Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-72

100 72. országos ülés 1897. márczius 17-én, szerdán. törvény, melynek föczélja volt, hogy ezek a telekkönyvi rendetlenségek megszüntettessenek, és midőn a kormány meggyőződött arról, hogy ezen az úton — s ebben igaza van a t. képviselő úrnak — a telekkönyvek rendbehozatala nagyon lassú tempóban történik, meghozatott a telekkönyveknek a tényleges birtok alapján helyesbítésére vonatkozó törvény, a mely úton a javulás gyorsabban történhetik meg. De hoztunk egy harmadik törvényt is, mely szintén arra irányúi, hogy a telekkönyvek minél előbb rendbehozassauak. Ez tudniillik az örökösödési eljárás, mely épen ebből a szempontból az oly hagyatékokra nézve, melyekben ingatlanok vannak, a kötelező hagyatéki eljárást behozta. Minden megtörténik tehát abban a tekintetben, hogy telekkönyveink mielőbb rendbe jöjjenek. Igaz, a telekkönyvi betétek szerkesztése nagyon lassan halad, de ennek nem az igazságügyi kormány az oka, hanem az, hogy a munka feltételezve van az adókataszter elkészítésétől. Ez pedig hosszas munka, s az igazságügyi kormány addig a maga munkásait a telekkönyvi betétszerkesztésekre be nem állíthatja, a míg egy nagyobb területen a földadó-kataszter készen nincs. Ha a képviselő úr egyes, nem tudom milyen esetre czéloz, erre nézve megjegyzem, hogy ha helye lett volna annak, hogy a törvény értelmében, a betétszerkesztés megkezdessék, nem hiszem, hogy a kérvényezők elutasíttattak volna. De ha e részben valami tévedés forog fenn, méltóztassék a kérelmet vagy megújítani, vagy engem arra figyelmeztetni. Biztosítom, hogy a telekkönyvi betétszerkesztés, hacsak a törvény szerint lehet, meg fog ott kezdetni. Emmer Kornél képviselő úr tegnap fentartotta azt az állítását, hogy az általános polgári törvénykönyv kodifikaczionális munkálatai megfeneklettek. Ezzel a már korábbi beszédében is benfoglalt állításával szemben azt állítottam, hogy a kodiíikácziát végző szerkesztő tagok előkészítő munkálataikkal nagy részben készen vannak. Csak a kötelmi jog hiányzik. Ezek tények, melyekről tovább vitatkozni szükségesnek nem tartom, Arra is felhív a t. képviselő úr, hogy a kodikaficzionális bizottság munkálkodásáról félévenkint tegyek a háznak jelentést. Azt hiszem, azokban a szabályzatokban, melyeken a bizottság működése alapszik, ennél több van. Mert e szabályok szerint, mihelyt a bizottság szerkesztőtagjai elkészülnek munkálataikkal addig a fokig, hogy a tanácskozó tagoknak a tanácskozások megkezdésére, elegendő anyag áll rendelkezésére: az egész bizottság üléseket fog tartani az elvek megvitatása és az egyes szakaszok szövegezése ezéljából. Ez ülések a szabályok szerint nyilvánosak abban az értelemben, hogy a tanácskozás tárgyai, a tett indítványok, a kifejtett érvelések hiteles alakban jegyzőkönyvbe vétetnek, mely az összes hirlapokkal közzététel végett közöltetni fog. Ezzel az intézkedéssel három czélt szándékozom elérni. Az egyik az, hogy a bizottság működését az ország nagyközönségének ellenőrzése alá helyezzem. Módjában lesz a képviselő urnak e működést figyelemmel kisérni, s ha van kifogása, azt a házban is szóvá tenni. A másik czél az, hogy a nagy alapvető jogelvek, a melyekre nézve a közvélemény előkészítése szükséges, a nagyközönség elé kerüljenek, s ez utón az eszmecsere kifejtésével a közvélemény ezen alapvető elvek tekintetében megalakuljon, a mi aztán a törvényhozásnak akkor, a midőn a törvény megalkotására kerül a sor, mindenesetre nagy segítségére fog lenni. Harmadik czélom, hogy a nagy közönség érdeklődését az igazságszolgáltatás ügye iránt felhívjam, a mit ma sajnosán nélkülözni kell, és hogy a nagyközönségnek érdeklődése útján egy magánjagi jogirodalom is fejlődhessék. Ezek azok az intézkedések, a melyeket én a magánjogi kodifikáczió tekintetében megállapított szabályokba fölvettem (Helyeslés a jobboldalon.) Az alapelvek tekintetében a képviselő úr óva int attól, hogy ne germáuizáljak és olyformáu fejezi ki magát, hogy vigyázzunk, nehogy a nagy német törvényhozás alkotásainak imádása folytán beleessünk abba, hogy germánin tézményeket ide átültetünk. Én, t. ház, magam is meghajlok a német birodalomnak azon nagy igazságügyi alkotása előtt, a mely a franczia jogot ma már jóval túlszárnyalta, de biztosíthatom a t. házat, hogy az ezen nagy alkotásban jónak és helyesnek elismert elveken kivűl, a melyeket az ország viszonyaihoz alkalmazva átveszünk, nem fogom a germán jogot Magyarországban kodifikáltatni. (Élénk helyeslés jobbfelöl) Polónyi Géza képviselő úr más oldalról arra figyelmeztet, a kódex megalkotásánál a régi magyar jogrendszer fiegyelmen kivűl ne hagyassék. Én azt hiszem a képviselő úr ezalatt sem az úrbériséget, sem az ősiségét, sem az ezzel összefüggő feudális természetű régi magyar jogintézményeket nem érti. Vannak nagy, ezredek folyamán fejlődött jogelvek, a melyek nem az egyes országoknak, nemzeteknek tulajdonai, hanem az egész emberiségnek kincsét képezik. Ezeket mindenesetre a törvényalkotásnál — a mint ezt már előbbi beszédemben is kifejtettem — figyelembe kell vennünk, az ország viszonyaira alkalmazva a megfelelő módon alkalmaznunk. Vannak azonban egyes nemzeteknek is külön jogai, specziális intézményei, a melyekre nézve a történelmi jogfejlődéssel, a történelmi múlttal szakítani nem lehet. Ide számítom a magyar jogban az örökösödési, a családjogot, a