Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-73

73. országos ülés 1897. márcziuB 18-án, csütörtöki?i). J29 hogy ne tárgyalják és ne tárgyalt k sokáig azt a kérdést a pénzügyi és földmívelésügyi miniszter között, hogy hol legyenek a dohány kísérleti telepek, hanem lássanak hozzá egy, vagy több ilyen kísérleti telep felállításához, és fektessék a fősúlyt a dohány minőségének javítására, akkor azután meg vagyok győződve, hogy a mi dohánykereskedelmünk is fel fog lendülni s a külföld is szivesebben fogja venni dohányunkat, a belföldön pedig ne tessék elkényeztetni a közönséget azzal, hogy mást ne is szívjon, mint külföldi leveleket. Ha szívhatott 20—25 év előtt belföldieket, felesleges, hogy már az ötkrajczáros szivarnál külföldi leveleket alkalmazzanak. A főszempontok, a melyeknek vezetni kell a pénzügyminisztériumot ezeknél a kérdéseknél, nem tisztán financziálisak, hanem közgazdaságiak, a melyeket nem láttam eddig érvényesülni s épen azért a költségvetést nem is fogadom el. (Helyeslés a baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. ház! Csak néhány szóval akarok a költségvetés általános vitájához hozzászólni a péozügyi tárczának és pedig elsősorban a tőzsdeadóról szóló határozati javaslat tárgyában, melyet természetesen szivem melegéből pártolok. Azért nem tartom szükségesnek, hogy most bővebben reflektáljak e kérdésre, mert meg vagyok győződve, hogy a hírlapokban közzétett nyilatkozatok szerint a t. pénzügyminiszter úrtól a legbiztatóbb nyilatkozatot várhatjuk

s hogy az általa elkészített törvényjavaslat alkotmányos tárgyalás czéljából legközelebb a képviselőház elé fog terjesztetni. E tekintetből tehát feleslegesnek tartom nyitott ajtókon berohanni, hogy nyitott ajtókat törögessek. Azért én a magam részéről őszintén üdvözlöm azt, ha a kérdés már megérett, hogy végre-valahára ezen téren is kezdeményezés történjék. A magam részérői a benyújtott határozati javaslatot e tekintetben támogatom. Egy konkrét dolog az, a mivel ki akarom egészíteni Okolicsányí László t. képviselőtársam felszólalását, és ez az, hogy a múlt évben egyik felszólalásomban behatóan és adatokkal támogatva kifejtettem, hogy mily óriás mennyiségű pénz megy ki Amerikába a szivar dobozoknál használt fáért, holott köztudomású, hogy faiparunk annyira előrehaladt, hogy a dobozokat könnyen lehetne magyar fatermékekből előállítani. Nem érteni tehát, miért mellőzik a magyar faipart. Ha valaki 100 darab szivart vesz, csekélységnek látszik, hogy a doboz micsoda fából van, pedig méltóztassék elhinni, hogy ezen a réven is sokkal több pénz megy ki Amerikába, mint a mennyit egy ily ország meg ne érezne. A miről különösen szólani akarok, az a következő. Alig van e házban valaki, különösen IÉPVH. NAPLÓ. 1896-—1901. V. KÖTET. a Felvidék ismerői közt, a ki ne konezedálná, hogy a felvidéki nép alsó rétegeiben az iszákos ság oly ijesztő mérvben emelkedik, hogy feltétlenül szükséges közerkölcsi szempontból és az ujonczozásnál tapasztalható degeneráczió miatt is, hogy a törvényhozás intézkedjék annál inkább, mert a szegényebb nép heti keresményét a korcsmába viszi s abból semmije sem marad, mint otthagyott adóssága. Tudom, hogy az Alföld egy részén is így van, de a Duna-Tisza köze, a Jászság, Hajdúság példaadó lehet a nemzet előtt; ezeknél nem látta még senki, hogy valaki vagyonát a korcsmában elpazarolná. Különösen pusztít ez a Felföldön, hol a szellemi nivó alantabb fokon áll. Ennek egyik oka, mint Okolicsáuyi László t. képviselőtársam is felhozta, az, hogy az italmérés és fogyasztási adók fiskális szempontból való mértéktelen kiaknázása folytonos adóemelést és azt vonja maga után, hogy a regálébérlő mindent elkövet arra, hogy a tőle kisrófolt magasabb összegeket törvénytelenül és kerülő úton hajtsa be. E tekintetben igen fontos mozzanatként egy lex dorroienst akarok a t. ház sziyes emlékezetébe hozni. Már 1878/79-ben nem volt titok, hogy az uzsoránál veszedelmesebb korcsmahiteí és különösen a korcsmárosok visszaélései mily borzasztó mérvben pusztítanak az ország különböző részeiben. Meg is alkottuk a kihágási törvénynek 85. szakaszát, mely így szól: »A ki mást korcsmában, vendéglőben, utczán, vagy más nyilvános helyen szándékosan ierészegít, továbbá a kik szeszes italok eladásával iparszerüleg foglalkoznak, és ezek megbízottjai, ha részegnek — noha ezen állapotát tudják — még szeszes italt adnak, ötven forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendők. A pénzbüntetés száz forintig emelhető, ha a kihágás a tizennegyedik évet még be nem töltött kiskorú ellen követtetett el, továbbá, ha a kihágást oly egyén követi el, a ki szeszes italok eladásával iparszerííleg foglalkozik, és e miatt már két ízben büntetve volt; a mennyiben utolsó büntetésének kiállásától két év nem múlt el, üzlete folytatásától is három hónaptól egy évig terjedő időtartamra eltiltható.* Érdeklődtem a dolog iránt. Tudom, hogy van számtalan végre nem hajtott törvényünk, de csodálatos, hogy Magyarországon, a hol pedig a kihágási törvény 2. § át, a záróra meg nem tartását úgyszólván naponként büntetve és üldözve látjuk, nem tudok egyetlen konkrét esetet, a melyben ezen szakasz Magyarországon valamely szolgabíróság által alkalmaztatott volna. (Mozgás jobb felől.) Én csak azt mondom, hogy nem Indok rá esetet, azért lehetséges. Pedig ha n