Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-50

50. országos ülés 1897. febrnár 16-án, kedden. ÍM; zatáról, a másik pedig a képviselőház és Budapest székes főváros közt a képviselőház telkére nézve kötött szerződés (írom. 106) meghosszabbításáról. Tisztelettel kérem, méltóztassék ezen jelentések kinyomatását és szétosztását elrendelni s a jelentéseket annak idején a ház tanácskozásainak napirendjére kitűzni. Elnök: A jelentések kifognak nyomatni, szét fognak osztatni s annak idején napirendre fognak tűzetni. Molnár Antal jegyző: Benke Gyula, a zárszámadás-vizsgáló bizottság előadója! Benke Gyula előadó: T. ház ! Van szerencsém a zárszámadásokat vizsgáló bizottság jelentését az 1895. évi zárszámadásokról, valamint az aldunai Vaskapu költségeiről (írom. 107) tisztelettel bemutatni azon kérelem kapcsán, méltóztassék ezen jelentéseket kinyomatni, a ház tagjai közt szétosztatni és az osztályok mellőzésével napirendre tűzni. Elnök: A jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és annak idején napirendre fognak tűzetni. Molnár Antal jegyző: Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter ! Wlassics Gyula vallás- ós közoktatásügyi miniszter: T- ház! Van szerencsém az egyetemek számára szükséges telekvásárlásról és építkezésről szóló törvényjavaslatot (írom. 108) a t. ház elé terjeszteni. Kérem a t. házat, méltóztassék azt kinyomatni, szétosztatni és véleményes jelentéstétel végett a közoktatásügyi és pénzügyi bizottsághoz utasítani. Elnök: A törvényjavaslat ki fog nyomatni, szét fog osztatni és előzetes tárgyalás végett a pénzügyi bizottsághoz utasíttatik. Következik a napirend: a földmívelési tárcza költségvetésének (írom. 50) folytatólagos tárgyalása. Molnár Antal jegyző: Pulszky Ágost! Pulszky Ágost: T. ház ! A földmívelési tárcza költségvetésénél természetes, hogy ezúttal tüzetesebb és behatóbb vita fejlődik ki. Kétségtelen, hogy az a nagy mezőgazdasági válság, mely az európai kontinens minden országának mezőgazdaságán végigvonult, hatását hazánkban is érezteti. Habár talán a százalékot illetőleg, melyben veszteséget okozott, látszólag hazánkban nem dúlt oly mértékben, mint egyebütt: mégis rendkívül figyelemreméltó és annál veszélyesebb, mert hatását tulajdonképen csak most érezteti, valamivel később, mint a többi enrópai államban. Még pedig azért, mert veszélyesebb, ha hatásában talán szelídebbnek látszik itt; Magyarország túlnyomó részben — inkább, mint bármely más nyugati ország — mezőgazdasági jellegű; másrészt e válság itt találkozik egy más válsággal, azzal, a mely az ország gazdasági fejlődéséből keletkezett és mely a terménygazdaságból a pénzgazdaságra való átmenetel nehézségeitépen abban a pillanatban zndítja a gazdaközönségnyakába, mikor a megélhetési viszonyok az árcsökkenések folytán sokkal nehezebbekké lettek. Még egy mozzanat súlyosítja a helyzetet. Az ország az utolsó három évtizedben gazdaságilag bizonyára rendkívül haladt és a gazdasági válságnak már korábban bekövetkezendett hatását ellensúlyozta a gazdaságnak intenzivebbé válása. Másrészt, mint tegnap Tallián Béla t. barátom és elvtársam is bebizonyította, nem volt egyenlő és párhuzamos a haladás a gazdasági és különösen a mezőgazdasági élet különböző tényezői között. Különösen az életüket házi munkával megkereső osztályok haladása nem volt egyenletes azokéval, a melyek földbirtokkal ós tőkével rendelkeztek. És azért amazokban az az érzés keletkezett, — bár állapotuk tényleg nem rosszabbodott — hogy ők el vannak nyomva, hogy hátrányos helyzetben vannak azokkal szemben, kiknél tényleg a haladás külsőleg is észlelhető. (Úgy van ! jobbfelöl.) Természetes, hogy oly kritikus kérdéseknél, mint a minőt most már egy pár éve, de különösen jeleideg a gazdasági helyzetet illetőleg előállottak, a közvélemény némi tétovázást mutatott fel és mint mindig, a mikor nagy és előbb nem sejtett, sőt részben tagadott bajok merülnek fel, megtörténik az, hogy különleges eszközöket keresnek mindenféle irányban ezen bajok megszüntetésére. Itt néhány éve, tudjuk, hogy nagy véleménykülönbségek merültek fel azok között, a kik hazánk gazdasági viszonyait általánosabb szempontból szemlélték és bizonyos jelszavak kerültek közforgalomba, a melyek már-már avval fenyegettek, hogy pártok szerint is különböző állást idézzenek elő e kérdésekre vonatkozólag. Az eddigi vitákban — nem csak azokat értem, a melyek e házban lefolytak, hanem azokat is, a melyek több miut félesztendeje, már a múlt ősz óta általában a közvélemény faktoraiban, a hírlapokban ép úgy, mint az e czélra hivatott gyűlésekben is lefolytak, — egy örvendetes jelenséget látok, a melynek előidézéséért, azt hiszem, nagy részben köszönet illeti épen a földmívelési tárczát kezelő jelenlegi miniszter urat is, (Igaz! Úgy van! a jobboldalon.) azáltal, hogy épen a múlt őszön a gazdasági válság okainak kiderítése szempontjából ankétet hivott össze és ott teljes részrehajlatlansággal lehetővé tette, hogy a bel- és külföld szakerői minden pártkülönbség és nézetkülönbség figyelembevételével is nézeteiket egészen őszintén, hogy úgy mondjam minden hivatalos irányítás és nyomás nélkül kifejthessék. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek hasznát már ma is érezzük és tapasztaljuk, mert azt látjuk, hogy a helyett, hogy azon em-