Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-56

186 56. országos ülés 1897. feferuár 23-án, kedden. gyobb városhoz konczentrálódik. így példának okáért Szabadkán és Hódmezővásárhelyt, a hol nap-nap után láthatjuk Nyugat-Európa összes lókereskedőit. spanyolokat, olaszokat, franeziákat, poroszokat. Épen itt annyira vitték már a vásárlást, és oly nagy lókivitel van ott, hogy azon vidéken egy tökéletesen kifejlődött négy éves csikót nem is lehet találni, mert azt már kétéves korában előjegyzik és "már négyéves korában régen ki is vitték. Épen ez késztet bennünket, hogy figyelmünket kiterjeszszük a kisebb tenyésztőkre, akik épen azon magasabb árak által, a melyeket elérnek — a haszonvágy is közbejátszik — talán hajlandók a tenyészanyagból is, ha jól megfizetik, a mint mégis történt, egyes olyan példányokat eladni, melyek eladása talán a tenyésztés rovására megy később. Itt közbe kell járni, ha máskép nem, gyámolítólag, hogy pótolhassák, olcsóbban jó anyagot szerezhessenek be. Itt az államnak közbe kell járni, úgyszólván gyámkodni. Hogy az államnak gyámkodása, különösen e téren micsoda üdvös befolyással volt, lés hogy csakugyan tisztán az állami gyámkodásnak lehet köszönni, hogy lótenyész tésönk elejétől fogva mostanig nemcsak hogy nem csökkent, hanem emelkedett a nemesítés tekintetében, azt a történelem is bizonyítja. Már a honalapítástól fogva úgyszólván minden király foglalkozott ezen termelési ág fontosságával, igaz, hogy akkor más czélja volt. Azok a különböző tiltó rendeletek, melyek törvénybe ' lettek iktatva, egyben megegyeztek: hogy a nemes lóanyag fentartassék és ittmaradása biztosíttassák. Hogy már Szent István és László alatt mily fontos tényezőnek tartották a lovat, mutatja a szabolcsi zsinat rendelete, mely szerint: »ki vasárnap ökrével dolgozott, elveszte ökrét, mely a lakosságnak eledelül levágatott, ha azon ban lóval dolgozott, szabadságában állott azt ökörrel megváltani s lova helyett ökröt a lakosság részére levágatni. A vétkes ökröt, szerszámot, vadászebet, egyszóval mindent örökre elvesztett, csak a lovat kímélték meg.« Tehát a lovat szabad volt visszaváltani, mert a ló a harczászatnak főfontosságú része volt, mely nélkül az ember meg volt kötve. Hogy tehát ne legyen kizárva a harczászatból, módot nyújtottak a visszaváltásra. Itt is látszik tehát az állami gyámkodás üdvös befolyása. Később tovább mentek. Midőn már a szomszédos népek figyelemmel lettek kitűnő íóanyagunkra, nagyon természetes, a kereskedők már akkor is elözönlötték az országot és iparkodtak belőle szerezni. Ezt szintén törvényileg tiltották meg, sőt annyira mentek törvényeink, hogy hűtlenségnek bélyegezték és életével lakolt, a ki a külföldre mert lovat eladni. Erről intézkedik Szent László törvénye, mely így szól: »Ha valaki a király engedelme nélkül lovat eladási szándékkal a véghelyekhez visz, az illető véghely grófja vegye tőle el a lovat, vagy a lónak ura börtönbe küldessék, mig grófja bizonyságot tett ügyében, és ha bűnösnek találtatik, veszszen el mint orv, ha pedig felmentetik, csak a lónak vesztesége érje.« Mai lótenyésztésünk már képes az egész országot ellátni a szükséges katona-lovakkal, sőt luxus-és export-lovaink is nagy mennyiség ben vannak. Itt az állami gyámkodásnak arra kell ügyelnie, hogy a tenyésztés ne csak megtartassák mai színvonalán, hímem még gyarapíttassék és erősíttessék, és ezért csak örömmel üdvözölhetem a költségvetésbe beállított magasabb tételeket. Most, midőn az állami ménesekben már annyi kitűnő, megrögzített, jó tulajdonságokkal biró lóanyaggal rendelkezünk, különösen a tenyésztésre alkalmas egyedeket hozzáférhetőkké kellene tenni a gazdáknak, hogy tudják, hova forduljanak biztos jó anyagért és e téren némi kedvezményt is hajlandó volnék adni az illető tenyésztőknek. E téren különösen kívánnám, hogy az állami ménesekben levő tenyészanyagnak kivitelét megszorítsuk, illetve lehetetlenné tegyük. A mint tudom, kormánykörökben sem idegenkednek ettől az ideától, a gazdaközönség pedig egyhangúlag kívánná ezt. Egy nehézségre gondolnak csak, nehéz volna azt ellenőrizni, hogy ezen állatok csakugyan ki ne men jenek a külföldre. Én azonban azt hiszem, ez nem is oly nehéz dolog, mint első pillanatra látszik. Ezt elérhetnők ha valamivel kedvezményesebb áron tavaszkor árverést rendelnénk a gazdaközönség számára tisztán tenyészlovakra, megmondanók, hogy ezen lovak kivitele a külföldre tiltva van, a járlati leveleket nem szolgáltatnák ki, hanem egyszerűen ideiglenes járlati leveleket kapna bizonyos időtartamig, míg beválnék, hogy a megvett anyag tenyésztésre csakugyan alkalmas-e? Ez volna a leghelyesebb ellenőrzés, mert más járlati leveleket nem lehetne kiállítani, de ha kiállítanának is akánnelyik határvonalnál, vagy sorompónál nagyon könnyen rajta veszhetne, mert azt nagyon jól tudjuk, hogy minden állami ménesben nevelt ló és csikó a bőrén viszi a pedigréjét, csak a pokróczát kell felhajtani, ott van az egyik oldalon a ménes neve, a másikon a leszármazás és a csikó száma is, ott tehát hamis járlati leveleket kiadni nem lehet. Ezáltal elérnők azt, hogy gazdaközönségünk kitűnő megbízható, megrögzített és átörökíthető jó tulajdonsággal biró tenyészanyaghoz jutna. A másik pedig, a mivel a lótenyésztést