Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-50

50 50. országos ülés 1897. február 16-án, kedden. csak azt tartom óhajtandónak, hogy ezen czél mentől hamarabb és mentől gyorsabban éressék el. (Helyeslés jóbbfelöl.) A gazdasági élet kérdései közül egy harmadik az, a melyre röviden akarok kiterjeszkedni, és ez egy oly gazdasági ág, a mely a törvényhozásnak az elmúlt esztendőben való intézkedése folytán azon tespedésböl és pangásból, a melyben volt, szintén fellendülést fog nyerni. Ez a szöllők rekonstrukeziójának kérdése. Az elmúlt év törvényhozási intézkedése folytán kétségtelenül kilátásunk van arra, hogy a szőlők rekonstrukeziója nagyobb lendületet fog nyerni. Ennek azonban egyik alapfeltételét abban látom, hogy az 1895: V. törvényezikk végrehajtása kellő mederbe tereitessék és végeztessék is. A rekonstrukeziónak fő bázisát kétségtelenül a szőllővessző-termelés és a szőllőoltványok előállítása képezi. Már pedig, a mint tudomásom van arról, a törvénynek azon intencziója, hogy a vesszőtermelést legnagyobb mértékben a társadalom tevékenységébe utalja át és az ennek alapján kibocsátott felhívások nem vezetnek egészen sikerre. Alig egy pár száz hold vesszőtermelési telepre érkeztek ajánlatok, a melyek a közel jövőben mutatkozandó vesszőszükségletet kielégíteni egyáltalában nem lesznek képesek. Elő fog tehát állni annak a szüksége, hogy az állam saját hatáskörében is vesszőtermelést létesítsen. A czélja már most kétségtelenül az, hogy elegendő mennyiségű vesszőt és lehetőleg olcsón termelhessünk. Ezen kérdés kapcsán óhajtom az igen tisztelt miniszter úr figyelmét felhívni arra, hogy az államnak hatalmában van egy olyan munkaerőt fordítani a vesszőtermelés és vesszőtelepek és oltványok létesítésére, a melylyel ezeknek előállítási költségét tetemesen olcsóbbá fogja tehetni és ezáltal kétségtelenül a rekonstrukezió müvét is gyorsabbá tenni. Ez az, hogy az országos fegyházakban levő munkaerőket fordítsa szőlőoltványok és szőlőtelepek létesítésére. A legolcsóbb munkaanyag az, a melyet a fegyházakban birnak az igen tisztelt miniszter urak. Eddig ezen munka a kisiparosoknak csinált konkurrencziát, (Igás! Úgy van ! jóbbfelöl.) a kisiparosok munkaköréből vont el sokat. Ha ezen munkaerőt a mezőgazdaság czéljaira tudjuk átvinni, kettős czélt tudunk elérni. Első sorban azt, hogy a kisipart veszedelmes konkurrencziától szabadítjuk meg, másodszor pedig a mezőgazdaság érdekében egy igen olcsó munkaforrást tudunk teremteni. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarom a t. ház türelmét továbbra igénybe venni. (Halljuk! Halljuk!) Nekem meggyőződésem az, hogy a földmívelésügyi tárcza keretébe tartozó minden egyes kérdésben a föld» mívelésügyi miniszter úr legjobb tudásával, igazi ügy buzgalommal és szakértelemmel fogja a gazdaság kérdését és a gazdasági érdekeket előbbre vinni és ép azért a költségvetést elfogadom. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Rakovszky István jegyző: JUJ iss Mihály! Juriss Mihály: T. ház! Negyvenhárom esztendeje, hogy lelkipásztorkodom, 43 éve, hogy a nép között lakom, tehát ismerem bajait. Tapasztalásból mondhatom, hogy a gazdaközönség beteg, annyira, hogy valóban kérdezhetjük azt, vájjon életben marad-e továbbra is, ha nem segítünk rajta. Ez nem volna jó, először, mert az országnak nem volna annyi vitéz és edzett katonája, mert sem mesteremberből, sem tanúit emberből, sem tisztviselőből nem válik oly edzett katona, mint a gazdaember fiából; másodszor a gazda szereti hazáját, mert köti őt az apai telek és azt kész háború idejében vérével, béke idején verejtékével öntözni, harmadszor a gazda nem egykönnyen hagyja el hazáját, nem vándorol ki Amerikába, vagy más országba, mert apai telkét nem akarja eladni. Ha a gazdaközönség kipusztul, akkor az nem csak a gazdára, hanem az országra nézve is nagy baj. A történelem bizonyítja és tanúsítja azt, hogy minden okos kormány azon volt, ha azt akarta, hogy országa erős, hatalmas legyen, hogy gazdaközönsége jó, egészséges, jómódú, jó erkölcsű legyen. A hol a gazdaközönség kipusztult, ott elpusztult az ország is. Ezt bizonyítja a római nagy birodalom és ezt bizonyítja a mostani török birodalom is. Az már elpusztult, ez kipusztuló félben van, azért, mert nincsen jó, erős, jómódú gazdaközönsége. Ha tehát azt akarjuk, hogy az ország hatalmas és erős legyen, akkor azon kell lennünk, hogy a gazdaközönséget kigyógyítsuk és a pusztuló félben levő kisipart lábára állítsuk. Okos orvos, ha beteghez hívják, megvizsgálja a beteget, fürkészi a betegség okát, azon van, hogy ezt az okot eltávolítsa, és ha eltávolított i, akkor azután előír hasznos orvosságot. így kell tennünk nekünk is. Mi a baja a gazdaközönségnek? Első baja a nagy teher. Fizetünk állami adót, fizetünk jövedelmi pótadót, kereseti adót, útadót, ebadót, iskola adót és isten tudja még mennyi adót. Azt mondhatja nekem valaki: ezt jól tudom, mert magamnak is kell adót fizetnem. Azt is tudom, hogy nincs ország a, világon, a melyben nem kellene adót fizetni, mert az országnak mindenféle kiadásai vannak: katonákat kell tartania, hogy az országot megmentsék az ellenségtől, tisztviselőket kell tartania, hogy igazságot szolgáltassanak, tanítókat, papokat kell fizetnie, hogy a népet oktassák, neveljék. Krisztus urunk azt mondta, mikor kérdezték a farizeusok, kell-e adót fizetni: adjátok az istennek.