Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-67
446 67- országos ülé8 1897. márczias 10-én, szerdán. intézménye a büntető-törvénykönyvnek minden jó hatását elveszi az igazságszolgáltatás terén, hisz magában a törvényszéki teremben például egy nagyobbszabású csalás esetében egészen nyíltan folyik az alku a fölött, hogy mennyiért vonják vissza a vádat. Én Magyarország igazságügyének ilyen alkuba bocsátását az igazságügy méltóságával össze nem egyeztethetőnek, a közönségre gyakorolt hatásában pedig erkölcstelenítőnek tartom. (Igás! Úgy van! a szélső baloldalon.) Én e baj orvoslását olyannyira sürgősnek jelzem, hogy Magyarország igazságügyminisztere valósággal hálára fogja kötelezni a közvéleményt, hogy ha ez irányban legsürgősebben fog intézkedni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Magyarország igazságügye terén sok minden történt, a mi a kritikát kihívja, de semmi sem hívhatja ki azt inkább, mint az, hogy az igaz8ágügyminiszter úr intézkedéseiben olyanokat találunk, a melyekre — törvényhozási felhatalmazása nem lévén — a magam részérő] jogosítottnak sem tartom. Magyarország igazságügyminisztere az 1896. év végén terjesztette be ezen országgyűlés elé ezt a költségvetést. Ezen költségvetésben pedig szó sincs arról, hogy egy oly intézmény, amelynek költségeit még 1896-ban az országgyűlés megszavazta, már a jövő évben megszűnik. A t. igazságügyminiszter úr ugyanis törvényhozási meghatalmazás és a törvényhozáshoz intézett bejelentés utólagos megtétele nélkül, megszüntette a munkácsi országos fegyintézetet. Nem tudom, mennyiben szenved ezáltal Munkács sérelmet, nem is érdekelne ez a kérdés közelebbről, hogy ha nem látnék ebben egy olyan veszedelmes preczedenst, a mely lehetővé teszi azt is, hogy Magyarország igazságügyminisztere holnap az illavai és holnapután a szamosújvári fegyintézetet szüntesse be és helyezze át máshová. Azt hiszem, hogy miután a költségvetésben az egyes fegj intézetek költségeinek fedezését is kérik, az egyes fegyintézetek költségeit az ország törvényhozása szavazza meg: hogy ha nem is a törvényben előírt, de a parlamentarizmusból folyó, a kormányzati felelősséggel járó kötelessége a miniszternek, hogy ilyen radikális intézkedés a törvényhozásnak bejelentessék. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem akarom e kérdést bővebben feszegetni, de tény, hogy az 1896. novemberében összehívott országgyűlés, mely 1897-ben tárgyalja az 1896. évben beadott költségvetést, nem tudja hivatalosan, hogy a munkácsi fegyintézet 1897. évi költségei feleslegesekké váltak, és erről Magyarország törvényhozásának utólagosan sem tétetik jelentés. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy az igazságügy szervezésénél nem utolsó feladat az sem, hogy az igazságszolgáltatás jóvá és olcsóvá tétessék. Ezért minden bővebb kritika nélkül rámutatok arra,hogy amikor az első lépés történt a legközelebbi múltban az igazságszolgáltatás gyorsabbá és jobbá tételére, egyúttal megtörtént egy radikális lépés az igazságszolgáltatás megdrágítására, mert ugyanakkor, a mikor a sommás eljárást az igazságügyminiszter úr életbe léptette, nyomban megdrágították az összes illetékeket, a melyek az ítélkezésnél felmerülnek. (Nagy Mihály tagadólag int.) Nagy Mihály t. képviselőtársam ismét kételkedik. Méltóztassék azonban ezt nekem elhinni, mert bár statisztikát nem akarok felhozni ebben a kérdésben, ezt Magyarországnak minden gyakorlati juristája tudja, Magyarországnak minden polgára pedig érzi. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Méltóztassék csak azt megfigyelni, hogy a 200 és 1000 forint között váltakozó perek ítéleti illetéke mennyivel emelkedett a múlthoz képest, és akkor ezen kifogásomnak szomorú igazságát meg méltúztatik találni. Végre még egy kérdéssel akarok foglalkozni. (Halljuk! Halljuk l) Magyarország igazságszolgáltatása a polgári eljárásban szét van tagolva. A sommás eljárásban szóbeli, a rendes eljárásban írásbeli a kisebb polgári perekben semmiféle eljárás nincs, mert ott az eljárás körülírva nem is lehet mert hiszen eljárást nem lehet körülírni ott, a hol az igazságszolgáltatás tényezőjéül egy írástudatlan községi bíró van kijelölve. Én ezt elhibázott rendszabálynak tartom, mert a községi bíráskodás megszüntetése mellett szüksége lenne annak, hogy Magyarország azon szegény polgársága, mely a kis pereknek bajait legjobban érzi, végre szintén részesíttessék az állam jótéteményében. Nem ér annak semmit, hogy gyönyörű kúriai palotát emeltünk két és fél millió forint költséggel, mert az ő ügye odáig sohasem jut el. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Mit ér annak a magas színvonal, melyen Magyarország bírói kara áll, mikor az ő igazságát az írástudatlan községi bíró dönti el inappellábilis módon. A bíróságok szervezetében a fukarságnak nincs helye; az igazság áldását ki kell terjeszteni a nép legalsóbb rétegeire is; ily félmilliárdos költségvetésből, a milyen Magyarországnak ma van, kitelnék az a kis hozzájárulás, hogy a járásbíróságok megszaporításával a 20 forinton aluli perek ingyenessé és bélyegmentessé tétele hozassák be. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Oly csekély áldozatról van itt szó, oly csekély hozzájárulásáról az államnak a nép jólétéhez, melynek jogosságát és lehetőségét Magyarország fél milliárdnyi költségvetésével szemben megczáfolni nem lehet. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.)
