Képviselőházi napló, 1896. V. kötet • 1897. márczius 11–április 24.

Ülésnapok - 1896-71

m 71. országos ülés 1897. niárczlus 16-án, kedden. megfúrunk. Bejön azon az ár és utat tör magának a reakczió. Ép azért vagyok a mellett, hogy mielőbb méltóztassék az ügyvédi rendtartásban is oäahatni, hogy az ügyvédi kar a jog védelmére és ellenőrzésére hivatott társadalmi hatóság lehessen. A sajtónál pedig ne méltóztassék semmiféle oly kísérletet tenni, mely a 48-iki vívmányok szellemén rést üthetne, a minél nagyobb bajt okozni nem lehet. Megtörténhetik akármelyiknél, hogy valaki oly térre lép, a melyre lépni nem szabad. Megtehetik ezt egyes ügyvédek a nélkül, hogy a testület felelős volna, megtehetik a sajtó terén is egyesek a nélkül, hogy az egész sajtót kellene okozni. De — mert ez a szabadság természete — meg vagyok győződve, hogy a bajt önmaga fogja orvosolni. Örvendetesnek tartom, hogy a hírlapírók egyesültek, ettől várom az önfegyelmezési, hogy hol van a határ, a hol a család személyét érinteni nem szabad. Ezek azok, a melyeket ide vonatkozólag bátor voltam előadni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Még csak a katonai bün'ető törvényre akarok kitérni. Ez oly régi követelménye hazai jogéletünknek, hogy lehetetlen szó nélkül hagyni bármely oly nyilatkozatot, a mely azt elodázza. Erre nézve azt mondta a t. miniszter úr, hogy csakis Emmer Kornél képviselő úrnak vagy talán erről az oldalról valakinek — nem emlékszem határozottan — a ki azt kapcsolatba hozta azzal, hogy a polgári büntetőtörvénykönyvvel együttesen oldassék meg, utalt icá arra, hogy hiszen Horvátországgal való közjogi viszonyunk ennek akadálya. Megérdemli a kérdés, hogy kissé újra foglalkozzunk vele. (Halljuk! Halljuk!) Az lehet vita tárgya nézetem szerint, hogy külön katonai anyagi jogról szóló törvény is alkottassák vagy pedig épen úgy a rendes büntető törvénybe vétessennek fel a katonai bűntettek, a melyekről el kell ismerni, hogy vannak olyanok, a melyeket tisztán csak katona követhet el, belevétessenek úgy, a hogy szó van ott ügyvédek, hivatalnokok és lelkészek által elkövetett külön bűncselekményekről; ez lehetséges. En azt tartom, hogy jobb, ha külön anyagi katonai büntetőjog készíttetik, még pedig azért, mert nagyon természetesen nekem épen ezen sok különböző tényezőre tekintettel kell leírni, a hol lehetnek qualifikálva ilyeu katonai bűntényekké, a miket nehéz tisztán fegyelmi szabályok alá vonni és másodszor azért, mert mindenesetre számolnom kell azzal az állapottal, hogy kivételes állapotban, a hadi állapotban, egészen más iránynak kell lenni, mint a rendes békeállapotban. Ha már most arra az álláspontra állunk is — és" én a középkorból és valóságosan a oondottieri-rendszerből kifolyó észjárás kifolyásának tartom, midőn erről megfeledkezünk — hogy nálunk általános hadi kötelezettség van. Az nem jelenthet egyebet, mint hogy ott mindegyik polgár tartozik fegyverben is azt a kötelességet teljesíteni, a mit köteles az adófizetésnél és más helyeken teljesíteni, de ez magyar polgári minőségét nem szüntetheti meg, ez nem lehet alkalmas arra, hogy ha magára veszi a katonai kabátot, megszűnjék a magyar haza polgára lenni és a magyar államnak büntetőhatalma direkte és egyenesen rá ki ne terjedjen és ne alkalmaztassák. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Fia pedig ez így van, uraim, micsoda csodálatos van abban, ha oly állapot létestíl a katonai életben is a büntetésekre és a büntetőjogra vonatkozólag, a mi egyáltalában a polgári életben van. Hát az ausztriai polgárok nincsenek-e más törvények uralma alatt, mint a magyarok? A horvátok autonómiájuknál fogva ismét más törvények alatt vannak, minekünk megint itt vau a büntető törvénykönyvünk. Miért alkalmaztassák más jog, más törvény, más felfogás arra, ha az általános hadi kötelezettség alatt álló ember katonai kötelezettségének tett eleget? Az a diverzítás, hogy mindenkire a maga büntetőjoga alkalmaztassák, az nem veszedelem, arra utalni nem lehet, nem szabad. Ez semmi egyéb mint egyszerűen tovább elhalogatása ez egészen szükséges intézkedésnek. (Ügy van ! a szélsőbalon.) És mivel e tovább halogatásra sem a közös 1867-iki alap nem lehet ok, sem semmiféle ok fenn nem foroghat arra nézve, hogy, hogy iigy mondjam, józanul a maga jogával Magyarország ne éljen és a haza polgárait azon bánásmód és azon jog uralma alól kivegye, a hol azok törvénytelenül nyögnek, én ezen oknál fogva egyedül nem fogadom el e tételt. Elnök: T. ház! Mivel még többen is vannak felírva, azt hiszem, a tárgyalás ma abbahagyható. Mielőtt azonban a holnapi napirendet megállapítanék, tudomásomra jutott, hogy a pénzügyminiszter úrnak van egy előterjesztése. (Ralijuk!) Lukács László pénzügyminiszter: Van szerencsém előterjeszteni egy jelentést (írom. 132) a szentpétervári és washingtoni követség elhelyezésére szolgáló követségi épületek költségeinek a közös aktívák jövedelméből való fedezéséről. Kérem a t. házat, méltóztassék intézkedni, hogy a jelentés kinyomassák és a pénzügyi bizottsághoz utasíttassák. Elnök: A jelentés ki fog nyomatni, szét fog osztatni, és annak idején a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. A holnapi ülés napirendje ugyanaz, mint a mai ülésé: az igazságügyi és esetleg a pénzügyi tárcza költségvetésének tárgyalása. Az ülést bezárom. (AB ülés végződik d. u. 1 óra 45 pereskor.)