Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-55
55. országos ülés 1897. február 22-én, hétfőn. 159 exisztencziális eszköze a gabona, lehet-e, szabad-e a gabonával megengedni azt, hogy az áralakulás tisztán és kizárólag a paszta véletlen törvényei szerint történjék? Lehet-e, szabad-e nekünk a határidőüzlet által a magyar gazdaközönséget egyetlenegy faktornak, a véletlen kizárólagos tényezőjének kiszolgáltatni? (Helyeslés balfelöl.) A ki ezt nem akarja, az kezet fog velünk azon harczban, melyet a tőke ellen, a melyet az a becsületes munka kizsákmányolására folytat és abból hasznot gyűjt, hogy más embertársát tönkre tegye, felvettünk. (Élénk helyeslés balfelöl.) T. ház! Azt mondtam, hogy kizárólag a véletlen törvényei döntenek; majd példával is illusztrálom. Igaz-e, ha én ma három hónapi határidőre szólólag eladok vagy veszek, — az mindegy, — a konjunktúrákat az én állítólagos tudomásom szerint úgy mérlegelem, hogy három hónap múlva a búza drágább lesz, tehát majd veszek vagy eladok. De velem szemben áll a másik okos szerződő fél, a ki azt mondja, én úgy ítélem meg a konjunktúrát, hogy három hónap múlva a búza olcsóbb lesz, tehát eladok. T. ház! A két szerződő fél között ki dönti el, hogy kinek van igaza? Talán a kereslet és kínálat törvényei, a melyeknek természetes normativumai vannak az adás és vevés között^? Az nem; minden, csak az nem. Hiszen, t. ház, az előbb említem, hogy a kínálat és kereslet Magyarországon S 1 ^—9 millió métermázsa között mozog. De a határidőüzlet csak a papíron 91,000.000 métermázsa volt ugyanazon időben. Már most mitől függ az, hogy milyen legyen a gabona ára ? Attól függ, t. ház, hogy hányan akadnak a kávéházakban és kis korcsmákban a kislottó és osztály sors játék előtt olyanok, kik úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a gabona ára fölfelé fog menni, vagy olyanok, a kik úgy ítélik meg a helyzetet, hogy a gabona ára lefelé fog menni, nem is szólva arról, hogy időközben a természet játékától előálló véletlen, mint jégeső, aszály, apály, fagy vagy pedig háború stb. isméi, befolyásolhatják a spekulácziót. De maga az, t. képviselőház, hogy hányan akadnak haussiérek és hányan akadnak baissierek, már maga egy véletlen. Szabad-e tehát, t. ház, nekünk a magyar törvényhozás termében szó nélkül hagyni azt a hívogató szót, mely azt mondja: Te magyar gazda, ha te boldogulni akarsz, gyere a börzére, köss határidőüzleteket. Mert ott mi történhetik veled ? Azt mondja Tisza István t. képviselő úr, hogy az úgynevezett fedezeti eladásokat és vásárlásokat meg kell különböztetni más játéküzlettől, és ezeket biztosítani és megmenteni kell. Hát nézzünk egy ilyen fedezeti eladást és fedezeti vételt. Ha például, te magyar gazda, — a mint könyvében is mondja, — aratás idején abba a j helyzetbe jutsz, hogy tömeges a kínálat és ennek folytán az árak lemennek, és azt hiszed, hogy tavaszszal drágább lesz a búza, hogy magadnak a közép-árt vagy a tavaszi árt biztosítod, eladod augusztusban a búzádat a szerinted alacsony ár mellett és akkor veszesz tavaszra megfelelő mennyiségű usance-búzát a börzén és így biztosítottad magadat arra nézve, hogy eléred a közép-árt, vagy a jobb tavaszi árt. Magyarázzuk meg ezt, t. ház. Ha a képviselő úr biztosít engem arról, hogy tavaszszal mindig fel fog menni a gabona ára, akkor én mindjárt csinálok vele egy ilyen »gschäft«-et, azonnal kötök vele határidő üzletet tavaszra. De mikor annak a búzának megvan az a furcsa sajátsága, hogy tavaszszal le is megy aztán. Mert hisz, ha törvény volna, hogy a búza tavaszszal drágább, mint nyáron, akkor könnyű volna határidőüzletet csinálni, akkor nem akadna az a doktor, fiskális, a ki nem menne oda ilyen gschäftre, ilyent én is tudnék csinálni. De vegyük gyakorlatilag. Például augusztusban áll hét forinton a búza és Tisza István t. képviselőtársam példáját követve, mint Rosenberg Gyula t. képviselőtársam mondja, aranyigazságnak tartom, hogy a búza most olcsó. Tehát Tisza István képviselőtársam szerint eladom a búzámat hét forintért, tavaszra azonban csinálok egy másik sehluss-t, veszek ezer métermázsa usance-búzát. Ekkor mi történt? Az eladott búzámért kaptam hét forintot, búzám tehát már nincsen, nem is akarom, hogy legyen, mert ha énnekem tavaszszal ezer métermázsa búzára szükségem volna, akkor nem volnék bolond, hogy nyáron olcsón eladjam. Tehát veszek tavaszra búzát hét forint ötven krajezárért. Már most eljön a tavasz és vagy igazam lett, hogy tavaszszal a búza ára hét forint ötven krajezár, tehát én nagyon okos ember voltam és jól megítéltem a konjunktúrákat, de nem kapok egy krajezárt sem, (Úgy van! Úgy van! balfelöl) legfölebb a kezelési költséget kell megfizetni. Ha pedig fölmegy annak a gabonának az ára, akkor igaza van a t. képviselő úrnak, hogy a mennyivel hét forint ötven krajczárról felmegy, annyit nyerek differencziában, annyival drágábban adtam el búzámat. De le is mehet ám az ára, és ha tavaszszal hét forint vagy hat forint ötven krajezár lesz, nemcsak hogy olcsón adtam el a búzámat, de még rá is fizetek arra, hogy ezt a gschäftet megcsináltam. Vice-versa épen úgy áll ez az eladásokra nézve. Még egy fedezeti vételről is hallom, hogy nagyban divik. Valaki disznót vagy marhát akar hizlalni. Azt mondja: ha júliusban biztosítani tudom magamnak, hogy október-novemberben öt forint lesz a kukoricza ára, akkor tudok júliusban számítást csinálni a hizlalásomban. S ebben igaza is van. Csakhogy vettem például ezer
