t, miniszter úrnak abban, hogy sokan nagy önfeláldozással teljesítik azon nyomorúságos fizetésért kötelességüket — ha sebbel-lobbal kell végezni a munkát, az sokszor nagyon felületes, a nélkül, hogy akár a bíró, akár az Ügyvéd ennek oka volna. (Helyeslés a ssélső baloldalon.) Azután még egy. Nem jut nekik idő arra, hogy folytonosan képezzék magukat, hogy a tudomány művelésével folytonosan nexusban legyen. Méltóztassék csak azon szomorú tüneményt venni, hogy a legutóbbi jogászgyülés alkalmával a királyi kúria bíráinak igen dicséretes és nemes közreműködését kivéve, az alsóbb bíróságoktól alig volt ott valaki található. Igen, egyik ok az is, hogy a fizetés sem felel meg a tudomány azon fokának s azon követelményeknek, a melyekkel egy bíróval szemben fellépünk; de ok van abban is, hogy úgy el vannak foglalva, hogy lehetetlen az ilyen képzés és a társadalommal való ilyen érintkezés, (Ügy van! a szélső baloldalon.) Azután, a mint az előbb mondottam, az előképzés módjánál fogva igen különböíő képzettségű emberek jutnak oda; az egyik csak bírói vizsgával, a másik ügyvédi vizsgával és diplomával, az egyik már bírói állásban van azon bírói vizsga alapján, mert mindjárt a bíróságnál kezdte el a gyakorlatot, a másik, a kinek sokkal nagyobb gyakorlati képessége van, alsóbb állásban kerül oda. Hozzájárul az, hogy különösen, mikor arról van szó, hogy valakit kinevezzenek különösen az alsóbb állásokra, azok nem nagyon szívesen mennek oly helyre, a hol azt tartják, hogy kevésbbé képezhetik ki magukat legalább érintkezés útján s innen történik, hogy akárhányszor vidékre sokkal magasabb fokon neveztetnek ki bírák, mint a fővárosban. Szeretném tudni, hogy miért legyen a vidék abban a helyzetben, hogy a ki nem elég képzett a fővárosra, az elég képzett lehet a vidékre. Egyik embernek az igazsága olyan legyen, mint a másiké, és egyenlő mértékkel kell mindenkinek mérni. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Főleg ezek azok, a melyek, mint mondottam, a pereknek szaporítására vezetnek. De én még egyik indokát és nyilatkozatát az igen tisztelt igazságügyminiäzter úrnak e teremben annyival is inkább zokon kell hogy vegyem, mert mit szólana ő, vagy bárki ahhoz, hogy ha erről az oldalról is ilyen általánosságokban s így nyilatkoznék az igazságszolgáltatás akármelyik tényezőjéről? Ha például mi azt mondanók, hogy a perek szaporodásának oka a bíróságokban rejlik, mert sokan vannak, de nem értenek hozzá; és ha mi gyanúsítani akarnánk és ilyen térre lépnénk, akkor talán még azt is megtebetnők, hogy azt mondanők, hogy igaz, hogy az elnökök kandidálják az előléptetést, de szuggerálhat nekik az igazságtígyminiszter úr. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) ilyen térre mi nem lépünk és csak arra kérem az igen t. igazságügyminiszter urat, hogy azokat méltányolva, a miket mondtam, erről a térről elmozdulni méltóztassék, mert azzal as igazságszolgáltatásnak hasznot nem tesz, arról pedig meg vagyok győződve,, hogy akar hasznot tenni. A második, a miért felszólaltam, (Halljuk! Halljuk !) igen tisztelt ház, az, hogy én rendkívül fájdalmasnak tartom, másnak nem mondhatom, Magyarországra nézve azt a nyilatkozatot, a melyet a katonai büntető anyagi jogra nézve hallottunk. (Halljuk! Halljuk!) Már akkor a trónbeszédben megüthette mindegyikünk fülét különösen sérelmesen az, hogy ott csak a bűnvádi eljárásról volt szó és mellőzve volt a büntető jog, már pedig igaz, hogy az eljárás sokat enyhít, de ha nálunk más büntetési rendszer, más fogalmak vannak a büntetésre nézve, mint ott, akkor nem tudom, hogyan tarheti meg Magyarországnak akármelyik igazságügy minisztere, hogy Magyarország büntető" hatalma saját polgáraira nézve ne érvényesüljön. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Sőt mi több, az a furcsaság, a mi unikum az~egész világon, a mi bele van a véderőtörvénybe is iktatva, hogy a mint magára ölti a másik kabäto!:, akkor más jog alkalmaztaíik reá. T. ház! Ez nem oly egyszerű kérdés, ez Magyarország szuverenitásának kérdése. (Élénk helyeslés a ssélső baloldalon.) Arról van szó itt, hogy Magyarország büntető hatalmát másoktól akadálytalanul és függetlenül gyakorolhatja-e és ennélfogva megalkothatja-e minden polgárára nézve a büntető jogot a nélkül, hogy alkudoznia kellene akár a horvát kormánynyal, akár a katonai