Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-55

55. országos fllös 1897. február 22-én, hétfőn. Í63 részt, ha nem is mindenben, egyetértek, mert még ott is, a hol Polónyi Géza t. képviselőtársam megtámadta a néppártot, liogy csak imádsággal akarja megoldani a szocziális kérdéseket, konstatálhatjuk azt minden beszédünkből, hogy nemcsak imádsággal akarja azt megoldani, hanem igenis szükségesnek tartja, hogy a megoldáshoz hozzájáruljon a vallásos szellem ápolása is. Ezt pedig ő is hangoztatta, még pedig nagyon helyesen. (Úgy van! balfeUl.) Ezen fejtegetések után én csak néhány rövid megjegyzést ki fanok tenni a vita végén. A vita végén azért, mert mi mint barátai a diskrécziónak, nem kívántuk zavarai azon intim családi vitatkozást, a melylyel a többség a földmívelési miniszter úr költségvetését tárgyalta. De méltóztassék elhinni, hogy ha ezen intim családi vitatkozásokban oly merev és éles ellentétek mutatkoztak is; hogy ha kitfínik az, hogy a t. többségnek tulajdonképen földmívelési politikája nincs, hanem e helyett van egy nagy tájékozatlanság, (Helyeslés a baloldal hátsó padjain; ellenmnndások a jobboldalon,) mi távol vagyunk attól, hogy azt kárörömmel konstatáljuk, mert mi sem óhajtunk ezen kérdésekből pártkérdést csinálni; ellenkezőleg hazafias örömmel konstatáljuk ezt, mert ebben egy nagy fordulatot, egy nagy javulást látunk. Az örvendetes fordulat és javulás abban áll, hogy míg a t. többségnek a múlt országgyűlési elődje még zárt falanxokban unisono követve a miniszteri padokról kiadott jelszavakat, azt vallotta, hogy mezőgazdasági válság Magyarországon nincsen, (Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) hogy ezt csak az ellenzék találta fel, hogy az ellenzékek akartak ebből pártkérdést csinálni, hogy ez csak egy ellenzéki kortesfogás, addig az országgyíílés mostani t. többsége, és itt szívesen konczedálom az érdem nagy részét a ház új tagjainak, igenis velünk együtt elismeri, hogy mezőgazdasági válság van és hogy az nagymérvű. Abban látjuk mi az örvendetes különbséget, hogy míg a múlt országgyűlés többsége a »saerifizio de intelletto« bizonyos nemével nem is foglalkozott ezen kérdésekkel, addig most a t. többségben felébredt a gondolkodás, felébredt a kritika és a mit mi igen örvendetes jelenségnek tekintünk, itt nem egy húron pendülnek egy kiadott jelszó szerint, hanem önálló meggyőződéseket mondanak, hangoztatnak és igen érdekes és fontos beszédeket hallottunk, igen érdekes és becses eszméket fejtegettek. Mi ezt tartjuk helyesnek, mert mi nem a merev alárendelését az önálló meggyőződésnek, a mint ezt a múlt országgyűlésen követelte a kormány pártjának tagjaitól, hanem az önálló meggyőződésnek nyilt kifejezését helyeseljük, a mit örvendetesen tapasztaltunk is. Ha már akkor kezdetét vette volna ez, I mikor mi itt az ellenzék padjairól konstatáltuk a mezőgazdasági válságot: akkor az eszmék tisztázása által már sokkal tovább juthattunk volna az orvosságnak megkeresésében és az orvoslás eszközlésében. Miután a magam szerény nézeteit a múlt évi költségvetés általános tárgyalásában a mezőgazdasági válság okairól és némely, szerintem igen fontos orvosszeréről elmondottam, nem kívánok ezekkel most foglalkozni, hanem csak egy körülményt óhajtok kiemelni, és ez az, a mit ebben a nagyérdektí és becsű vitában a t. többség kebelében is tapasztaltunk, hogy itt ezúttal is határozottabban kibontakozott az a két nagy áramlat, mely már évek óta küzd Magyarországon az uralomért, illetőleg küzd a Magyarország felett való uralomért. Ezen áramlatoknak egyike az, hogy láttuk a felvonulását egy egész hadseregnek, a folytonos infiltráczióját az idegen inváziónak, melyet én veszélyesebbnek tartok a tatár, török és muszka inváziónál, mert hogy ha ez létesít Magyarországon hódoltságot, ez alul nehezebben fogunk kiszabadulni, mint amazok alul. Ezen nagy áramlat a nemzetközi pénzuralom etablirozására való törekvés, a melyet sokan egészen öntudatosan előmozdítanak és terjesztenek, mások pedig jámbor együgyűséggel üres jelszavak által megvesztegetve öntudatlanul támogatnak. Ez az áramlat éveken át igyekszik aláásni és deposszedálni mindazt, a mi Magyarországon és a magyar nemzet testében a történelmi rétegeket képezi, azon történelmi rétegeket, a melyekben a magyar nemzeti történelem hagyományai lüktetnek, támadja meg az erkölcsi és anyagi alapjaikban. A másik áramlat, a melynek kifejezésre jutását nagy örömünkre hallottuk egyúttal a többség soraiban is, ezzel a nemzetközi pénzuralmi törekvéssel szemben, az egészséges és hazafias ellenáramlat, melyet sokan a veszélynek teljes tudatában követnek, úgy, a mint teszszük mi is ; sokan pedig még csak ösztönszerűleg érzik azt a veszélyt, hogyha sikerűi lerombolni a nemzeti társadalomnak nemzeti hagyományokkal telített történeti rétegeit: akkor a válságok idején a nemzetközi pénzuralom ezt a hazát a magyar nemzetnek fentartani nem fogja. Az ezen történeti rétegek közt legfontosabb réteg maga a magyar föld népe és az azzal rokon becsületes és hazafias kisiparos osztály, a mely anyagi és erkölcsi alapjaiban van megtámadva a nyilt és rejtett uzsora mindenféle nemével, a közterhekkel való túlterheltetés által, a politikai, gyakran a közigazgatási és igazságszolgáltatási jogvédelem elégtelensége által. Az ország nagy területén napról-napra emelkedik a nyomor és karöltve az idegen 21*