Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-66

422 66. országos ülés 1897. márczius 9-én, kedden. Lehoczky Vilmos jegyző (olvassa): Ma­gyar nemzeti múzeum. Rendes kiadások: XX. fejezet, 53. czím. Ptendes bevételek: VII. feje­zet, 53. ezím. Kiadás Személyi járandóságok és dologi kiadások: 166.699 forint. Rakovszky István jegyző: Gróf Zichy Jenő! Gr. Zichy Jenő: T. ház! Az ülés annyira előrehaladott idejében igyekezni fogok lehetőleg tárgyilagosan és a legrövidebben a tárgyhoz hozzászólni. (Halljuk! Halljuk !) Mégis mindenek­előtt bocsánatot kérek a t. háztól, hogy épen én vagyok az, a ki minden alkalomkor a mu­zeális kérdéssel a t. ház türelmét igénybe ve­szem ; de kérem tulajdonítsák ezt annak, hogy éu ezen muzeális ügynek régi katatója, tanul­mányozója vagyok és ezen ügy iránt igazán odaadó lelkesedéssel viseltetem, (Helyeslés.) mert én ebben letéteményezését látom az egész nem­zeti kultúra történetének és fejlődésének. T. ház! Én itten kétféle intézkedést látok szükségesnek. Az egyik egy rögtöni azonnali intézkedés, a másik pedig egy rendszeres ter­vezet kidolgozása az egész muzeális ügynek rendezésére. (Halljuk ! Halljuk !) Az indok, a mely engem erre vezet, valamennyiünk előtt ismere­tes, a t. ház mostani elnöke ezt múltkori fel­szólalásában az általános vita alkalmával úgy nevezte, »hogy a muzeális helyiségek mizériái valamennyiünk előtt ismeretesek«, (Igás! Úgy van! bálfelöl.) és oda utalt, hogy ők már ezt 1891-ben beható tanulmányozás tárgyává tették, tervet is dolgoztak ki, a mely igen szép terv volt, és a mely, ha akkor tudták volna megvalósítani, elismerem, nagyon üdvös lett volna. De azon tervből más egyéb közbejött események következtében nem lett semmi. Ez pedig így már sehogysem felel meg a magyar kulturnem­zet fejlődési története, kincsesháza fogalmának, sem nem felel meg annak a hivatásnak, a me­lyeta múzeumnak betöltenie kell. (Igám! Úgy van! balfélől.) T. ház! Tekintsük más országokban a mú­zeum kérdését, hogy vannak azok csoportosítva, tan- és észszertíleg összeállítva, és hol vagyunk mi. Hát ki akarunk mi bontakozni abból, hogy keleti állam vagyunk és azon magaslatra aka­runk-e emelkedni, hogy egy nyugati kultúrállam legyünk, a mely a Kelet felé fogja terjeszteni a tudás és a fejlődés sugarait? Nem akarom magunkat összehasonlítani a nagy német állam­mal, a melynek 46 millió németje van, a mely múzeumait oly remekül rendezte. Igaz ugyan, hogy nincsenek is oly kolosszális tudósaink, mint Bastian Adolf, a híres etnográfus, de azért van akárhány ezen ügygyei foglalkozó szakértő hazafi nálunk is, és azt hiszem, ha határozott akarattal, párttekintet nélkül ezen eszmét fel fogjuk karolni, igen szépen meg tudjuk azt fej­teni. Hogy a múzeum az legyen, a mivé kell hogy legyen, a mint helyesen mondta mostani t. elnökünk, »a magyar haza és a magyar nem­zet történetének múzeuma*, és hogy ez legyen kizárólag a maga teljességében, akkor ezt a maga túlhal mozottságából ki kell bontani, (Élénk helyeslés balfelől.) Én redukálni akarnám a muzeumot, és azt hiszem, hogy ez a leghelyesebb és minden szak­értő történész vagy búvár az én nézetemet el­fogadja. Ma a múzeumban másnak helye nincs, mint a könyvtárnak, oklevéltárnak, történelmi képcsarnoknak,"régészeti, hadtörténelmi múzeum­nak, a magyar néprajzi régiségeknek, ősfoglal­kozásnak és numizmatikának. Ez az, a miben az egész magyar történetnek fejlődése vissza­tükröződik. De ott mi van még, a minek el­helyezést kell szereznünk? Ott van az ásvány­gyűjtemény, a paleontológiái, ősíénygyüjtemény, a növénytár, az állattár, osszeológiai, csontváz­gyűjtemény, etnográfia, ereklyegyttjtemény és kép­tár. Midőn az általános vitánál itt szóba került, hogy a múzeum annyira túl van tömve, hogy sehogysem bir megfelelni feladatának, az igen tisztelt miniszter úr erről szólván, kijelentette, hogy ő is az intézkedéseknek szükségessé­gét látta; egyik résznek, az etnográfiai résznek egy helyiséget szerzett is, a mely annyira, a mennyire talán megfelel. Wlassics Gyula vallás- és közoktatás­ügyi miniszter: Nem felel meg! Gr. Zichy Jenő: Nagyon örvendek, hogy ő is abban a felfogásban van, hogy abszolúte nem felel meg. Én ép tegnap voltam oly szeren­csés, több képviselőtársammal ezt megtekinteni, és ezt azért hozom itt fel, mert egy kis inczi­dens következtében egy kis igazságtalanság is történt. Megnéztük a ház összes helyiségeit és minden pártból szívesek voltak elkísérni és lát­tuk, — a mit én úgy is tudtam, — hogy ott a kiállítás következtében annyira összehalmozódott az etnográfiai anyag, mely valóságos kincset képez, de azt elhelyezni túlsók volta miatt nem lehet és ennek következtében az úgyszólván garmadában áll ott. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) És itt egy kis rektifikáczióval kell élnem, a mennyiben erről egyik lap azt irta, hogy rendetlenséget találtunk ott és semmi felügye­letet. Ez nem áll. Az anyag igenis rendezetlen, de különben is 48.000 tárgyat 14 kis szobá­ban, a melyből három irodának, egy pedig la­boratóriumnak kell hogy legyen szánva, el­helyezni abszolúte képtelenség, nem tekintve azt, hogy sohasem bir megfelelni, hogy ott az ember publikumra nem is számíthat, a melynek ott végig kell mennie, hogy az egyes tárgyakat tanulmányozhassa. Bátor vagyok tehát a t. ház

Next

/
Oldalképek
Tartalom