Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-81

268 81. országos ülés 1897. inárczius 29-én, hétfőn. mert látta, hogy a dolgok nem akként történnek, a mint történniök kellene, ostorral űzte ki a kufárokat, azt mondván: Ne tegyétek atyám házát kereskedés házává, ti pedig a latrok barlangjává tettétek azt! Méltóztatnak emlékezni Cromwell idejére, hogy a rump parlamenttel mit tett? Hivatkozva a törvényre, határozottan megmondotta, ime te ilyen, te olyan, megmondotta, mi mindent nem tettek, előhozta a levéltitkok megsértését, felsorolta a mindenféle bűnöket, a vétkezőket, sze mökre szórván ezeket, a parlamentből eltávolította, kikergette, a parlament kulcsát pedig zsebrevágta. A francziák szabadalmaikért a köveket szaggatták fel, az angol nép pedig nem fizetett, míg szabadalmát nem tudta kivívni. Önök szavazhatnak bizalmat, de az a kérdés, hogy ha a nép nem szavaz bizalmat szivében, fog-e akkor is és miképen fog fizetni. Bölcseség volt az a szó, a mikor a legnagyobb magyar azt mondoíüa, hogy még az Isten sem fogja azt a népet arra rábírni, hogy fizessen, ha egyszer belátja, hogy semmiért fizet, sőt nem esak semmiért, hanem azért, hogy a mi földi életében egyedüli vigasztalását képezte, sőt erőt adott neki szenvedéseiben, hogy e föld porában megkeresse kenyerét s adóját, most a vallását letiporják. Legalább a reményt engedjék meg annak a népnek, hogy bízzék és akkor nem fogja, mint a franczia, az utezák kövét felszaggatni, mert a magyar nemesebb e részben, akkor uem fogja megtagadni, mint az angol az adót, hanem bizalmat fog meríteni tovább is őseink szent hitéből, Földileg teljesen tönkretette a hazát a kéthárom évtizedes liberális uralom, és a mikor még csak egy vigasztalás maradt, akkor ezt is, a hitet, a vallást is el akaija tiporni. Ámde a nép mit mond? A magyar nép türelmes, nemes, engedte magát faragtatni, vasaltatni, mint a nemes telivér. Húzta is a hámot, de végre, mikor a kurschmied elevenébe vágott, hátrarugott. Ez a nép szava, a nép felfogása, a mely engedte magát vasaltatni, de elevenébe nem enged nyúlni s ez az elevené: hite és vallása. Ép azért engedjék meg a népnek is, hogy bizalma legyen és iparkodjanak azzal az eszmével, a melyet a néppárt zászlajára tűzött, megbarátkozni. A napirendről nem fog az letűnni, mert itt vagyunk, akár szólunk, akár nem, ittlétünk örök és állandó bizonyíték, állandó életkövetelmény, hogy a revizió életbe lépjen. Míg ez nem lesz meg, addig a nép bizodalma sem lesz meg, mert hiába szavaz meg akárki akármit, ha a nép elveszti bizodalmát. Szavazni könnyű, fizetni nehéz. Az én bizodalmam nem abban a hatalomban van, melynek háta mögött nem a nép áll. Az én bizodalmam nem a provízióban, nem a korrupczióban, nem a roppant pénzben, kegyetlen. erőszakban, és törvénytiprásban: az én bizodalmam nem ebben a kormányban van; hanem — ismételve legyen a szó — bizalmam az ősi erényben, a magyarok Istenében és hithű népében vagyon. (Élénk helyeslés.) Ezért ti se bízzatok hamis bálványokban, hanem óhajtom, hogy térjünk a magyarok igaz Istenéhez. Éljen tehát a nép és veszszen a sáp! Veszszen el a provízió és éljen a revizió! Éljen a teljes keresztény regeneráezió! Éljen a keresztény Magyarország és térjen meg, vagy veszszen el mielőbb ez a kormány! (Élénk derültség és taps.) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést megnyitom. Gróf Tisza István személyes kérdésben kíván szólni. Gr. Tisza István: T. képviselőház! Kálmán Károly képviselő úr felszólalása alatt nem lehettem jelen a házban, értésemre esett azonban, hogy személyemmel is foglalkozni szíveskedett. (Halljuk! Halljuk!) A gyorsírói jegyzetekben utána nézve, azt találom, hogy egyenesen azon kérdést intézte hozzám, nem ismer-e a képviselő úr — már tudniillik én — ott az »Adria«-társaság igazgatóságában egy olyan képviselőt, a kinek ottléte a törvénynyel ellenkezik. (Halljuk! Halljuk!) Köztudomású dolog, hogy mióta az »Adria« egyáltalán létezik, annak igazgatóságában képviselők ültek. Köztudomású dolog az is, hogy ebben mind a mai napig inkompatibilitást senkisem látott. (Úgy van! jobbfelöl.) Ebből igénytelen nézetem szerint következtetni lehet legalább is annyit, hogy lehet valaki abban a nézetben, hogy az »Adriá«-nál elfoglalt állás az inkompatibilitási törvénybe nem ütközik. (Úgy van! jobbfelöl.) A legtöbb tehát, a mit a t. képviselő úrnak konezedálhatok az, hogy ez a kérdés vitássá tehető, vitásnak tekinthető ; de ha valaki azon nézetben van, hogy egy, vagy más képviselőtársának valamely közgazdasági vállalatnál elfoglalt állása az inkompatibilitása törvénybe ütközik: ebből — igénytelen nézetem szerint — azon további kötelessége folyik, hogy provokálja az illetékes fórum bírálatát. (Úgy van! jobbfelől.) Én azt kétségbe nem vonom, hogy a ház bármely tagjának megvan ezen joga; azonban senkinek el nem ismerhetem azon jogát, hogy az Ítélethozatalt az arra hivatott fórum elkerülésével magának vindikálja. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ha már felszólalok, méltóztassék nekem még egy személyi természetű megjegyzést megengedni. (Halljuk! Halljuk!) Több ízben, most először nyíltan szemben e házban, de többékevésbbé leleplezve és a házon kivfíl hallottam inkompatibilis állásaimról és közgazdasági sze-