Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-49

16 49. országos ülés 1897. február 15-én, hétfőn. czializmusuak ezen eszméivel, melyeket reájuk akarnak kényszeríteni, és a melyek elöl ők elzárkóznak, nem férvén ez meg egyéniségűkkel, becsületlikkel és hazaszeretetükkel. (Helyeslés jobbfelöl.) Mi tehát ezen, munkájából megélni akaró földmívesuépnek a buja? Röviden megmondva: a földhiány. Az általam vázolt eme baj megszüntetésére több eszköznek kell rendelkezésünkre állania; egyebek közt ezúttal csupán a kisbérletrendszer létesítésére akarom a t. ház figyelmét felhívni. (Halljuk! Halljuk!) Adjunk földet ennek a népnek, melyen munkáját kellőleg érvényesítheti és teremtsük meg neki a hitelt, inelylyel azt gyümölcsözővé teheti. (Helyeslés jobhfelöl.) De hogy ennél a kérdésnél ne essünk azokba a hibákba, melyek esetleg az egész teiv sikerét koczkáztatnák, nem szabad nekünk a kisbérletrendszert sablonszerűleg megoldani, hanem a keresztülvitelnél számolnunk kell a különböző vidékek helyi viszonyaival. Azért főelvnek ezen bérleteknél azt tartanám, hogy egy munkáscsalád ne kapjon többet annál, mint a meunyit saját erejéből be tud munkálni, vagyis hogy a család munkaereje ki legyen használva, de azért ne legyen túlterhelve, (Helyeslés jobbfelöl.) tekintettel arra, hogy egy család munkaképes tagjainak száma 3—5-re, legfeljebb 6-ra tehető és tekintbe véve a földnek azon különbözőségét, hogy vidékenként mennyi munkaerőt igényel. így például négyes vetésforgót véve alapúi, ugyanaz a munkaerő egy vidéken 12 holdat is alig képes be munkálni, más vidéken ugyanaz a munkaerő 20 holdra is elég. Viszont a munkabíró családtagok száma a minimális; más vidéken épen a munkaerő egyesítése czéljából a családot annyira összetartják, hogy munkabíró tagjainak a száma tényleg a statisztikai számot megsokszorozza. Nekünk tehát itt ebben a kérdésben, nem a statisztikához, hanem a tényleg fenforgó viszonyokhoz kell alkalmazkodnunk. (Helyeslés jobbról.) Azért csak hozzávetőleges számot mondhatok, a midőn azt gondolom, hogy ilyen bérlet nagysága 10—20 hold közt váltakozhatnék vidék ek szerint és a családok számarányához viszonyítva, de semmi esetre nem több, mint a mennyit egy család btmunkálni képes. Mivelhogy a kezdet nehézségeinek elhárításától függ ezen terv sikeres keresztülvitele, ezt nézetem szerint, egy magános, a ki többnyire nem is rendelkezik elegendő tőkével, nem viheti keresztül, hanem az állam, mint a legtehetősebb, kezdeményezze és valósítsa meg addig is, míg a magánosok, meggyőződve ezen művelet üdvös voltáról, ezt később társadalmi úton folytatnák. Minden, ilyen módon létesített bérletekre építsen az állam czentralizálva, vagy deczentralizálva kis tanyákat, melyek annak a bérlőnek a lakhatást és földjének intenziv bemunkálását lehetővé tennék. Ilyen kis tanya, szakértők véleménye szerint, körülbelül 1500—2000 forintba kerülne. Ezen kis bérletek létesítésénél háromféle megoldási módozatot gondolnék szem előtt tartandónak, a melyek az adott viszonyokhoz mérten alkalmaztatnának. Ezen háromfajta kis bérlet a következő: 1. Az olyan, hol a bérlő saját insfrukcziójával menne bele és egy bizonyos számú esztendő alatt a bérletfizetéssel rendszeresen összekötött törlesztés útján lassan annak a földnek tulajdonosává válnék. Ebben különösen azok részesedhetnének, kik már most is 1—5 hold birtokkal birnak és azt eladva, a rendelkezésükre álló pénzzel abba belemennének. 2. A második fajtája az volna, hol az illető nem rendelkezvén pénzzel, hogy rögtön ezen birtok törlesztéses vételébe belemehessen, ott a franczia métayer-rendszer szerint, az instrukczió egészen vagy felerészben volna az ő sajátja, és tisztán mint bérlő volna ott. Természetesen idővel ha az anyagi viszonyai megengedik, a birtok amortizaczionális megvételére átmehetne.. Hogy ezen bérletek üzérkedés és spekuláczió tárgyát ne képezhessék, és hogy évek multával a folytonos birtokcsere folytán ezek a bajok újonnan ne mutatkozzanak, szükségesnek tártauám azt bizonyos kautelákkal körülvenni, így példának okáért, ha valamely birtokos így amortizaczionális üzlet útján jutott földbirtokhoz, úgy ne legyen szabad neki azt másnak eladni, hanem csak az államnak. A harmadik fajtába vélném sorozandóknak azokat, kik egyáltalában még annyi tőkével sem rendelkeznek, hogy az azon bérletre szükséges instiukcziót is beszerezhessék maguknak. Ezeknek az angol farm-szisztéma szem előtt tartásával az instrukcziót is bérbe kellene adni. Ezen különböző bérletrendszerek megvalósítására nézetem szerint a következő objektumok volnának alkalmasak. Tudtommal vannak az állam kezében még oly kisebb kiterjedésű birtokrészek, körülbelül 15.000 hold, melyek erre alkalmasak volnának. 15.000 hold - átlag számítva egy családra 15 holdat — egy csapásra 1000 család, vagyis átlag számítva 4000 szorgalmas munkás megélhetését biztosítaná. Úgyszintén vehetne az áll ina oly vidékeken, melyek ezen kisbérlet-rendszer meghonosítására alkalmasak, különösen oly vidékeken, a hol a telepítésben egyúttal nemzeti misszió rejlik, földet, melyen ily kis tanyákat építenének és a földet parczellázva bérbeadaá. Ezen fentemlítétt területeken azoknak a tele-