Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-62

322 62. országos ülés 1897. márczius á-én, csütörtökön. az egyházpolitikai törvények létrejöttek. (Mozgás a baloldal hátsó padjain.) Ha már ezek a törvények országos törvényekké váltak, azoknak megváltoztására jelenleg, az én nézetem szerint, semmi ok nincsen. Ezekben a törvényekben az eddigi összes vallásfelekezeteknek az állam irányában való viszonyai, továbbá az egyes felekezeteknek egymás közt való viszonyai ezen elv alapján rendeztettek: »szabad egyház a szabad államban.« Ez az eszme nem tetszik a t. néppártnak és az e párt körében uralgó hatalmi aspiráczióknak; mert ők azt mondják — tegnap mondta Móesy t. képviselő úr — hogy a tanítói jog az egyházé; az államnak nincs joga a tanítói jogot elragadni az egyháztól. Uraim! Az állam nem felekezeten alapúi s alapúit eredetileg, hanem családokon. Ezek az állam legelső alkotó elemei; hogy tehát a családok jogviszonyait akár a közjogi, akár magánjogi szempontból elrendelni lehessen, ez az állam dolga; ehhez az egyes egyházaknak semmi köze. A tanítás, az oktatás az állam kötelessége. Az államnak joga és kötelessége gondoskodni arról, hogy az állampolgárok valóban állampolgárokká neveltessenek, s erre minálunk annál nagyobb szükség van, mert az egységes magyar államnak ebben van legerősebb és legnagyobb biztosítéka. (Úgy van! jobbfelől.) Hisz a tanítás jogát soha nem vette el és soha nem veszi el az állam; az egyházpolitikai törvényekben sem tette és a közoktatás jelenlegi berendezésében sem, mert hiszen az urak maguk elismerik azt, hogy bizony az iskolák még most is legnagyobb részben a felekezetek kezében vannak. Tehát ne perhorreskálják azt, és ne álljanak annak ellene, hogy az állam legalább azt a suprema inspekcziót fentartsa magának, a mely szükséges arra, hogy az állam biztosíttassék az állampolgárok jó és czélszeríí, minden fanatizmustól, minden vallási elfogultságtól ment felnevelése iránt. így aztán a sovinizmus nem jöhet létre. Ezt csak azért teszem, mert bármennyire hangoztatja a t. néppárt (Halljuk! Halljuk!) mint politikai párt a nép érdekeit: mai közlönyükben olvasom, hogy a protestánsokat sovinizmussal vádolja. Ebben nincs igazság és nincs okosság. Ezeket a rapszodikus észrevételeket tovább fűzni nem akarom; (Halljuk! Halljuk!) rövid felszólalásomat befejezem és csak azt az egy kijelentést kell tennem: beszélnek az urak a hatalom czentralizácziójáról, annak a liberalizmus által való magához ragadásáról. Hát ne hasonlítsuk ezt össze az egyházzal, mert az egyházban oly czentralizáczjó létezik, melyet az állami czentralizáczióval összehasonlítani sem lehet; nem is bocsátkozom ennek összehasonlításába, az talán nem is ebbe a parlamentbe való. T. képviselőtársaim, én azt hiszem, hogy e törvényhozási teremben minden vallási elkülönülés nélkííl mindnyájunknak az állam szabad polgáraiként valláskülönbség és érdekeltség nélkül kell működnünk. (Ügy van! jobbfelöl!) Nekünk itt e törvényhozási teremben egy vallásunk van, és ez a vallás ez: (Halljuk I) Egy az Isten! egy a haza! (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Meszlény Lajos : Kettő: osztrák-magyar haza! Kola János: T. ház ! Most már még rövidebben mondom el csak, a miket a költségvetésre vonatkozólag mondani szándékoztam. A t. miniszter úr abban a beszédben, a melyet programmbeszédnek mondhatunk, (Halljuk!) foglalkozik a felsőiskolai, középiskolai és a népoktatással. Üdvözlöm a t. közoktatásügyi miniszter úrnak azt a szándékát, hogy az egyetemeken a theológiai fakultást czélszerűen berendezni szándékozik, Budapesten a római katholikus és görög keleti szerb egyház részére, a kolozsvári »Ferenez-József« egyetemen pedig a két protestáns felekezetű' egyháznak és a görög keleti román egyháznak papjai részére. Ezekkel egy régi óhajtás megy teljesedésbe. Üdvözlöm azt az eszmét is, hogy a jogi oktatás terén egységes vizsgarendszert, egységes képesít vényt akar megállapítani. Ezekkel tehát tovább én nem foglalkozom, hanem a középiskoláknál van észrevételem. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Igen helyes, igen czélszerű dolog az, t. ház, hogy a t. közoktatásügyi miniszter úr a középiskolákba egységes oktatási rendszert szándékozik behozni. Volt idő, a mikor ez a rendszer megvolt, ámbár nem az összes középiskolákban. A középiskoláknak nálunk kettős czéljuk van. Az egyik az egyetemi kiképzésre való előkészítés, a másik pedig az élet praktikus vitelére való kiképzés. Itt bátor vagyok a t. miniszter úrnak figyelmébe ajánlani azokat a kis gimnáziumokat, melyek Magyarországon sok helyen, különösen a nagy Alföldön, a nagy mezővárosokban fennállnak. Ezekbe a gimnáziumokba, sőt ott, hol reáliskolák vannak, a reáliskolákba a szülők nem miadig avval a czéllal adják be gyermekeiket a legtöbb esetben, hogy az egyetemi kiképzésre előkészíttessenek, hanem arraaczélra, hogy a kereskedelmi vagy reáliskolák alsóbb osztályaiban szerezzék meg maguknak azt a kiképzést, a műveltségnek azt a bizonyos fokát, a mely őket az életbe kilépésüknél vezetni fogja, mely őket képesekké teszi arra, hogy a maguk foglalkozásában, legyen az ipar, kereskedés vagy földmívelés, nagyobb ügyességgel és képzettséggel járjanak el. Ugyanez képesíti őket, hogy vezetői legyenek a nép többi részének, a melyet olyan nagyon szeretnénk középosztálylyá alaki-