Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-52

52. országos ülés 1897. február ÍH-&a, csütörtökön. 79 intse; hogy a magyarság igyekezzék olyan lenni, mint a rómaiak, a kikről Montesquieu oly szépen mondta, hogy örökös háborúik daczára esak azt vesztették el, a miről önként lemondtak, mint a tenger, mely csak akkor lesz kisebb, ha önmagától házódnak vissza hullámai. Ezen egészséges közvéleménytől azonban a kérdés megoldására nézve hatást várok még másik irányban is. Hatást várok abban az irányban, hogy a mesterségesen szított fajgyűlöletnek válaszfalai hazafi és hazafi közt leomoljanak; (Élénk helyeslés. Úgy van! jobbfelöl.) hogy idegen nyelvű honfitársaink megemlékezzenek a magyar történeti államról, melynek védő teteje századokon át őket is megvédelmezte minden külső támadás ellen; hogy megemlékezzenek a magyar nemzet nagylelkűségéről, a mely nyelvüket, kultúrájukat, hitüket sohasem bántotta, sőt ellenkezőleg egy új kornak reggelén a jogoknak egész bőségszaruját öntötte reájuk, szabaddá tévén földüket és személyüket. Én tehát, el tudnék képzelni egy oly korszakot, a mikor a nemzetiségek szivéhez is eljut a teljes megelégedés sugara. Mikor belátják ők maguk, hogy a mi erőnk az ő erejük, a mi gyengeségünk az ő veszedelmük. A mikor mesterségesen felizgatott elméjük lecsendesedik és a magyar nyelvterületek megtartásának szándékában nem látnak mást az állam alapköreinek visszaállításánál, az állam ama történeti jellegének megóvásánál, a mely, ha öszszeomlik, romjai alá temeti őket is. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Én, t. ház, el tudok képzelni oly időt, a mikor idegen nyelvű honfitársaink reájönnek egy nagy igazságra. Arra az igazságra, hogy a magyar nemzeti politika nem börtön, a hol nemzetiségeink rabságban sínylődnek, de végtelen égbolt, a mely egyképen borúi a haza minden polgárának feje fölé; egyformán süt napja mindenkire; szakadó esői termékenyítik mindnyájunk földjét; csillagai nyájasan ragyognak életútjára a haza minden hű fiának. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés jobbfelöl. Szónokot számosan üdvözlik.) Molnár Antal jegyző: Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter! Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: T. képviselőház! (Ralijuk! Halljuk!) A vita arányait tekintve és tekintve azon kérdések nagy fontosságát, a melyek felhozattak, nem tartanám helyesnek bevárni a vita bezárását. (Helyeslés.) Azt hiszem, helyén lesz, ha már most veszem igénybe a t. ház szíves türelmét és talán, ha még lesznek észrevételeim, azok elmondását a vita végére tartom fenn magamnak. Mindenekelőtt foglalkozni kívánok t. képviselőtársaimnak egyes kérdéseket illető felszólalásaival, és hogy a vége felől kezdjem a dolgot, mindenekelőtt felelni kívánok tegnap szólt t. képviselőtársamnak, Földváry Miklósnak, a ki a soroksári zárgát, a Csép el sziget és a budapest-csongrádi csatorna kérdéseit vetette föl. T. ház! Tudom azt, hogy a budapestcsongrádi csatorna eszméjét már Széchenyi István fölvetette; tudom azt is, hogy mennyi nehézség gördül annak megvalósítása elé. E kérdésben állást a kereskedelmi miniszter úrral egyetértőleg vagyok hivatva foglalni; annyit azonban mondhatok, hogy a magam részéről azt tartom, hogy mi forgalmi eszközeink terén bizonyos egyoldalúságba estünk és a csatornákra, mint a nagy tömegek szállítására legalkalmasabb vízi útra, azt a súlyt nem fektettük, melyet azok megérdemelnek. (Úgy van! Úgy van! jobbfélöl.) A soroksári zárgátat illetőleg nem vagyok abban a helyzetben, hogy a t. képviselőtársaimnak ezen gát lebontását megígérjem, és pedig azért nem, mert ámbár a soroksári zárgát tekintetében aggályai voltak annak idején, különösen Budapest székes fővárosának, a tapasztalat bebizonyította, hogy a soroksári zárgát nemcsak hogy nem súlyosbítja a főváros árvédelmi viszonyait, de sőt ellenkezőleg a jég lezajlását kedvezőbbé teszi, a jégtorlódást megakadályozni alkalmas. Nem zárkózom el azonban az elől, hogy a mikor magam hangsúlyozom, hogy csatornákat kell építeni s hasznosítani, akkor nem mulaszthatjuk el, hogy a soroksári ágat, a mely természetes csatorna volt, melyet a természet maga nyújtott nekünk, rendezzük, hogy azt a kisebb hajózás czerjaira alkalmassá tegyük. E részben az előmunkálatok meg is történtek; a költség 1,500.000 forintot tesz ki és mihelyt az állam pénzügyi viszonyai megengedik, e kérdéssel is komolyan fogunk foglalkozni. (Helyeslés.) Horánszky Nándor: Terminust ne ígérjen! Baranyi Ignácz földmívelésügyi miniszter: Horánszky Nándor t. képviselőtársam azt ajánlja, hogy terminust ne ígérjek. A soroksári ág rendezését illetőleg teljesíthetem kívánságát és terminust nem mondok; azonban engedje meg, hogy a kérdés másik részére nézve, (Halljuk! Halljuk!) tudniillik a Csepelsziget mentesítésére nézve határozott terminust mondjak. (Helyeslés jobbfelöl.) A Csepelsziget mentesítése az eszközölt felvételek és számítások szerint 550—600 ezer forintba kerül. Miután ez nem tisztán a Csepelsziget saját ügye, hanem közérdekben is van, hogy ez a mentesítés megtörténjék: (Igaz! Úgy van ! jobbfeW.) az esetben, ha a Csepelsziget érdekelt közönsége elvállal e költségből holdanként hét forintot, vagyis 30.000 hold után számítva 210.000 fo. intőt, és