Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-57

57. országos ülés 1897. Én kivánom, hogy ez segítségére jöjjön, és hiszem is, hogy meg fog történni; de arra, hogy ez megtörténhessék, szükséges nemcsak az, hogy érdekeinket komolyan, objektíve mérlegelve felismerjük, formulázzuk, és küzdjünk érettük, de szükséges az is, hogy visszautasítsunk magunktól minden olyat, a mi megzavarná a viszonyok ezen általános fejlődését megzavarná társadalmi osztályaink azon békéjét, a mely béke Magyarország fejlődésének és a magyar mezőgazdaság megmentésének alapfeltétele. A tételt elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés jobbfelöl.) Elnök: Kivan valaki még szólni ehhez a tételhez ? Senkisem kivan. A vitát berekesztem. Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: T. képviselőház ! Csak röviden kívánok reflektálni Asbóth János képviselőtársam felszólalására, és meg kívánom neki jegyezni, hogy a mint a kormány kötelességének tartotta mindenkép előmozdítani a vásárcsarnoki intézmény létrejöttét, azonképen iparkodni is fog, hogy a vásárcsarnok a maga czéiját és rendeltetését minél nagyobb mérvben elérje, és e részben azon eszmére is, a melyet a t. képviselő úr felvétetni méltóztatott, közvetve bár, figyelemmel leszek. Gr. Zichy Jenő felvetette a tea-termelés kérdését Magyarországon. Erre nézve megjegyzem, hogy a t. képviselő úr már akkor, midőn ázsiai utazásából hazajött, figyelmeztetett engem azon körülményre, hogy teatermelés meghonosításával Magyarországon foglalkozni kellene. Ennnek folytán máris foglalkoztam némileg e kérdéssel. Bizonyos, hogy a kinai tea, a mely főképen a 25—31. szélességi fokok között díszlik, első sorban Kinára, Japánra, Indiára van utalva, de az is bizonyos, hogy újabban Európában különböző helyeken, de a Kaukázusban is kísérletek tétettek oly irányban, hogy nem lehetne-e teát termelni, névleg Szicziliában, a Pó völgyén, Francziországban, Portugáliában és a mint mondottam a Kaukázusban is. A Kaukázusban sikerült a kísérlet, de a tea egészen használhatónak mégsem bizonyult, és pedig úgy látszik azért nem, mert azok az egyének, a kik a teatermeléssel foglalkoztak, annak kezelését elsajátítani nem tudták. Ennélfogva egy igen jeles botanikus, Maximovics, azt találta, hogy ha Kaukázusban sikerrel akarják a teát termelni, Kínából kell oda családokat telepíteni, a melyek ismerik a kezelésének apró részleteit és ezen a módon lehetne a tea-termelést ott biztosítani. A mi már most, t. ház, Magyarországot illeti, a kiállítás alkalmával árultak ugyan egy ómagyar tea« nevű növényt, és én kötelességemnek tartottam, épen figyelmeztetve gr. Zicchy Jenő képviselő úr által is, meggyőződni, hogy febrn&r 24-én, szerdán. 2 \ \ miből áll ez a magyar tea. Nem áll egyébből, mint orvosi kőmagból vagy »Mária-gyöngynek« nevezett gyomnövényből, a melyben a teának semmiféle számbavehető alkatrésze nincs és a mely tea szurrogátumnak sem alkalmas. Elismerem azonban, t. képviselőház, ámbár nem valószínű, mert reményeket ébreszteni nem szeretnék, de elismerem, hogy rendkívüli fontosságú és következményeiben kiszámíthatatlan horderejű volna, ha csak az országnak némely részeit is tea-termelésre sikerülne berendezni; én nem hiszem, de miután az eredmény, ha sikerül, rendkívül nagy volna, ezért kötelességem foglalkozni a kérdéssel és gr. Zichy Jenő úr tapasztalatait is ez alkalommal felhasználni iparkodom. Most áttérek gróf Károlyi Sándor t. képviselő úr felszólalására (Halljuk! Malijuk!) Gróf Károlyi Sándor képviselő úr felszólalását illetőleg előre is meg kell jegyeznem, miszerint a kormány jelenleg nincs azon helyzetben, hogy az őrlési forgalom kérdésében nyilatkozzék és álláspontját indokolja. A mi az általa felvetett többi kérdéseket illeti, azok után, a mik Végh Artúr t. képviselő úr, de különösen gróf Tisza István t. barátom részéről elmondattak, azokra hosszasan kiterjeszkedni szükségesnek nem tartom, de engedje meg, hogy — *• kollégám, a pénzügyminiszter úr nem lévén itt — annyit mégis megjegyezzek, hogy a t. képviselő úr, mint a központi hitelszövetkezet elnöke, a pénzügyminiszter úr közbenjöttével egy igen jelentékeny összeget előlegül kapott; ezt ő nem mondotta el és én hoztam fel; én konstatáltam, hogy mennyit kapott ez az intézmény, most pedig azt látjuk, hogy kicsinyli azt. Hát bocsánatot kérek, (Halljuk! Halljuk!) akkor ne méltóztattak volna elfogadni azt a segélyt, de hogyha az intézet jónak találta azt elfogadni és igénybe venni, {Ügy van! Úgy van! jobbfelöl.) akkor azt utólag kicsinyelni azt hiszem nincs helyén. Általában, kérem méltóztassék a t. képviselő úrnak arra válaszolni, hogy ha a pénzügyminiszter úr ellenséges magatartást tanúsított volna, a mint ő azt,állítja az egész kormányról a szövetkezetek kérdésében, lehetett volna-e ilyen forgalmat előidézni? Lehetett volna-e a szövetkezeteknél ennyi sikert felmutatni ? Hiszen Végh Artúr képviselő úr kimutatta, hogy nemcsak pénzzel, hanem intézkedésekkel is segélyezte a pénzügyminiszter úr a szövetkezetek intézményét. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy a szövetkezetek létesítése érdekében nem történt semmi. Hát elhamarkodni a dolgot, valami életképtelen dolgot csinálni igen könnyű lett volna; utalok csak arra, hogy igenis voltak szövetkezetek, melyek százával buktak meg. (Igaz! Úgy van! jobbfelöl.) Olyan szövetkezeteket mi nem akarunk