Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-60

60. országos ülés 1897. február 27-én, szombaton. 279 az interpelláeziót: »Kiterjed-e a hatalmak intervencziója Kréta szigetén arra, hogy Török és Görögországok közt a fegyveres összeütközést meggátolják és a krétai kérdést állandóan megoldják?* Erre vonatkozólag ki kell, hogy jelentsem, hogy a nagyhatalmak törekvése oda irányúi, hogy a konfliktust minden körülmények közt elenyésztessék és pedig oly szervezést kivannak létesíteni Kréta szigetén, a mely szervezés rendjén a rend és biztonság teljesen helyreáll. Ez iránt, t. ház, a folytatott tárgyalások rendjén az összes nagyhatalmak azon egyhangú megállapodásra jutottak, (Halljuk ! Halljtik !) hogy semmi körülmények között sem engedik meg Krétának Görögországhoz való annexióját; (Élénk helyeslés.) a sziget továbbra is a szultán fenhatósága alatt kell, hogy maradjon megfelelő autonóm szervezet mellett. (Helyeslés.) A nagyhatalmak ezen egyértelmű elhatározása folytán remélhető is, hogy Görögország vissza fogja vonni csapatait. Azonban ki kell, hogy jelentsen, miszerint a nagyhatalmak egyértelmííleg el vannak határozva arra, hogy az esetben, ha Görögország ezen a nagyhatalmak által formulázott kívánságnak megfelelni nem akarna, oly eszközöket alkalmaznak, a mely eszközök kényszerítő jellegüknél fogva Görögországot ráfogják erre szorítani. (Helyeslés.) Azt gondolom, hogy ezekben, a miket elmondottam, elég határozottan mondottam el azt, hogy a nagyhatalmak egyetértenek a kérdésben; elég határozottan mondottam el azt, hogy mit akarnak ott foganatosítani; elmondottam azt is, hogy ezen megállapodások keresztülvitelére esetleg a kényszerítő eszközöket is alkalmazni hajlandók. Gondolom, ezzel megnyugtató, felvilágosító választ adtam, a miért is kérem a t. házat, méltóztassék azt tudomásul venni. (Helyeslés jobbfelöl.) Elnök: Nem kivan szólani az interpelláló képviselő úr? Kossuth Ferencz: T. ház! Czélom csak az volt, hogy a magyar országgyűlés értesülést nyerjen arról, hogy mi történik külügyi viszonyainkban, midőn ezen külügyi viszonyok a mi országunkat is nagyon közelről érdeklik. Minthogy ezt a czélt elértem, ez okból és nem másért, tudómé súl veszem a miniszterelnök úr válaszát. (Helyeslés.) Elnök: E szerint tehát kimondhatom, hogy a ház a miniszterelnök úrnak Kossuth Ferencz képviselő úr interpellácziójára adott válaszát tudomásul veszi. Molnár Antal jegyző: Perczel Dezső belügyminiszter ! Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! A képviselőháznak múlt hó 21-én tartott ülésében Városy Gyula képviselő úr interpelláeziót intézett hozzám Csík vármegye felső-csíki BZOIgabírájának egy bizonyos rendeletére vonatkozólag. Ezen interpelláczióra akirom a választ megadni. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Perczel Dezső belügyminiszter: Az interpelláczió első pontjában azt kérdezi az interpelláló képviselő úr: »Van e tudomása a belügyminiszternek arról, hogy Csík vármegye felső-csiki szolgabírói járás összes községeiben a farsangi szokásos tánczmulatság el van tiltva.« Erre a kérdésre jelenthetem azt, hogy az általam megejtett vizsgálat alapján igenis tudomásomra jutott, hogy Csík vármegye felső-csíki járásának főszolgabírája a múlt év két utolsó hónapjában a járásnak területén a vármegyének egy régi szabályrendelete alapján a tánczmulatságokat betiltotta. A második kérdésben azt kérdezi: »Tudja-e azt, hogy bár e községekbei sem verekedés, sem járványos betegség nem fordult és fordul elő és hogy a tilalom a Csíkszeredában lakó főszolgabíró önkényeskedéséből eredt, mely az ellenzéki szellemű néppel szemben hatalmi túlkapásból politikai üldözésnnk és megpuhításnak veendő?« Erre nézve a megejtett vizsgálatból arról győződtem meg, hogy itt az interpelláló képviselő úr tévesen volt értesülve, a mennyiben igenis verekedések voltak a járásnak nem egy, hanem igen számos községében kisebbek és nagyobb jelentőségűek is. Közegészségügyi te kintetben sem áll az, a mit interpellácziój ínak motiválására felhoz, mert nem kevesebb, mint öt községben uralkodott a múlt év utolsó negyedében a difteritisz, járványszerűen. Az sem áll, hogy ez csak bizonyos községekben és az ellenzék üldözése ezéljából történik, mert valamennyi községben, még azokban is, a hol nem volt ellenzéki, a melyekben tisztán szabadé] víípárti érzelműek laknak, egyformán lépett életbe ez az intézkedés. Harmadik kérdése az interpelláló képviselő úrnak: »Hajbmdó-e a nép sérelmét sürgönyileg azonnal szanálni s a vétkes főszolgabíró ellen a fegyelmi eljárást megindítani.« Ebben a tekintetben pedig tudomására hozom a t. háznak és az interpelláló képviselő úrnak, hogy intézkedés szüksége nem forog fenn mert a farsang beálltával maga a járási főszolgabíró folyó évi január 10-én intézkedett az iránt, hogy mindazon községekben, hol tánczmulatságot akarnak tartani s ezt a vármegyének több mint negyedszázad óta fennálló szabályrendelete alapján bejelentik, ha a jótékonyalapra egy forintot, a biztonsági alapra pedig tíz forintot befizetnek, úgy a mint ezt Csík vármegye szabályrendelete előírja, a tánczmulatságra az engedély ki fog adatni. Ez az inter-