Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.
Ülésnapok - 1896-72
98 Végre van szerencsém benyújtani egy törvényjavaslatot (írom. 132) Magyarországnak az 1900. évi párisi nemzetközi kiállításon leendő részvételével járó költségek fedezéséről. Kérem a t. házat, méltóztassék a törvényjavaslatot indokolásával együtt kinyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bízottsághoz utasítani. Elnök: A beadott vasúti törvényjavaslat és jelentések kinyomatását és szétosztását a ház elrendeli és előzetes tárgyalás végett a közlekedésügyi bizottsághoz utasítja, Magyarországnak a párisi kiállításon leendő képviseletére vonatkozó törvényjavaslat kiosztását és szétosztását a ház elrendeli, és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasítja. Következik az igazságügyi tárcza (írom. 52) tárgyalásának folytatása, Lakatos Mikós jegyző: Rátkay László! Rátkay László: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Mielőtt a telekkönyvekről és a telekkönyvi betétekről szólanék, kérem a t. házat, engedje meg nekem, hogy egy-két szóval visszatérjek az igazságügyminiszter úrnak a viszonosság kérdését illetőleg adott feleletére. Indokolom ezt azzal, hogy én sem személyes felszólalás, sem szavaim értelmének megmagyarázása czímén nem akarom, ha lehet soha, igénybe venni a t. ház figyelmét. Ezen az ifaon ez alkalommal óhajtok csak egy pár szót szólani. Elnök: Kérem, nincs engedélye szólni a t. képviselő urnak, eltérőleg a tárgytól, A, ház határoz a felett, hogy eltérések a napirendtől történhessenek. Kérdem a házat, megengedi-e, hogy a képviselő úr eltérjen a tárgyalás alatt levő tételtől? (Felkiáltások: Meg!) Nem ellenzi senki? (Derültség. Felkiáltások; Nem!) Rátkay László: A t. igazságügyminiszter úr tegnap beszéde végén azt mondotta, hogy ha én őt megkérdeztem volna, nem is lett volna szükség felszólalásomra. De mindjárt feleletében azt mondotta, hogy a viszonosság akként áll fenn, hogy ha szükség van rá, — és erre vetem én is a fősúlyt, — akkor a magyar bíróságokhoz érkező megkeresések mellé is — fordítá sok vannak mellékelve. Épen ebből látszik, t. ház, hogy felszólalásomban nekem volt igazam; mert én úgy fogom fel a dolgot, hogy a viszonosság abban áll és a viszonosság csak akkor lesz tény és nem elv, ha soha semmiféle megkeresések nem érkeznek a magyar bíróságokhoz, a melyekhez a fordítás mellékelve nincs. Mert szerirtem, t. ház, nekem, mint magyar születésű honpolgárnak, nem kötelességem semmiféle más nyelvet tudni és ismerni, s e szerint nem engedhető meg, hogy magyar honpolgár, kezéhez oly beadványok érkezzenek, a meíyekárczius 17-én, szerdán. nek lefordítását neki drága úton, költséges módon kell megszereznie. Ezen rövid kitérés után áttérek azon kérdésre, a melyhez feliratkoztam, vagyis a telekkönyv és e telekkönyvi bevételek kérdésére. A telekkönyvi ügyeket nálunk ma még az önkényuralom idejében alkotott telekkönyvi ideiglenes rendtartás intézi, a mely telekkönyvi rendtartást az országbírói értekezlet elfogadta, később miniszteri rendeletekkel lett pótolva, de mindezekből az látszik, hogy a telekkönyvi rendtartás ügyei tételes törvénynyel ma még Magyarországon rendezve nincsenek. Az eleven élet meghaladta ezt az ósdi rendtartást és ennek a következménye az, hogy ha a magyar bíró telekkönyvi ügyekben alaposan akarja az igazságot kimérni, asztalán a telekkönyvi rendtartás mellett az osztrák magánjognak és a német magánjognak is ott kell lennie. Kis dolog, ha így vetjük fel, t. ház; de ha azt nézzük, hogy ez az ingatlanok, tehát bizonyos értelemben az egész ország és az egész haza kérdése, ha azt nézzük, hogy a jelzáloghiteleknek száz milliói, tehát a hitelnek is nagy része hozzá van kötve ezen telekkönyvekhez, akkor valóban itt van az ideje, hogy felvessük a kérdést és felhívjam az igazságügyminiszter úr figyelmét, hogy a telekkönyvi ügyekre mennél előbb tételes törvények legyenek meghozva Magyarországon. Bessenyei Ferencz: A G) lapot hagyják ki! (Derültség.) Rátkay László: Ez azonban csak egyik része a hibának; a baj nagyobb része egy másik dologban van. Ott ugyanis, hogy az ingatlanok egy igen nagy része el van maradva a való állapottól vagyis a tényleges birtoklástól. Ha ismerjük a magyarnak és különösen a magyar földmívea osztálynak nehézkességél;, ha hozzáveszszük még, hogy az iirbéri ügyek befejeztével a legelőelkülönítéseknek egy igen nagy része szabaddá vált, a mely tehát telekkönyvezendő: akkor látjuk, hogy a helyzet Magyarországon ma az, hogy az ingatlanokból ezrekre menő holdak nincsenek a tulajdonos nevén és százezrekre menő holdak nincsenek egyáltalában telekkönyvezve. (Igaz! Úgy van!) Ezt a hiányt észrevette már a magyar törvényhozás, midőn 1889-ben meghozta a törvényt az lígynevezett betétszerkesztésről és később 1891-ben ezt a törvényt pótolta is. Mind a kettő azonban nem volt elégséges a hibák orvoslására és ezért 1892-ben a XXIX. törvényezikkben kimondotta a törvényhozás, hogy a tényleges állapotnak megfelelőleg mindenki kérheti a telekkönyvezési nemcsak a betétszerkesztés útján, hanem a fennálló telekkönyveknél is. A hiba azonban ismét a betétszerkesztések törvénye körül van, ha ez akként fog végrehajtatni, a 72. országos ülés 1897.
