Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-66

66. országos ülés 1897. márczlns 9-én, kedden. 419 tétben hatásukat a nép gyermekeinek 12 éves korukig terjedő, általános iskoláztatásánál is jótékonyabbnak és erőteljesebbnek képzelem. A 13, 14, 15 éves tankötelesek testi és értelmi fejlettségükben kétségtelenül hálásabb individuumok az oktatás czéljaira, mint a fejletlen gyermekek, s így valószínű, hogy több sikerrel fogadhatják be nemcsak a gazdasági, elméleti és gyakorlati ismereteket, melyekben már némi otthonról kapott tapasztalati előképzettségük is van, hanem mindazon egyéb ismereteket is, melyeknek az életrevaló fontosságát, sőt szükségességét is már bizonyos mérvben önmaguk is belátják. T. képviselőház! Én azt hiszem, hogy a gazdasági ismétlőiskolák csak névleg lesznek ismétlőiakolák, tényleg pedig ezek lesznek majd csakhamar az igazi elemi iskolák, melyekhez a voltaképeni népiskolák csak mintegy előkészítő okozatot fognak képezni. Ezekben az ismétlőiskolákban fog tudássá érlelődni a növendékekben mindaz, a mi az elemi iskola növendékeiben csak sejtelem; ezekben fog fénynyé tisztulni mindaz, a mi amott csak derengés. A gazdasági ismétlő-iskoláknak ezen irányban való fejlődését nagyban elő fogja mozdítani az ismeretek közlésének módszere; a kevés megterheltetéssel járó, könnyedén, úgy szólva játszva való tanulás. Az elemi iskola éretlen növendéke, midőn 12 éves korában kilép a rendes iskolából, ritkán hoz ki onnan magával egyebet, főleg faluhelyt — dicséret a kevés kivételeknek — az irás, olvasás, vallás elemei, no meg némi számvetési tudománynál, daczára annak, hogy még egész sereg tudományra oktatták, melyekből benn az iskolában tudott is tán valamit produkálni, kivált a vizsgálaton, de kikerülve az iskola falai közül, ott el is felejti mindazt, a mit csak tehernek tekintett, s fejletlenségében gépileg elsajátított. Ha majd a gazdasági ismétlő iskolák idővel oda fognak fejlődni, a hová én szeretném, hogy fejlődjenek, akkor a mai elemi iskola még így is, sőt talán főleg épen úgy fog majd megfelelni feladatának, ha az onnan már 10 éves korában kikerülő gyermek a vallás elemei, az irás, olvasás és számvetés mesterségénél egyebet nem is hoz magával. A többi neki szükséges tudomány elemeire majd megtanítja azután az ismétlőiskola, a hol fejlettebb értelmével gyorsan és állandóan magáévá teheti mindazon ismereteket, melyekről az elemi iskolában hallott ugyan valamit, de a melyből megérteni vajmi keveset értett meg. És hogy ezek az ismétlőiskolák ide fognak fejlődni, erősen biztat a tankötelesek fejlettebb elméjén kívül a tanításnak a szervezetben kifejtett módszere, mely megterheltetés nélkül, alig hat-hét heti órában éú szakítva a tankönyvrendszerrel, olvasmányok által fogja közölni az ismereteket. Nem kell ezekhez egyéb, csak még a tanítók ügyszeretete, érdekes kisérő magyarázata és a földnépének tanultsági színvonala néhány évtized múlva túlhaladja a nyugati államok általános szinvonalat. (Élénk helyeslés.) Prófécziám némi erősbítésére szabad legyen rámutatnom az angol vasárnapi iskolák példájára, melyekről az angol közvélemény azt tartja, hogy a gőzgép feltalálása óta nem volt ennél áldásosabb találmánya Nagybritanniának. Tény, hogy rövid idő alatt teljesen megváltoztatta az angol köznép értelmi képét. S mi okozta ezt ? Az, hogy a tanulásra csak a hétnek egy napja szenteltetvén, nem irtózott attól, mint a mindennapi, sőt egész napi iskolázástól szoktak, hanem már szinte vágyva várt erre az egy napra. Vagy itt vannak nálunk is a felnőttek oktatására rendezett esti tanfolyamok, a melyek, hogy kitűnő sikerrel és meglepő eredményoyel működnek, saját tapasztalatomból tudom. Egyszerű gyári munkások aránylag kevés óra alatt a technológia és elektrotechnika legnehezebb kérdéseivel is tisztába jönnek. (Halljuk! Halljuk!) Ezzel korántsem akarok az egynapi tanítás mellett törni lándzsát, hiszen Angliában is ennek tovább fejlesztésével alaklúí meg a mindennapi iskolázás; csupán annak konstatálására hozom fel, mennyivel üdvösebb eredményű az olyan oktatás, mely nem jár észrevehető megterheléssel, sőt erőfeszítéssel; mint az olyan, mely a tanulni vágyó lélekből kiölve az üdeséget, frisseséget, abból gépet csinál. Ezzel az általam kontemplált rendszerrel természetesen együtt járna a mai népiskolai tantervnek ily irányban való revíziója, a túlterheltetés helyett a kevesebb heti órában való, könynyed, játszva tanulás az elemi iskolában; erre nézve azonban nem szándékom pozitív indítványt is tenni, csak tanulmány és figyelembevétel végett ajánlom a tanügyi köröknek. T. ház! Lehet, hogy lelkesedésemben túlságosan rózsaszínű szemüvegen látom a gazdasági ismétlőiskolák üdvös hatását; lehet, hogy mindaz, a mi rám majdnem a pozitív bizonyosság benyomását gyakorolja, a higgadtabbak előtt csak prekárius értékű, de abban azt hiszem mindnyájan megegyezünk, hogy az ismétlőiskolák tantervében foglalt azon rendelkezés, mely szerint az idegen tannyelvű iskolákban az összes tanóráknak egyharmad része a magyar nyelv tanítására fordítandó, nemzetiségi szempontból feltétlenül üdvös és hazafias, a magyar nemzeti nevelés hatását előmozdító, lelkünket kielégítő eredménynyel fog járni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) A nemzeti nevelés szempontjából is sokat 53*