Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-65
65. orsKágos ülés 1897. márezius 8-án, hétfőn. 397 férfiak köréből, a főhatóságok meghallgatásával, beleegyezésével válogatta ki az iskolák felügyelésére, vezetésére alkalmas egyéneket. Ezen eljárásnak azután az lett az eredménye, hogy egyrészről az államhatalom teljesen biztos volt az iránt, hogy az általa kiválasztott és így hazafiság szempontjából nem kétséges egyének által vezetett és ellenőrzött elemi oktatás az állam czéljainak is teljesen megfelelő, másrészt, mivel az irányadás, ellenőrzés oly férfiak által gyakoroltatott, a kik az illető egyházak főhatóságainak beleegyezésével lettek az állam által alkalmazva, az illető felekezetek is egészen nyugodtak voltak és az államnak ilyen felügyeletében s ellenőrzésében teljesen megbíztak. Az az író is, a kire a miniszter úr hivatkozott, ezekkel az állapotokkal foglalkozott és kimutatta, hogy Poroszországban a népiskolák ellenőrzése éa vezetése most is az irányban történik a protestáns vidékeken és művében a katholikusok számára is ugyanezt kívánja, kimutatván, hogy a katholikusoknak is megvan az a joguk, mint a protestánsoknak s nem kivannak egyebet, mint hogy e tekintetben történjék az, a mi a kulturbarez előtt volt, hogy tudniillik az állam a katholikus egyházi főhatóságok által arra alkalmasaknak tartott egyének által vezesse és ellenőrizze a népoktatást. Azt gondolom, hogy azokkal az eredményekkel a népoktatás terén, melyekre a népoktatás ilyen vezetés mellett Németországban jutott, igen, azokkal az eredményekkel mi is meg lehetnénk elégedve; mert ezen eljárással Németországban a népoktatás ügye a legmagasabb színvonalra emelkedett, úgy, hogy már akkor is az egész világon az első sorban állottak a németországi népiskolák. Vájjon hazánkban lehetséges volna-e ez ? Én lehetségesnek tartom, mert senkisem fogja azt kétségbe vonni, hogy különösen a katholikus és protestáns egyháznak férfiai e tekintetben teljesen megbízhatók és az állam részére is a felügyelés tekintetében teljes garancziát nyújtanak. Szóvá lehetne azt tenni talán, hogy a nemzetiségi vidékeken akkor a kormánynak nem állanának rendelkezésére teljesen megbízható közegek. Én azonban tudván azt, hogy az úgynevezett nemzetiségi egyházakban a főpásztoroknak az autonómia keretében történt választási szabadsága daczára is csak oly egyének foglalhatják el a főpásztori széket, kik egyszersmind a kormány teljes bizalmát bírják, azt hiszem, hogy ezek a főpásztorok a kormánynak kezére járnának, hogy az ő egyházukban is a kormány az ő felekezetükből vett megbízható egyházi férfiak által gyakorolhassa a népiskolában a felügyeleti és ellenőrzési jogot. Épen a t. túloldalról hangzottak panaszok, s ha jól emlékszem, különösen Dózsa Endre t. képviselőtársam adta itt elő, hogy neki Erdélyben bizonyos román vidékeken mily rettenetes nehézségei voltak. Miért? Mert ott Ő mint a magyar állam képviselője és megbízottja nem bírta a lakosság bizalmát és nem birt semmit sem kivinni. Bevallotta, hogy a járási székhelyről elvitte bizonyos községbe mindazon hivatalnokokat, a kik a községi képviseletben szavazati joggal birnak és így iparkodott őket presszionálni, hogy as oktatás ügyében tegyenek valamit és még sem ért czélt. így állván a dolog, midőn épen a túloldalról ismerik be, hogy az ilyen erőszakolással boldogulni nem lehet, akkor legalább figyelemreméltó az a gondolat, hogy próbáljuk meg tehát az ő egyházukból vett férfiak által azt, a mit az állami közegekkel nem sikerült kivinni, Azok iránt, mivel az ő felekezetükből, az ő vérükből valók, bizalommal fognak viseltetni, és a mit nem tennének meg az állami közegnek, a ki ellenséges ember gyanánt tűnik fel nekik, azt meg fogják tenni az ő vérükből és hitfelekezetükből való egyén kérésére vagy kedveért. Tudom, hogy hazánk viszonyai nem olyanok, hogy a népiskola mindenütt hitfelekezeti lehetne, mert hazánk nyelvileg és vallásilag annyira szét van tagolva, hogy sok helyen az egyes nemzetiségek, az egyes hitfelekezetek nincsenek abban a helyzetben, hogy saját erejükből a törvényeknek megfelelő jó népiskolát tarthatnának fenn. Nem kifogásolhatom tehát én magam sem, bármennyire óhajtanám azt, hogy minden iskola hitfelekezeti legyen, s bármennyire tartom az állam érdekében állónak is, tekintettel hazai viszonyainkra, bele kell nekem is abba nyugodnom, hogy itt-ott, a hol a viszonyok követelik, w állíttassék községi, esetleg állami iskola. Azonban igen óhajtandónak tartom a közérdek szempontjából, hogy eme iskolákban is a hiterkölcsi nevelés képezze az egész oktatásnak alapját és hogy az illető növendékek saját vallásuk szellemében hiterkölcsi oktatásban, nevelésben részesülhessenek. Tudom, hogy még azon esetben is, ha netán az igen tisztelt kormány, illetőleg a szabadelvű párt a népiskolák felügyelésének és vezetésének szempontjából az általam röviden vázolt álláspontra akarna is helyezkedni, az hamarosan meg nem történhetik, mert a létező viszonyokról új viszonyokra hamarosan térni nem lehet; mégis, hogy a népiskoláknak a felügyelése eredményesebb, sikeresebb és a különböző hitfelekezetekre megnyugtatóbb Jegyen, bátorkodom olyasmit ajánlani, a mit az igen tisztelt kormány nagyon könnyen kivihet. Szó volt arról, hogy a tanfelügyelők különféle nagy elfoglaltságuk következtében a kerületükhöz tartozó népiskoláknak csak mintegy
