Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-66

416 66. országos ölés 1897. märczius 9-én, kedden. rendszerint a középtanodából a leggyöngébb növendékek mennek, még pedig azon növendékek, a kik a városi iskoláztatatással gyakran együttjáró erkölcsi fogyatkozásokban is szenvednek. Ellenben a magánúton előkészült tanulók, a kik igen sok esetben tehetségük, szorgalmuk, buzgalmuk mellett a tanítói pálya iránt lelkesedést hoznak magukkal, nem azért jönnek a képezdébe, mint a középiskolák növendékei, kik ott már tovább talán nem is igen bírnak tanúhii, hanem azért, mert gyermekkoruktól fogva őket erre a pályára előkészítették. Ezért igen kérem az igen tisztelt miniszter urat, hogy ne nehezítse meg a képezdébe való felvételt azoknak, a kik magánúton előkészültek és vizsgálat alapján ki tudják mutatni arra való alkalmatosságukat, logy a tanítóképezdében helyüket megállják. (Zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) A t. miniszter lír jelentésében hivatkozik arra, hogy a tanítóképezdéket még szaporítani kell, hogy a létező tanítóhiányon segíteni lehessen. A dolog úgy áll, t. ház, hogy kerekszámban beszéljek, hogy van mindenféle tanítóképezdénk 70, esik egyre 70 növendék négy osztályban ; világos, hogy az a 70 növendék nem terheli túl azt a négy osztályt, elférhetne bátran 100 növendék is abban a négy osztályban, és hogyha azok rendesen képeztetnének, a képezdékbol kikerült tanítókban nem volna hiány, mert hiszen akkor évenkint körülbelül félannyival több képesíttetnék, mint eddig. Nem abban vau tehát a tanítóhiánynak oka, mintha kevés lenne a tanítóképezde, hanem hogy kevéssé vaunak azok látogatva és talán még inkább abban, hogy a kik a tanítóképző intézetekből kikerülnek, jó oklevelet nyernek, sokoldalú képzettségüknél fogva, képesek más, anyagi tekintetben hálásabb pályára menni. Tudtommal mennek is a jegyzői pályára, mert leteszik a hat polgári osztályról a vizsgálatot és megszerzik a bizonyítványt a jegyzői pályára; sokan mennek vasutasoknak és Írnokoknak s ezen az írton tovább telekkönyvvezetőknek és irodatiszteknek. Ez az oka, hogy daczára annak, hogy évenkint majdnem 1500 tanító és tanítónő képesíttetik, a mely szám a tanítóhiány pótlására elégséges volna, mégis folytonosan felhangzik az ország minden vidéke részéről a tanítóhiány iránti panasz. Az orvosság tehát e tekintetben a tanítói állás anyagi javadalom-emelésében rejlik. Hogyha a tanítói fizetéseket annyira emeljük, hogy az tisztességes, a qualifikáczióhoz mért megélhetést biztosítson, akkor valamint más pályákon a növendékek önköltségükön is kiképezik magukat, majd megtörténik, hogy a tanítói pályára is saját költségükön iparkodnak magukat kiképezni, holott ez időszerint úgy áll a dolog, hogy a tanítóképezdékben jóformán azok vannak, a kik ott segélyeztetnek, elláttatnak. Nagyon sok szó volt arról, hogy a tanítás felekezeti irányú legyen-e, vagy pedig közvetlen az állam által legyen vezetve. Többször kifejtettem abbeli álláspontomat, hogy én az államnak legszélesebb körű ellenőrzési, felügyeleti joga mellett a felekezeti jellegnek vagyok barátja. Azért én részemről még az állami tanítóképző-intézeteket is úgy szeretném beosztani — hiszen van elég — hogy az egyik neveljen katholikus tanítókat, a másik reformátusokat s így tovább a különféle felekezetek számára. Azt is megmondom, hogy miért van erre szükség. Már első felszólalásomban rámutattam arra, hogy annak a tanítónak milyen sok és milyen fontos a dolga, Tudom az életből, — mert hiszen köztük éltem, forgolódtam, — hogy hitükhöz, vallásukhoz ragaszkodó tanítók a tanítói kötelesség teljesítésében is hűek, ellenben, a kik a liberalizmus hite közönbös szellemétől vannak áthatva, azok bizony igen könnyen veszik tanítói kötelességük teljesítését. Azért abból a szempontból is, hogy a tanítók szívesen, önként, lehető szorgalommal, buzgalommal teljesítsék a haza érdekében is tanítói nehéz kötelezettségeiket, kívánnám azoknak minél vallásosabb nevelését. (Helyeslés a baloldalon.) Erre pedig alkalmas eszköz lenne a leendő tanítóknak a képezdékben hitfelekezeti szellemben, hitfelekezeti irányban való nevelése. Áttérek a tanképesítés kérdésére. Röviden e tekintetben úgy állunk, hogy a kormány a katholikus tanítóképezdékben még most is fentartani iparkodik azt az álláspontot, a melyet akkor elfoglalt, midőn a katholikus vallás államvallás volt, a midőn az állam védelmezője és gyámolítója volt a katholikus egyháznak, és ennek a révén nagyobb befolyást gyakorolt a katholikus vallási és iskolai ügyekre. Ezt a befolyást az állam most is fenn akarja tartani, akkor, a mikor a katholikus egyház megszűnt államvallás lenni, elvesztette az előnyöket, de a t. kormány a hátrányokat fenn akarja tartani. Az úgynevezett felekezeteknél máskép van a dolog; ezeknél a t. kormány respektálja az 1868 : XXXVIII. törvényczikkben a közoktatás terén nyújtott autonómiát. (Egy hang balfelbí: Dehogy respektálja!) Ez az autonómia kell, hogy szabály legyen a katholikusokra nézve is. Tudom pozitive, hogy például a tanítóképesítésekuél, épúgy, mint az érettségi vizsgálatoknál a nem katholikusoknál, például a két protestáns felekezetnél, a kormány közege nem elnökösködik, hanem mint ellenőrző közeg szerepel ott, azonban a katholikus középtanodákban és katholikus tanítóképezdékben a kormány törekvése oda irányúi, hogy mindenütt az ő kö-