Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-68

Jg 68. országos Illés 1897. márczlns 11-én, csütörtökön. felemlítette, határozottan tért hódít a franczia joggal szemben. Hogy a jognak egysége mellett a mi bíróságaink figyelembe veszik a Reichsgericht határozatait, ez felette dicséretes. A világ legbüszkébb s legönérzetesebb bírája, az angol bíró nem haboz abban, hogy idegen jogforrásokra és idegen irodalomra is hivatkozzék, ott, a hol a jus gentiuraot, az általános jognézetet keli megvilágítania. (Igaz! Úgy vem! jóbbfélől.) Hogy Emmer Kornél t, képviselőtársam úgy állította fel a dolgot, hogy a lipcsei Reichsgericht határozata döntő minálunk, hogy az létesíti a jogegységet nálunk, a populus Werbőezyamtsnál, ezt a dolgot köszönjék meg Emmer Kornél t. képviselő úrnak volt kollégái, volt bírótársai. Én, t. ház, habár nem is dicsekedhetem azzal, hogy voltam a kúriának kriminális tanácsában és czivilis tanácsában is, mégis valamit értek a váltójoghoz — legalább mondják — és a kereskedelmi joggal is foglalkoztam; én azt a tanúságot tehetem a kúria mellett, hogy korántsem áll az, hogy vakon követné a Reichsgericht határozatait, néha eltér tőlük, néha követi őket. Eltér tőlük néha ott, a hol az én szerény nézetem szerint kár volt eltérői, követi néha ott, a hol szerény nézetem szerint jobb lett volna eltérni, de mindenesetre áll az, hogy nem vakon követi, hanem megfontolva. T. ház! Nem talált a t. képviselő urnak szigorú ítélőszéke előtt kegyelmet a büntetőtörvénykönyv sem. Ezt nem azzal vádolja, hogy a német jogot veszi át, hanem doktrinarizmussal, hivatkozva a 92. §-ra, azaz a korrekezionalizáczió szakaszára. Méltóztatnak tudni, hogy ez a szakasz nem német, hanem belga eredetű, tehát abból a körből való, a hol azok a sokat ajánlott minták teremnek. Egyébiránt ismeretes az is, hogy ez a törvénykönyv a különböző európai törvényhozások különös figyelembevételével alkottatott. Lehetnek hibái, azóta hosszasabb idő telt le, az idő is haladt, a tudomány is haladt, a viszonyok változtak, lehet, hogy el is volt hibázva itt-ott alapjában: mindez azonban csak azt bizonyítja, hogy emberi mü, mely tőkéJyesbítésre szorulhat, de nem bizonyítja, hogy rossz metódus szerint készült. Némileg a jövőre vonatkozik a t. képviselő úrnak &gy szerény megjegyzése, melyet a házassági jogra nézve koczkáztatott, s melylyel a házassági jognak revízióját is kilátásba helyezi, Emmer Kornél: De nem néppárti szempontból ! (Derültség.) PIÓSZ Sándor államtitkár: Nagyon örvendek. De magából a beszédből ez kétes, az indokolás sem nyújt erre nézve felvilágosítást, mert a t. képviselő úr azt mondotta, hogy revízióra szorul a házassági jog, talán azért, mert az »Erste Lesung« vétetett alapúi ezen törvénynél, holott azóta a »zweite Lesuug« is megvan és törvénynyé is vált, és ez némileg eltér, de nem lényeges pontokban az első Lesungtól. Polónyi Géza: Az igaz is! Plósz Sándor államtitkár: A házassági törvény egyáltalában nem a német törvényjavaslat alapján készült. Méltóztassanak megnézni annak indokolását. A törvényhozás előtt feküdt az összes hazai joganyag és a különféle európai jogok, és ezek mérlegelésével alkotta meg a törvényhozó véleményét és választotta ki a szerinte leghelyesebbet. Tény az is, hogy a mi házassági jogunk igen sok fontos kérdésben eltér a német törvénytől, így tehát ez a vád egyáltalán nem talál; nekünk semmi közünk ahhoz, hogy a német polgári törvénykönyv második »Lesung«-ot nyert azóta, ez minket abszolúte hidegen hagyhat, ezért nekünk a mi házassági törvényünket változtatni nem kell, más okokból pedig szintén nem, a mire nézve a t. képviselő fir is szíves volt engem megnyugtatni. Áttérek Emmer Kornél t. képviselő úr egy másik panaszára, melyet ő az igazságügyi kormány ellen tesz, tudniillik azért, mert a polgári törvénykönyv munkálatai lassan haladnak. Az igazságügyi miniszter úr ő excsellencziája erre részben már válaszolt, és így én csak egy pontra akarok válaszolni. Azt mondja Emmer Kornél t. képviselő úr, hogy egy ily törvény gyors megalkotásához nem kell egyéb, mint akarat. Én abban a nézetben vagyok, hogy ehhez mindenekelőtt munka, kemény munka szükséges. Hogy az akaraterő mellett a stagnáczió nem lehetetlen, azt bizonyítja ez a törvényjavaslat is, melyet Emmer Kornél dr. úr adott ki, s mely szól a szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság elvein alapulandó polgári törvénykezési rendtartásról, mely annyiban is nevezetes, hogy czímében hordja a szóbeliség elvét, melyet szerzője tudatosan megtagad, vagy legalább nem akar elvileg keresztülvinni. Ily komoly munkához kétségkivűl idő kell, és idő kellett mindenütt. Idő kellett a német polgári törvénykönyvhöz is, melynek munkálatait 1874-ben kezdték. Korántsem áll mit a képviselő úr mond, hogy stugnáczió állt be az »erste és zweite Lesung* között 1878— 1891-ig; mert ez idő alatt erősen dolgoztak. A >Reicbsju8tizamt« által összegyűjtött véleményeknek hat kötete bizonyítja, hogy az az idő nem veszett kárba. Igaz, hogy a franczia törvények hamarabb készültek, de azok sem készültek oly nagyon rövid idő alatt, mert hisz ezek, például a kereskedelmi törvény, de a polgári törvénykönyv is, és a többi is, nagy részben régi törvények és szokások alapján alkot-