Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-79

79. orwágoi fllés 1897. máreiius 26-án, pénteken. 219 dalon: Ezt vártuk!) Itt van az összeférhetetlenségi kérdés. Van nekünk egy törvényünk e kérdésről, a melynek alkotásában, felette való előzetes tanácskozásokban magam is részt vettem, a melyre az elmék előkészítésére magam is igen tetemes pubíiczissitikai működést fejtettem ki ezelőtt 23—24 évvel. Itt van a törvény. A mikor a törvényt meghoztak, ugyanakkor alig két-három hónap múlva az a párt, mely addig többségben volt s mely addig kormányokat adott a nemzetnek: a Deák párt, megszűnt létezni. Következett egy új párt, mely magát kezdetben egyesűit szabadelvű, később pedig pusztán szabadelvű pártnak nevezte. A párt ott találta az inkompatibilitási törvényt. Madarász József: Sajnálta! Eötvös Károly: Sajnálhatta, mondhatom, hogy ott találta. A ház folyosói akkor is élénkek szoktak lenni, s az első úgynevezett szabadelvű kormány első heteiben, hónapjaiban nem egyszer hallottam a ház folyosóján azt a hangos kifejezést, hogy már most mit csináljunk ezzel a törvénynyel, nem törölhetjük el, hiszen most hoztuk. Egy hanyatló, egy elhalásnak indult párt hozta azt s mi most a szabadelvííség dicBÖséges napjait mindjárt azon kezdjük, hogy ezt a törvényt eltöröljük? Nem törölték el, hanem sokkal rosszabbat tettek vele: kijátszották. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Mi vezetett bennünket, mikor a törvényt meghoztuk? Jól emlékszem azokra az időkre. Az, hogy 20 — 25—30 miniszteri tisztviselő volt itt e házban; már pedig az olyan képviselő, a ki egyúttal miniszteri tisztviselő volt, veszedelmes elementumot képezett a törvényhozásban. A mikor a kormány erősen állott, nem lehetett miattok tanácskozni a törvényjavaslatok felett, mert mindenben vakul követték a kormányt, s nem engedtek hozzászólani és nem engedték a jogos és köteles bírálat gyakorlását. A mikor pedig valamelyik kormány gyengülni kezdett, akkor a legelső malkoiitentusok a miniszteri tisztviselők voltak. Míg semmi ok és jog sem volt a megbuktatásra, már ők keresték jövendőbeli gazdájukat úgy, hogy meggyőződtünk arról, hogy miniszteri tisztviselőnek itt a házban, mint képviselőnek, helye nem lehet. Azt hiszi talán a t. képviselőtársam, hogy azóta nem voltak sokkal többen bent a házban ? Akkor 24-en voltak, s azután a szabadelvű párt uralmának dicső napjaiban voltak 50-en is. Majd megmondom, miként lehetett ez; története van ennek. (Halljuk! Halljuk!) Á másik jelenség, a melyet megbotránkozva szemléltünk, a gazdasági élet felszínén felmerülő néhány jelenség volt. Különösen tudtuk azt, hogy az észak-keleti vasút az 1873-iki rettentő, világszerte súlyos közgazdasági állapotok miatt pénzügyi krízisbe jutván, a hatalmas párt tagjai képesek voltak a kormányt megbuktatni, h Bt « kormány gyorsan nem segít rajtuk valami váltsággal, vagy kártalanítással. Hasonló eset volt a határőrvidéki erdőüzlettel három, négy, öt bank részvételével s 20, 30, 40 millió forintig terjedő kényszer érdek-képviseletével. A bank férfiai fel akarták magukat menteni a kormánynyal kötött szerződéa alól s azzal álltak elő, hogy ha a kormány nem enged, akkor ők malkontentusok lesznek s segítik megbuktatni a kormányt. Ott volt a frankó-magyar, a municzipális és több boldog és boldogtalan emlékezetű bank, a melyek akkor éltek s azután kimúltak, úgy, hogy midőn a pénzügyi bizottság tagjait kijelöltük, a párt belső értekezletén nem egyszer lehetett hallani, hogy miféle kifogástok van a municzipális bank ellen, miért nem akarjátok beválasztani a pénzügyi bizottság tagjai közé; vagy mi kifogástok van a franko-magyar bank ellen; miért kap az egyik bizottsági tagságot s miért nem a másik? Vagy a Grenzwälder-konzorczium miért ne lehetne bent három, négy, öt taggal? Arra a meggyőződésre jutottunk tehát, hogy ez az állapot a nemzet legnagyobb közérdekeinek veszélyeztetéze nélkül tovább fenn nem állhat. Mikor a pénzváltó- és leszámítoló-bank kérdégét tárgyaltuk itt a házban, 64 képviselő ment az akkori pénzügyminiszter nyakára s azt mondták: ha pedig nekem meg nem ígéred, hogy igazgató-tanácsosnak beteszel oda, ellene szavazok a javaslatnak. (Derültség.) Közttik az ellenzékről is volt egypár. Ekkor Madarász József t. képviselőtársam 1873. május hó 14-én indítványozta itt a képviselőházban, erről a helyről, a hol én most beszélek, minden előkészület nélkül, a nélkül, hogy a folyosón előbb megbeszélte volna valakivel, hogy országgyűlési képviselők és főrendiházi tagok a pénzváltó- és leszámitoló-banknál igazgató tanácsosok és alkalmazottak ne lehessenek. Az indítványt kaczagva fogadta a kormánypárt, mintha csak Plató idejéből szólott volna valaki. Eszeágában sem volt senkinek ezt elfogadni, hogy képviselőházi és főrendiházi tagok oda ne|mehessenek. Volt azonban egy öreg beteg ember, azon a helyen ült, a hol Berzeviczy Albert t. képviselőtársam, ez felállt, mert a nagy kaczagás méregbe hozta, a melylyei Madarász József indítványát fogadta a ház, és azt mondta Deák Ferenez: — ő volt a beteg ember — »Ez az indítvány első lépés lesz egy, talán idővel általánossá válható, független és kimondom, igazán józanabb politikához, Én az életben keserűbb helyzetet nem ismerek, mint a melyet collisio offieioramnak neveznek. Ettől meg kell kímélni a lehetőségig az embereket, S8*