Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-73

73. országos ülés 1897. márczins 18-án, esUtSrtSkSn. \ 27 sok zaklatásnak, kalamitásnak tették ki úgy a fogyasztó, mint az ezen czikkel kereskedő közönséget. A fogyasztási adók értékesítése terén, azt hiszem, elérték már a maximumot, legalább erre mutatnak azon adatok, melyeket a t. pénzügyminiszter úr kimutatásából, a mely a fogyasztási adóeredményeknek statisztikai egybeállítását az 1895. évtől tartalmazza, olvasom ki, a hol azt látom, hogy például a szeszadóban az 1895. évben az 1894. évhez képest 4,220.000 forinttal kevesebb jövedelem folyt be. Tudjuk azt, hogy az italmérési jogot és általában a fogyasztási adók beszedését, a melyek bérlet vagy megváltás útján vannak értékesítve, eddig oly nagy mértékben váltották meg vagy bérelték ki, hogy alig hiszem, hogy tartósan lehetne e nagy bérlet- és megváltási összegeket fentartani. A községek, a melyek megváltják a fogyasztási adók beszedését, a legnagyobb megerőltetéssel teszik ezt, csak azért, hogy idegen elemeknek ne engedjenek beavatkozást az ő fogyasztási körzetükbe és maguk azok a bérlők is csak azáltal tudják azokat a nagy összegeket megfizetni, hogy másrészt mindennemű visszaéléseket követnek el, a melyekkel magukat rekompenzálják. Hogy egyebet ne említsek, vannak vállalkozók, a kik egy-egy megye területén, 40—50 község területén bérlik ki a fogyasztási adók beszedését; oly községekben, melyekben nem ők maguk a bérlők, hanem a község megváltotta, a községtől veszik bérbe csak azért, hogy ők az ő körzetükben és minden községben az ott levő italmérési engedélyesekre és korcsmárosokra pressziót gyakorolhassanak, azokat kényszeríthessék arra, hogy a szeszt kizárólag őtőlük vásárolják, adjanak nekik drágább áron rosszabb minőségű szeszt, és természetesen ezen korcsmárosok ezután a közönségnek még rosszabb minőségű szeszt adnak aránylag még drágább áron. Azonkívül, hogy azokat a bérösszegeket megfizethessék, nemcsak az italok kiméréséből húznak jövedelmet ezek a korcsmárosok és minden néven nevezendő vállalkozók. Nem, t. ház, őnekik szükségük van erre a korcsmára, erre a pozicziöra, hogy jogezímük legyen arra, hogy üzérkedhessenek, hogy uzsorát gyakorolhassanak, (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) fosztogatván azt a népet oly módon, hogy a rossz italt drágán megfizettetik, hitelbe adják, háromszorosan felszámítják, s nem a tőkét követelik, hanem az óriási kamatot évtken keresztül hajtják Le attól a néptől s uzsorával fosztogatják oly módon, hogy azt a szegény embert, mikor a hitelbe adott itallal megrészegítik, mindenféle szerződések s adóslevelek aláírására is rá tudják venni. (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Különösen Felső-Magyarországnak ez legnagyobb szerencsétlensége. Én nagyon örültem annak, hogy abban az értekezletben, mely rövid idővel ezelőtt a képviselőház több tagjából alakúit, hogy a rutének bajait megbeszélje, ezek a bajok meg lettek említve s az illető képviselő urak, kik a helyi viszonyokat saját tapasztalatukból jól ismerik, rámutattak erre a veszedelmes korcsmai uzsorára és arra, hogy az ottani nép elszegényedésének legfőbb okozója épen ez. Azokon a szegény eladósodott, s a tönkremenés útján levő embereken nem is lehet olyan eszközökkel segíteni, a milyeneket az az értekezlet is kilátásba helyezett, s a milyeneket, a mint hallom, részben a földmívelésügyi miniszter úr is szándékozik alkalmazni. Nem tenyészállatokkal és efféle kedvezményekkel kell kezdeni az orvoslást. Ezeket az intézkedéseket meg lehet tenni akkor, mikor az a nép az uzsora ellen már biztosítva lesz. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) Mindaz, a mit most adunk neki, az rövid idő múlva az uzsorás kezébe jut. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon) Ugyanazon az úton, a melyen ezen nép egyéb vagyona az uzsorás kezébe jutott. Az italmérés és fogyasztási adók értékesítésének tárgyánál ezeket a szempontokat ajánlom a t. pénzügyminiszter úr figyelmébe. Méltóztassék szigorú rendszabályokkal elejét venni annak, hogy egyes vidékeken nagyobb vállalkozók nagyban űzhessék ezekkel a fogyasztási adókkal üzleteiket és hogy ezek ne lehessenek, mint eddig voltak, tényleg valóságos zsarnokai annak a vidéknek. Nagyon szomorú jelenség az is, — én nem akarok senkit vádolni, — de számtalan tényből, saját tapasztalatom útján is meggyőződtem arról, hogy a pénzügyi hatóságoknál ezek a változások rendszerint a lehető legnagyobb jóindulatban és minden más féllel szemben előzékenységben részesülnek. Egy pénzügy igazgató, ki előtt ezt szóba hoztam, meg is magyarázta ezt nekem azzal, hogy nekik sokkal kényelmesebb, ha 60 községre nézve egy emberrel tárgyalnak, mintha 60 emberrel. Kérem tehát a t. miniszter urat, ügyeljen arra, hogy ne a pénzügyigazgatók kényelme legyen a mérvadó —- ha csakugyan ez az oka ennek az előzékenységnek, — hanem inkább a közönség érdeke és az általános közgazdasági szempontok vétessenek figyelembe. Még egy közgazdaságilag rendkívüli fontos termelési ág helyzetéről kívánok szólani. Köztudomású az a szomorú tény, hogy a dohánytermelés már évtizedek óta hanyatlóban van, annyira, hogy attól lehet tartani, hogy az maholnap teljesen lehetetlenné lesz téve Magyarországon. Azok az adatok, a melyek a dohánytermelésnek az utolsó évtizedekben való fejlődését tüntetik fel, azt mutatják, hogy míg 1867-ben 112.000 katasztrális holdon termett dohány,