Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-74

152 ?*• országos ülés 1897. márczius 19-e'n, pénteken. igyekszik azt lenyomni, és minél kevesebbet adni érte. Ez is oka, hogy a gabonának nincs ára jelenleg. Másképen volna, hogy ha lehetne gabonában teljesíteni az adófizetést. Nekünk van egy óriási hadseregünk, a mely ezer meg ezer métermázsa búzát, rozsot, zabot, szénát ég szalmát fogyaszt. (Derültség jobbf elöl.) Most hogy áll a dolog? Úgy, t. ház, hogy a kereskedők megveszik a termelőtől a gabonát, azután eladják az államnak a katonaság számára. Megveszik tehát a polgároktól, a polgárok pedig visszaveszik a terményt a kereskedőtől. Azonban ha lehetne az adózást terményekben is teljesíteni, akkor ez az anomália megszűnnék, akkor az állam nem venné meg önmaga saját polgáraitól drágábban a terményt, mint a hogy saját polgárai eladják a kereskedőnek, a közvetítőnek. Azt lehetne talán mondani, hogy képtelenség azt kívánni, hogy fél métermázsánként vegye be a kormány a gabonát vagy más terményeket adó fejében. Azonban lehetne ezen is segíteni akképen, hogyha a községenkénti gazdaszövetséget megalakítják és azok veszik át a terményt, a melynek értékét beírják az illető adókönyvébe. Akkor a kisgazda nem volna teljesen kiszolgáltatva a kereskedőnek, és a hasznot a termelő élvezné, nem pedig a közvetítő. Egyedül ezeket óhajtottam a t. miniszter Úr figyelmébe ajánlani. Az eszme, a melyről szólottam, korántsem olyan, a melyen nevetni lehetne, hanem megérdemli, hogy méltó megfontolás tárgyát képezze. (Helyeslés a baloldal hátsó padjain.) Elnök: Szólásra nincs senkisem feljegyezve. Kíván valaki szólani? Senkisem kíván, a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszter: T.ház! A nélkül, hogy az egyenes adók reformjának kérdésébe ez alkalommal belebocsátkozni óhajtanék —• mert hiszen tegnap kijelentettem azokat a körülményeket és okokat, melyek engem ez idő szerint meggátolnak abban, hogy e kérdésekkel bohatóan foglalkozzam, — mégis pár észrevételt kell tennem azokra, a miket gr. Benyovszky képviselő úr elmondani szíves volt. A t. képviselő úr úgy állította ide a dolgot, mintha a földadó az utóbbi időkben növekedett volna. Azt hiszem, ez bizonyos mértékben optikai csalódás. A földadó nem növekedett, de igenis, a földbirtokos jövedelme csökkenvén s más részről konezedálom, a pótadók növekedvén, ezt a t. képviselő úr úgy fejezi ki, hogy a földadó növekedett. Tulajdonképen az arány változott, melyben a földadó a földbirtok jövedelmével áll s ebben van a helyzet súlyos volta. A pótlékok tényleg igenis növekedtek. Míg azonban nálunk abban a helyzetben nem leszünk, hogy egyrészt az adminisztráczió általános rendezésével kapcsolatosan, másrészt attól kiilönáílólag a pótlékok rendszerén változtassunk, mindaddig e bajon gyökeresen segíteni nem is lehet. De, t. ház, a mint több alkalommal kijelentettem, magam is abban a véleményben vagyok, hogy nemcsak az egyenes adó-rendszer tarthatatlan, hanem tarthatatlan mindenekfelett a pótlék-rendszer (Helyeslés.) és ezen segíteni akarunk és segíteni is kell. Csakhogy ennek előfeltételei vannak, a melyek ma még nem léteznek; tudniillik mindenekelőtt az adminisztráczió rendezése. És hogy e tekintetben visszatérjek a tegnapelőtt hallott nyilatkozatokra, én nem azt helyeztem kilátásba, hogy előbb államosítsuk az adminisztrácziót és csak azután következzék a sor az egyenes adók reformjára. Én egyáltalában nem az adminisztráczió államosításáról, hanem az adminisztráczió rendezéséről beszéltem, nyitva hagyván a kérdést, vájjon államosítással vagy másként fog ez történni. Az én feltételem csak az, hogy az adminisztrácziót rendezni kell, mert a nélkül az adóreform teljességgel keresztül vihetetlen, egyszerűen azért, mert hiába alkotjuk mi meg a legjobb materiális adótörvényeket, ha azok keresztülvitele, az adó-adminisztráczió, mely szoros összefüggésben van az adminisztráczió többi ágazataival, nem javíttatik; másrészt hiába reformáljuk egyenes adóinkat, ha a pótlékokat nem vagyunk képesek reformálni. Készséggel bevallom, hogy nézetem szerint is a földbirtokos osztálynak vannak ez idő szerint a legnagyobb bajai, melyekkel a kormánynak és a törvényhozásnak első sorban kötelessége foglalkoznia. (Általános helyeslés.) Csakhogy az iránt, vájjon ez lehetséges volna-e egyoldalúlag, a földadót kiragadva a többi adók rendszeréből, az én véleményem az, hogy miután az igazságos és egyenlő megadóztatásra kell törekednünk, ezt nem egyoldalúlag, nem kiragadva a rendszerből, hanem az egész rendszerrel egyöntettíleg lehet és kell megoldanunk. (Helyeslés jóbbfelöl.) Lepsényi képviselő úr javaslatára, azt hiszem, nem szükséges bővebben reflektálnom, (Helyeslés jobbfelöl.) mert mióta a készpénz van elfogadva, mint egyedüli értékmérő és fizetési eszköz, azóta nem igen lehet szó arról, hogy terményekben teljesíttessenek a fizetések. (Egy hang balfelöl: Az adóvégrehajtó elveszi!) Mert ha egyik osztálynak megengednék, hogy búzával fizessen, époly joggal követelhetné az iparos osztály, hogy például csizmában teljesíthessen fizetést. (Derültség.) Vagy a zsurnaliszta, hogy adóját vezérczikkben rója le. (Altalános, élénk derültség és tetszés.) A mi pedig azt az állítását illeti, hogy mihelyt megvan az aratás, azonnal megperdül a dob: hát bocsánatot kérek, méltóztassék össze-