Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-56
184 66- országos ülés 1897. február 23-án. kedden. viselő urat emlékeztetem arra, hogy volt idő, a mikor e háznak minden oldaláról aláírtak egy indítványt, a mely a kisgazda szenvedő váltóképességének a megszólítására czélzott. Ez az eszme akkor minden oldalról helyesléssel találkozott. És mi történt később? Ennek az eszmének az uszályába belekapaszkodott egy felekezeti agitáezió, és a vége az lett, hogy senkisem kivänt többé erről az eszméről tudni. Ezt, t. ház, annak igazolására idéztem fel a t. képviselő úr emlékezetébe, hogy a gazdasági társadalmi mozgalmakra nagyon kell figyelni, hogy azok helyes irányban vezettessenek. A magyar g-'izdát igen nehéz talpra állítani, az konzervatív hajlamú, nem könnyen indul, de ha egyszer megindult . . . Polónyi Géza: Nemzeti konzervativ ; nem odavaló! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: ... és azt tapasztalná, hogy nem odavezetik, mint a hová ő akar jutni, akkor, méltóztassanak elhinni, visszaesik az régi lethargiájába. Gr. Károlyi Sándor: Az nem lesz baj, ha odamegy, a hová akar! Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: Már pedig, a mikor itt folyton emlegetni hallom az internáeziónalis tőkét, a merkantil elemeket, a mozgó tökét, oly módon és oly háttérre], mely alkalmas gyűlöletet kelteni, mely alkalmas elhitetni, hogy mi mezőgazdák nemcsak a magunkét követeljük, de kivánjuk a maisét is, hogy ártani kívánunk más érdekköröknek ott is, a hol abból nekünk semmi hasznunk sincsen : ha ilyen látszatot nyernének azok a mozgalmak, akkor azok semmiféle eredményre sem fognának vezetni, és akkor a magyar gazdatársadalom akcziójának sikerét sohasem fogjuk elérni. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Magyarországot idegen minták szerint nem lehet vezetni. (Úgy van! Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez az igás! Csakhogy végre belátják! Elnök csenget.) Magyarországnak a társadalmi osztályok tekintetében egészen más helyzete, pozicziója volt mindig, mint más országoknak. A magyar nemesség mindig egy volt, a magyar nemes membrum saerae coronae-nak tekintetett, a főrendek csak később tanácskoztak külön helyiségben; hűbéri viszony Magyarországon sohasem volt; a jobbágyságban is volt mindig valami enyhébb, valami családias vonás; Magyarország az osztályokat nem széttagolni, hanem egymáshoz közelebb hozni törekedett. (Felkiáltások a baloldalon: Ez is igás!) És ha az osztályok közt barázdák vannak, azokat nem árkokká kiszélesíteni, hanem inkább kiegyengetni kell. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon. Halljuk! Sálijuk!) Elnök {csenget): Kérek csendet itt a szélső baloldalon. Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: Egy ily számra nézve csekély, nehéz geográfiai fekvéssel biró faj mindig érezte, hogy a mi számban és erőben hiányzik, azt az osztályok összeolvadásában és tömörségében kell kipótolni. (Úgy van! Úgy van!) T. ház! Utalt a képviselő úr azon ellentétekre, a melyek köztünk állítólag fenforoguak. Polónyi Géza: Talán nem igaz? Darányi Ignácz földmívelésügyi miniszter: Hát legyen igaza egyszer Polónyi képviselő úrnak! (Derültség. Felkiáltások a szélső baloldalon: Van annak sokszor!) Fordultak elő nézeteltérések ezen vita folyamán is a szabadelvű párti szónokok közt és fordultak elő nézeteltérések köztem és ezen oldalon ülő képviselő urak közt is; fordult elő nézeteltérés t. barátom Tisza István úr és köztem is, a kinek elismemerem ügybuzgalmát és odaadását a mezőgazdaság ügyei körűi; de fordult elő eltérés a nézetekben báró Solymossy Lajos képviselő úr és köztem is, mert azt, a mit ő tegnap a hitbizományokról mondott, én nem írhatnám alá. (Közbekiáltás a szélső báloldalon : Hát Bosenberg ?) De sajátságos a mi helyzetünk. Ha mi hallgatunk, akkor önök azt mondják, ez egy gépies párt, a melyben nincsen lélek, a mely nem érdemli meg a nemzet bizalmát, a mely nem tud egyebet, mint kommandóra szavazni. (Derültség jobbfélŐl. Felkiáltások a szélső baloldalon: Úgy van ! Úgy van! Ellenmondás jóbbfelől.) Ha pedig beszélünk, és természetes, hogyha önálló emberek beszélnek, azoknak nézetei egyes részletkérdésekben vagy nem aktuális kérdésekben nem találkoznak, akkor előálíanak és azt mondják, hogy meg van hasonulva a szabadelvű párt. (Derültség jóbbfelől. Felkiáltások a szélső baloldalon; Dehogy van, hisz mindnyájan egy nézeten vannak! Elnök csenget.) Gróf Károlyi Sándor képviselő úr azt mondotta, hogy a mikor ezt a sok ellentétet hallotta, akkor először kaczagott, — ez az ő kifejezése, — azutáu sírni akart. Hát ha sírni akart: nézzen körül otthon, azt hiszem, hogy ott több sírni való ok van. (Tetszés és derültség a jobboldalon.) De én azon is gondolkozom t. képviselő urak, hogy hogyan van az, hogy Polónyi G-éza képviselő urnak és gróf Károlyi Sándor képviselő úrnak is a mi fejünk fáj, és hogy őket az annyira alterálja, hogy köztünk némi eltérések vannak. Megmondom, honnan van az, gondolkoztam rajta. (Halljuk! Halljuk!) Hát azért fáj nekik a mi fejünk, mert ők azt hitték, hogy