Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-73
73. ORSZÁGOS ÜLÉS 1897. évi márcziuü hó 18-án, csütörtökön, Szilágyi Dzesőj utóbb Berzeviczy Albert elnöklete alatt. Tárgyai: Jegyzőkönyv hitelesítése. — Perozel Béni szabadságolása. — Miniszterelnök átirata az 1896. évi IV. negyedben történt túlkiadások tárgyában. — Felirat bemutatása. — Költségvetés 1897-re, pénzügyi tárcza. Névszerinti szavazás. — Napirend. A 'kormány részéről jelen vannak: B. Bánffy Dezső, Lukács László, Perczel Dezső, Erdély Sándor, Wlassics Gyula, Darányi Ignácz, b. Fejérváry Gém, Josipovich Imre. (Ás ülés kezdődik d. e. 10 órakor.) Elnök: Az ülést megnyitom. A jegyzőkönyvet vezetni fogja Lehoczky Vilmos, a javaslatok mellett felszólalókat gróf Teleki Sándor, a javaslatok ellen felszólalókat Lakatos Miklós jegyző urak fogják jegyezni. Kérem hallgassák meg a múlt ülés jegyzőkönyvét. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa a márcsius hó 17-én tartott ülés jegyzökönyvét). Elnök: Van észrevétel a jegyzőkönyv ellen? (Nincs. 1 ) A jegyzőkönyv hitelesíttetik. Bemutatom Perczel Béni képviselő levelét, melyben egészségének helyreállítása ezéljából két, havi szabadságidőt kér. A ház a kért szabadságidőt megadja. A miniszterelnök átiratát bemutatom, melylyel megküldi az állami számvevőszéknek az 1896. év IV. negyedében előfordult túlkiadásokra vonatkozó pótjelentését. A jelentés ki fog nyomatni s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a zárszámadás-vizsgáló bizottságnak. Temesvár szabad királyi város közönségének feliratát bemutatom, az Ausztriával fennálló szerződések megújításánál Magyarország érdekeinek megóvása tárgyában. Tárgyalás és jelentéstétel végett kiadatik a kérvényi bizottságnak. Következik a pénzügyi tárcza költségvetésének (írom. 48) folytatólagos tárgyalása. Lakatos Miklós jegyző: Rakovszky István S BakOTSZky István: T. ház! Évről-évre emelkedik Magyarországnak a költségvetése, már majdnem a fél milliárdot éri el és a t. pénzügyminiszter urak mindig az állam fokozódó követelményeivel indokolták ezt meg. Elismerem, hogy hosszú évek mulasztásait kellett jóvá tenni, hogy magas kultúrával bíró államokat kellett utolérnünk, hogy a midőn államiságunk el lett ismerve, kellett, hogy elismertessük azt, hogy mi képesek vagyunk az ezzel járó követelményeknek megfelelni, hogy képesek vagyunk a kultúra és a czivilizáczió terén a versenyt a többi művelt államokkal felvenni. E czélt összes erőinknek egyenlő igénybevételével kellett volna elérnünk, mert csak így lett volna fejlődésünk egészséges, csak így fejleszthettük volna, edzhettük volna minden erőinket úgy, hogy az állam fokozódó követelményeivel szemben, a melyek egyszersmind mindig fokozódó terheket jelentettek az adózó polgárokra nézve, minden