Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-51

51. országos ülés 1897. február 17-én, szerdán. 71 kedik — vagyis megközelíti az angol termelés mennyiségét — már itt egy 12 milliós métermázsás többlettel van dolgunk és az a többlet feltétlenül előáll abban a perczben, a mint búzánknak árát mesterségesen tudjuk emelni, vagy pedig az természetesen emelkedik, mert a melyik perczben a búza ára emelkedik, abban a perczben a termelés is fokozódik. De vájjon bevetettük-e, kihasználtnk-e minden területünket, a melyik búzatermelésre alkalmas ? Nem. Statisztikai kimutatásaink szerint hat millió hold legelő van még az országban. Ez a hat millió hold legelő részben alkalmas búzatermelésre, a mint a búza ára emelkedik, ennek a legelőnek egy része szintén búzatermő földdé alakíttatik át, sőt olyan területek, a melyek a búza árának esése következtében mint búzatermő földek felhagyattak, ismét búza alá kerülnek, úgy hogy nem sok, ha azt mondom, hogy körülbelül egy millió hold föld van még az országban, a melyik búzatermelésre alkalmas, ha ezt megszorzom nyolez métermázsa átlag-terméssel, akkor is nyolez millió métermázsa az emelkedés, és a legközelebbi időben a búzaárak kedvező alakulása folytán bizonyára el fogjuk érni azt, hogy búzatermelésünk évről-évre nagyobb lesz s mindig alkalmazkodik a szükséglethez oly módon, hogy feleslegünk nem marad. Ezzel, t. ház, rátérhetek arra a kérdésre, hogy a kiviteli prémiumoknak mi lesz a következmény ök? (Halljuk! Halljuk!) Ugyanezt a javaslatot vagy indítványt már Pulszky Ágost t. képviselőtársam megdöntötte, de azt a főérvet, azt a kárt, a mely ebből financzialiter az országra származik, nem emelte ki. Abban a perczben, a mint a belföldi búzaárak magasabbak lesznek, mint a külföld ára s következésképen a búzatermelés ideben jutalmazó leend, Magyarország búzatermelése oly módon fokoztatik, hogy az még 12 — 20 millió métermázsával emelkcdhetik, s akkor a kiviteli prémiumok rendszere mint egy kártyavár, halomra dől, mert az ország oly tehernek néz elébe, a melyet elviselni képtelenség volna. Tegyük fel, hogy minden más érvet mellőzünk is, de ha csak a búzára adunk prémiumot, a lisztre nem, azt fogjuk elérni, hogy a malmok itthon becsukj'ák az üzletet, búzánk kimegy a külföldre, olcsóbban adatván el, mint a belföldön s megőrölve megeszszük azt a lisztet, melyet a külföld nekünk szállít. (Igás! Úgy van! a jobbóldalon.) Ez magábanvéve két oly érv, mely a prémiumok rendszerének különben is e'ítélt meghonosítását kizárja, de feltétlenül kizárja e rendszernek az alkalmazását, hogyha oly tömegárúkra alkalmaztatik, a melyeknél a mennyiséget számszerűleg meghatározni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) Vannak, t. ház, a kik a magyar gazdát azzal biztatják, hogy eljön az idő, mikor nekünk nem lesz búzafeleslegünk, akkor a vámok emelésével a búza árát is emelni fogjuk. De, a mint ezekkel a vámokkal a búza árát emelni akarjuk, abban a perczben búzatermelésünk fokozódni fog és ott vagyunk az árakkal, a hol voltunk, tudniillik a természetes árképződés útján. Miután még eary emberöltő sem elég arra, hogy a mi búzafeleslegünk megszűnjék, és hogy a mit termeim tudunk, a vámterületen belül elfogyasztani is tudjuk, ennélfogva nem áll érdekünkben sem a vámemelésről, sem a kiviteli prémiumról beszélni, s nem áll érdekünkben az, hogy malomiparunkat, mely annyi szolgálatot tett a magyar gazdának, szabadságában korlátozzuk. Mit szóljak, t. ház, most azokról az ígéretekről, a melyeket azok, a kik magukat mint a gazdák érdekeit védőknek, mintegy kiváltságos gazdáknak szeretik tekinteni, és a kik azt mondják: ne búsulj, gazda, majd jönnek jobb idők, megrendszabályozzuk a tőzsdét, eltöröljük a határidőiizleteket, megrendszabályozzuk a malmokat, behozzuk a kettős valutát és megakadályozzuk a nagy, ingó tőkék összehalmozódását és akkor jobban fog menni dolgod. A magyar gazdát nem arra intik, hogy dolgozzál, takarékoskodjál és igyekezzél többet termelni, hanem e helyett nem teljesíthető reményeket nyújtanak neki, ki talán tétlenül gondolja, hogy majd jön úgyis az idő, mikor a viszonyok javulnak. Én azt hiszem, hogy a gazdának a legnagyobb ellensége az, ki nem őszintén beszél hozzája és nem egyenes szót mond neki, hanem a helyett mindig egy jövő Ígérettel áll elő. A gazdának tisztában kell lennie, hogy meg változhatatlan viszonyok előtt áll, hogy azt nem változtathatja meg egy ember, nem egy kormány, nem egy hatalmas nemzet, legyen bár az olyan helyzetben, hogy — miután búzabevitelre szorul — a belföldi árakat vámok által bizonyos mértékig sznbályozhatja is. Hiszen Németország és Francziaország példái eléggé bizonyítják, hogy a búzaárak ott is visszamentek, daczára minden védekezésnek. Az a magyar gazdának a barátja, a ki megmondja őszintén: gazda, oly viszonyok közé jutottál, hogy nem segít rajtad senki, csak te magad, azáltal, hogy munkádat megkétszerezed, hogy szükségleteidet lejebb szállítod s készen vagy arra, hogy a viszonyok még egy ideig így maradnak ; ágy rendezzed be háztartásodat, hogy vagyonúd állaga sérülést ne szenvedjen, mert a jobb idők jönni fognak, nem maradhatnak ki, és akkor a te haladásod biztosítva van. Ezáltal az őszinte szókimondás által oda jut a magyar gazda, hogy magának takarékoskodik, s mint hazafi polgári kötelességeit híven teljesíti. Elfogadom a költségvetést. (Élénk helyeslés jóbbfeW.) Molnár Antal jegyző : Földváry Miklós!