Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-73

78. országos ülés 1897. márczius 18~á,n, csütörtökön. 125 aláásása, ezt nem is kívánjuk, a javasolt intézkedésekkel nem is czélozzuk, de mindent el kell követni, hogy első sorban a gazdasági gyárak fejlődjenek és szaporodjanak s így mielőbb oda jusson ez iparág, a hová való, tudniillik nagyobbrészt a gazda kezébe. (Úgy van! jóbbfelől.) Most, midőn a kiegyezés küszöbén és egy szeszadó-törvény megalkotása előtt állunk, nem tartom feleslegesnek a pénzügyminiszter úrnak ismételten figyelmébe ajánlani mindazon intézkedéseket, melyek a gazdasági szeszipar prosperálására elengedhetetlen szükségesek (Halljuk! Halljuk!) és pedig: az eddigieknél nagyobb gyárak is ismertessenek el gazdasági jellegűnek, ha azok gazdasággal állanak szoros összefüggésben, de ha csak a két, hét, öt, hektoliter üzemmel birok tekintetnek ilyeneknek, úgy ezen menynyiség termelhető legyen naponta az egész éven át. Ezzel kapcsolatban a jelenleginél nagyobb és évről-évre emelhető kontingens legyen átutalható a gazdasági szeszgyáraknak. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A bonifikáczió a jelenleginél nagyobb és arányosabban megállapított legyen. Az egész éven át való gyártás meg legyen engedve, mert a most fennálló négy havi szünet sok tekintetben káros, {Igaa! jóbbfelől.) megszakítja a kereskedelmi összeköttetést, a hosszas állás folytán a gyár nagy javításokat igényel és a hizlalás helyes beosztását lehetetlenné teszi, úgy szintén az ezzel összefüggésben levő vásári konjukturák kihasználását. (Ügy van! jóbbfelől.) Megemlítem itt, t. ház, hogy a krumplit és répát feldolgozó gyárak ezen kedvezményre súlyt nem fektetnek, mert az ő általuk feldolgozandó nyers anyag idényhez van kötve, de már az erdélyrészi és az Alföldön levő gabonát feldolgozó gyárakra ezen engedmény nagy fontossággal bír és a czél, mely előttünk lebeg, az kell hogy legyen, hogy a gazdasági szeszgyártást az egész ország birtokosságának lehetővé tegyük. (Élénk tetszés jóbbfelől.) Azon megszorítás, hogy gazdasági gyárnak olyan tekintendő, melynek nyerstermény, szükségletét legnagyobb részben a gazdaság fedezi, feltétlen elvetendő, mert idegen nyerstermény behozatala, ipari feldolgozása s a melléktermény felhasználása minden gazdaságnak csak előnyére szolgál. (Helyeslés jobbfelöl.) Végre a bérbeadást továbbra is megengedhetőnek vélem, de csak a melléktermények fejében, sohasem pénzért. A külföldön rossz tapasztalatokat tettek azon bankok, melyek a szesz értékesítésének közvetítésével foglalkoztak, de ha nálunk az egyes czentrálékban fennálló nagy finomítók némi előnyben részesíttetnének, hogy annak fejében a gazdasági szeszgyárak által produkált nyers szeszt finomítás és értékesítés czéljából, illő áron átvegyék, ez nagy könnyebbségére volna a gazda gyárosnak. Ezzel kapcsolatban a nyers szeszt, mint az egészségre ártalmast, a forgalomból kizárni vélem. (Helyeslés,) T. ház! Az imént elmondott kívánságok egy részének teljesítését a pénzügyminiszter úr tavalyi expozéjában kilátásba helyezte, ugyancsak több más kisebb jelentőségű hasznos intézkedéssel együtt, kérelmezi ezeket a magyar mezőgazdasági szesztermelők országos értekezlete is, csak még egy nagyfontosságú körülményre óhajtok reámutatni. (Halijuk! Halljuk!) Ugyanis azt már tapasztaljuk, hogy az egyoldalú, a kataszteri tiszta jövedelem vagy a becslés alapján nyújtott földhitel a gazda igényeit nem elégíti ki. A rövid lejáratú váltóhitel nem való a gazdának, nem is igen áll rendelkezésére. Szükségesnek tartanám, hogy gazdasági szeszgyárak létesítése czéljából is, álljon a gazda rendelkezésére olyanforma hitel, mint az a szőlők felújítására lett megállapítva, hogy minél több ilyen gyár létesülhessen és az átutalt nagyobb kontingenst a gazdák fel is vehessék, mely hitel megadásának alapjául az építendő szeszgyár szolgáljon, a törlesztésre pedig első sorban a nyert bonifikáőzió fordíttassák (Helyeslés.) Végezetül melegen figyelmébe ajánlom a t. pénzügyminiszter úrnak a gyümölcs feldolgozására szánt szeszgyárak istápolását. (Helyeslés.) A földmívelési miniszter úr a legmeszszebb menő intézkedéseket, tette a gyümölcs-kultúra terjedésére, de a gyümölcs értékesítése csak kisebb részben történhetik nyers állapotban. Az ipari feldolgozásra szánt gyárak már ismét a pénzügyminiszter úr kezében vannak, ez okból fordulok ő hozzá ezen kérésemmel, de egyúttal arra is kérem, hogy az e téren űzött visszaéléseknek és hamisításoknak legyen ostorozója. (Élénk helyeslés.) Ott van mindjárt az annyira fontos és hazánkban szépen fejlődő cognac-gyártás. (Halljuk! Halljuk!) A vegyész a kész gyártmánynál a felhasznált anyag minémüségét kimutatni nem tudja; már pedig még sem közömbös: az erőt igénylő beteg tiszta borszeszt, vagy répaszeszt kap-e orvosságnak; (Úgy van! Helyeslés.) e téren csak valamiféle policziális intézkedés akadályozhatja meg a hamisításokat. (Úgy van!) Erre pedig a pénzügyőrség, miután úgyis a közvetlen felügyeletet gyakorolja e gyáraknál, volna szerintem jól felhasználható. (Helyeslés jobbfelöl.) Az eddigi tapasztalat biztosítékot nyújt nékem arra nézve, hogy az elmondottakat az igen tisztelt pénzügyminiszter úr érdeme szerint fogja méltatni; teljes bizalommal viseltetvén