Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-59

g^ 59. országos ülés 1897. február 26-án, pénteken. figyelmét csak arra hivom fel, méltóztassék az országos közoktatásügyi tanács útján egyrészt útját állani azoknak a visszaéléseknek, a melyek a tankönyveknek kiadásával űzetnek akként, hogy azoknak csak a czímük változik, tartalmuk ugyanaz marad s azért az iskolába járó gyerekeknek a könyveket igen drága pénzen újra meg kell venni. (Igaz! Úgy van! a szélső balddalon.) Ugyancsak ennél a kérdésnél felvetem azt az eszmét és kérem a t miniszter úr figyelmét arra, hogy több gond fordíttassék a magyar olvasókönyvekre. Én azt hiszem, hogy a nemzetnek egyik legnagyobb ajándékát hozná az, a ki nemzetünket egy jó magyar olvasókönyvvel megajándékozná; és ebben a tekintetben az indokolásban látom ugyan, hogy a t. miniszter úr némi jutalomdíjakat tűzött ki, de én nem tudok olyan nagy jutalmat, a mely elég nagy volna ahhoz a kérdéshez képest, ha a magyar szellemnek, a magyar léleknek megfelelő olvasókönyvet előállíthatanánk és megteremthetnénk. A gazdasági ismétlő iskolák kérdésével sem az indokolásból, sem pedig a tapasztalatból nem tudok egészen tisztába jönni, mert a gazdasági ismétlő iskolák egy része a földmívelésiigyi tárczában is bent van. Ezt az oktatást igy ketté választva nem tartom gyakorlatinak; vagy egészen a t. miniszter úr venné át tárczája keretébej vagy adatnék át egészen a földmívelésügyi tárcza keretébe. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Az országos zeneakadémia kérdésénél felhívom a t. miniszter úr figyelmét. Ez a kérdés már nagyon sokszor lett szellőztetve, a magyar lélek még most sincs bent a zeneakadémiában. Mindenesetre nézzen a t. miniszter úr utána, hiszen ez a legkevesebb, a mit megkívánni lehet, hogy a magyar pénzen segített országos zeneakadémiánál magyar szellem legyen mindenben. A nemzeti múzeum kérdésénél a t. minszter úr indokolásából látom, hogy a növényrajzi és a néprajzi osztálynak kellő helyisége nincs és itt drága kincseink összegyúrva, lomtárba téve hevernek. Ha nincs helyiség a magyar nemzeti múzeumban, — ámbár egyes lakások kiürítésével a helyiség is szaporodnék, — méltóztassék a t. miniszter úrnak a jövő évi költségvetésbe e tételt felvenni. Én nem hiszem, hogy akadna párt, a mely az e czímben felvett költségvetési többletet meg ne szavazná. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Befejezéséül felszólalásomnak egy-két szóval meg akarom indokolni azt a határozati javaslatot, a melyet pártom nevében benyújtani bátor vagyok. (Halljuk! Halljuk!) Egyik legnagyobb költőnk, (Halljuk! Halljuk!) a ki igazán a nemzeti géniusznak ős ere deti, kipattanó szikrája volt, az egyik versében azt mondotta: Lesz-e gyümölcs a fán, a melynek nincs virága? Ez politikailag átváltoztatva anynyit tesz, hogy lesz-e erős nemzet, a melynek népoktatása, tanítói kellőleg díjazva nincsenek. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Én akkor, a midőn a második ezerévnek első évében a közoktatási tárczát tárgyaljuk, akkor találom helyén valónak, hogy a pártom e kérdést ujolag felvesse, mert hiszen csak az iskolában találjuk a nemzetnek jövőjét, a nemzet jövője pedig csak akkor lesz biztosítva és a nemzet méltósága csak akkor van megóva, ha tanítói kellőleg díjazva vannak. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Határozati javaslatom tehát, a melyet a t. képviselőháznak pártom nevében benyújtok, az, hogy az 1893-dik évi XXVI. törvényczikk első szakasza módosíttassák és a tanítói fizetésnek legkisebb összege 300 forintról 400 forintra emeltessék. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Miként bevezető soraimban kimondottam, t. képviselőház, pártom a költségvetést csak azért nem fogadja el először, mert kevésnek tartja, másrészt, mert a kormány irányában bizalommal nem viseltetik. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Gr. Esterházy Kálmán jegyző: Konkoly Thege Miklós! Konkoly Thege Miklós: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Nincs szándékom a vallás- és közoktatásügyi miniszter költségvetését esetleg kritizálni, csak egy momentumra engedjék meg, hogy figyelmeztessem a t. házat. Évek hosszú sora óta mindig figyelemmel kisérem a vallásés közoktatásügyi miniszter költségvetését, de abból legnagyobb sajnálatomra egy nagyon fontos momentumot kifelejtve találtam és úgy most is. Ez egy nagyon kulturális és közhasznú czél elérésére szolgálna s ez nem egyéb, mint egy országos csillagvizsgáló intézet létesítése. Én nem akarom a minisztereket okolni, hogy kifelejtették e fontos dolgot a költségvetésből, hanem határozottan okolom a minisztereknek tanácsadóit. Be fogom ezt később igazolni, és azt hiszem, hogy igazam is van. A csillagvizsgáló intézetek Európában oly szép számmal vannak ma, hogy alig mérnők elhinni, hogy a legkisebb államok is e kulturczélra nagyon sokat adóznak. így például a kis Svájcznak négy állami csillagdája van, az előttünk sok tekintetben nagyon lenézett orosznak tiz állami csiljagdája van, a mi mind nagyon számbavehető és mind igen szorgalmas és tevékeny ügynökei a tudománynak. Minálunk, sajnos, egy sincsen. Hogy magánemberek elragadtatják magukat a tudomány egyes ágai által, és a tudománynak templomokat építtetnek, azt talán nem szabad csodálnunk, csodálni kellene ha czél nélkül az államok óriási nagyszabású intézményeket alkotnának, sok pénzt költénének valamire, a minek czélja nem volna. A csillagászatnak kereken ta-