Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-73

138 73. országos ülés 1897. máreiius 18-án, csütörtökön. külföldre. A dolog úgy áll, hogy az alsóbb fajú szivarok ládái itthon készülnek, bükkfából, csak a drágább szivarok ládái készülnek külföldi fából. De ez nem hoz oly túlságos kiadást: évenként csak 8 — 10 ezer forint megy ki ezen a réven. Árra is hivatkozott a képviselő úr, hogy a kihigási törvény egyik szakasza nem tartatik meg, és hogy e tekintetben a szolgabírák mulasztásokat követnek el; bizonyos kolliziót is konstatált e részben a pénzügyi és belügyi kormány között. Hogy vannak-e esetek, hogy az említett kihágás miatt büntettetnek a felek, arra nézve nincsenek most adataim; erről tehát nem szólhatok. De koilizió e tekintetben nincs; hogy mennyire nincs, bizonyítja az italmérési jövedékről szóló törvény, a hol világosan meg van mondva, hogy italmérési engedély sem adható ki oly egyénnek, a ki büntetve volt. Tehát azt egyáltalában nem lehet állítani, hogy a pénzügyi kormány kívánja, hogy ily visszaélések történjenek. Végűi még csak Kossuth Ferencz t. képviselő úr határozati javaslatáról kell szólanom, mely az önálló bank felállítására vonatkozik. A bank szerkezetében elfoglalt álláspontomat már többször volt alkalmam a házban kifejteni. Kijelentettem, hogy a mennyiben a tárgyalások folyamán sikerűi oly megállapodást létesítenünk, hogy az ország jogos igényei kielégíttessenek : a mai erős, konszolidált, nagy hitelnek örvendő, nagy összeköttetésekkel rendelkező és kitűnő adminisztráezióval biró régi bank fentartásät, kivált most, a valutarendezés átmeneti stádiumában, a mi érdekünknek sokkal üdvösebbnek találom, mint egy új, bármilyen jól fundált, de ily nagy tekintélynek nem örvendő bank felállítását. E szempontból a banktárgyalásoknál felállítottam azt a követelményt, hogy a bankstatutumokat úgy kell átalakítani, hogy a Magyarországot önálló államiságánál fogva megillető egyforma törvényes befolyás a bank ügyeire biztosíttassák, hogy országunk minden legitim hitelszükséglete, nem mint eddig, korlátozva, hanem korlátlanul kielégíttessék, hogy a banknak adott privilégium ára megfelelően szabályoztassék, és végre, hogy a bank képessé tétessék és közreműködése is biztosíttassák, hogy a valutarendezés keresztülvitelénél segédkezet nyújt és a rendezett valutát fentartaoi képes lesz. Ezek voltak azok a főbb feltételek, a melyekhez én a régi bank privilégiuma megújításának lehetőségét kötöttem. Á t. képviselőház nemsokára abban a helyzetben lesz, hogy megítélheti, vájjon sikerűít-e ezeknek a feltételeknek érvényt szerezni? Én abban a véleményben vagyok, hogy igen sikerült, és ennél az oknál fogva a határozati javaslatot nem fogadhatom el. (Élénk helyeslés jóbbfelől,) Lakatos Miklós jegyző: Rakovszky István ! Rakovszky István: T. képviselőház! (Halljuk! Halijuk/) Nagyon röviden kívánok foglalkozni zárszavamban azokkal, a miket a t. pénzügyminiszter úr elmondott. A t. pénzügyminiszter úr felemlítette azt, hogy alaptalanul vádoltam a pénzügyi politikát azzal, hogy a legridegebb fiskalizmus álláspontjára helyezkedett, és azt mondotta, hogy én ezt semmiféle ténynyel nem indokoltam és nem is indokolhattam, és hogy tekintsek vissza a múltba. Én a t« pénzügyminiszter úr mind a két tanácsát megfogadtam; visszatekintést tettem a múltba és gondolom, tényekkel is igazoltam állításomat, mert utaltam a börzeadóra, utaltam a földadó súlyos voltára, utaltam azon körülményekre, a melyeket részben olyauokúl a t. pénzügyminiszter úr is elismer. T. ház! Ha én alaptalanul állítottam azt, hogy a legridegebb fiskalizmus jellemzi a mi pénzügyi politikánkat, kész vagyok a ház előtt megkövetni a t. pénzügyminiszter urat, mint ezen politika képviselőjét. De biztosíthatom arról, hogy nem én egyedül fogok ottan vezekelni, hanem vezekelni fog velem együtt a t. túloldalról is valaki, a ki tavaly azt mondotta (olvassa): »És betetőzését ezen aránytalan megadóztatást rendszernek képezi az általános jövedelmi pótadó, a melynél a fiskalizmus a legridegebb alakjában mutatkozik.« És ki volt az? A t. pénzügyminiszter úr maga volt az, (Derültség és tetszés baífelől.) a ki a 602. országos ülésben április 15-ikén szerdai napon tartott beszédében ezt mondotta. (Élénk tetszés balfelöl.) Ezek után, t. képviselőház, áttérek arra, a mit a t. pénzügyminiszter úr a börzeadóról mondott. Én majdnem azon helyzetben lettem volna, hogy visszavonhattam volna határozati javaslatomat, ha a t. pénzügyminiszter úr oly szíves leit volna és újból — gondolom harmadszor — tett igéretét megtoldotta volna azzal, hogy nekünk egész határozottan a határidőt megmondotta volna, mikor kívánja ezt a javaslatot a ház asztalára letenni. (Helyeslés a baloldalon) A mi a földadót illeti, én a t. pénzügyminiszter ár állításával szemben hivatkozom arra, a mit osztrák kollégája mondott, mert a törvényjavaslat indokolásából vettem én ki, hogy Ausztriában a földadó 22-?°/o át képezi a kataszteri tiszta jövedelemnek és még ez sem áll fenn, mert ugyancsak a t. pénzügyminiszter úr osztrák kollegájának indokolásából vettem ki azt, hogy négy és fél millióval lett a földadó leszállítva, a mi szintén annyi hitelt érdemel, mint a t. pénzügyminiszter úr kijelentébe. Eu-<