Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-55

55. országos ttlés 1897. február 22-én, hétfőn. 149 gazdákhoz, hogy az illetőket és a kertészeket a dohánymai)ipuláczió terén szükségesekre oktatnák. A múlt napokban Gajáry Géza t. képviselőtársam felvetette a gazdasági szövetkezetek eszméjét, melyet én nagyon életre valónak és talán kivihetőnek is tartok; csak az a megjegyzésem reá, hogy e tekintetben nincsen szükség törvényhozási intézkedésre, mert ez oly természetíí dolog, hogy minden vidéknek a maga gazdasági társadalma tudja ezt a legjobban elintézrri, csak kézbe kell venni a dolgot és benne eljárni. Az egyes vidékek gazdasági társadalma mindenesetre jobban fogja megoldani e kérdést, s ha megalakult a czentrális szövetkezete a gazdáknak, miért nem alakúihatna az meg vidékenkéut is. Az 1894 : XII. törvényezikkel kapcsolatosan kiadott az akkori földmívelésügyi miniszter egy utasítást, melyben a vármegyékben úgynevezett mezőgazdasági bizottságok felállítását rendelte el. Éu e mezőgazdasági bizottságoknak nagy jövőt jósolnék és a mezőgazdasági érdekek szempontjából nagyon fontosnak tartanám, legyen ez akár a törvényhatóság által létesített testület akár ruháztassák át ez a feladat az illető gazdasági egyesületekre, ha az illető mezőgazdasági bizottságokra oly hatáskör, jogkör ruháztatnék, mint a minő például a közigazgatási bizottságoké, melynek határozatai mérvadók és végrehajthatók. Az egyes törvényhatóságok a mezőgazdasági törvényekkel kapcsolatos kérdésekben köteleztessenek az illető testületek véleményét meg is hallgatni és a szerint eljárni, nem pedig úgy cselekedni, mint az most eddig történt, hogy életbevágó szabályrendeleteket megyei aljegyzőkkel dolgoztattak ki, a kik mezőgazdasági kérdésekkel soha nem foglalkoztak és mert elvégezték a budapesti jogegyetemet, vagy egyéb jogakadémiát, hivatva érzik magukat mezőgazdasági kérdésekben auktoritásként szerepelni. Ezek voltak előadandóim, és mert a t. ház, türelmét tovább igénybe venni nem óhajtom: kijelentem, hogy a költségvetést elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Lakatos Miklős jegyző: Polónyi Géza! Polónyi Géza: T. képviselőház! Vala hányszor egy vitában — mint a hogy itt „is megesett — olyan felszólalással találkozom, a mely azzal kezdődik, hogy nem volt szándékom ezen vitában felszólalni, mindig eszembe jut Istenben boldogult egyik kedves képviselőtársunk, Göndöcs Benedek. Áldja meg az Isten az emlékét. E képviselőtársunknak szokása volt, — nem rossz szokás, — hogy előre Írásban megcsinálta a beszédet. Egy alkalommal a kíváncsiság vezetett a háta mögé, vájjon jól tartja-e magát az íráshoz, s arról győződtem meg, hogy akkor is azon kezdte a beszédet: nem volt szándékom e tárgynál felszólalni, — de az írás maga is ezzel kezdődött. Én bevallom bűnömet és bíínös szándékomat, nekem szándékom volt ennél a tárgynál felszólalni; szándékom volt különösen azért, mert jogot formálok magamnak ahhoz, hogy bizonyos önérzettel, az elégültségnek bizonyos nemével tekintsek vissza arra a múltra, a melyben sikerült nekünk ezen oldalon végre valahára a magyar parlamentet, lethargiájából felrázni s annak a nemzetnek a parlamentjét, képviselőházát, a mely par eicelience földmívelő nemzetnek képviselőháza, egyenesen oda kényszeríteni, hogy földmívelési vitában tevékenyen vegyen részt, hogy végre valahára a törvényhozás ne csak a hitelnek, tőkének, igazságszolgáltatásnak egyéb nagy érdekeivel foglalkozzék, hanem végre valahára lássa be, hogy a földmívelés terén nagyon sok a mulasztás s nagyon sok a pótolni való. Habár végkonkluzióiban nem tartora valami nagy szerencsének a lefolyt vitát, — a mire még rá fogok térni, — de magát azt a jelenséget, hogy a fiatal képviselőház fiatal tagjai nemes hévvel, lelkesedéssel, többet mondok, nem ritkán tudást, mély olvasottságot is magákkal hozva a földmívelés érdekei körül csportosultak és itt a vitát felvették, örvendetesnek tartom. Épen azért az ellenzék részéről, meg ha csupán a courtoisie szempontjából mérlegeljük is ezt, illő, úgy mint kritikus is, hogy bizonyos szemlét tartsunk az elmondottak felett, másrészt a politikai nézetek tisztázása ezé Íjából foglaljunk állást a felmerült eszmékkel szemben s ezek alapján honoráljuk a többiek felszólalását is. Már maga ez kényszerített volna arra, hogy felszólaljak, de felszólaltam volna, ha nem így folyik is a vita, mert a mi gazdasági bajunkban jelentkező, azzal a nagy krízissel, a mely a helyiyel közzel beállott gabonaár-depresszió folytán nemzetünk nagy rétegeit a végpusztulással fenyegette, feltétlen kötelességemnek ismertem és ismerném mindenha, mint magyar képviselő e képviselőházban behatóan foglalkozni. Azt hittem és azt kellett hinnem az előzmények után, midőn a legkomolyabb oldalról, a legilletékesebb helyről: a kormány részéről inicziáltatott egy mozgalom, mely a tőzsdereform nevezete alatt ismeretes, hogy valamelyik tárczánál, — nevezzük azt kereskedelmi, vagy földmívelői tárczának, — a gabona értékesítésével oly lényegesen összefüggő ezen kérdés íöl fog karoltatni, és a pártok ezen kérdésben állást fognak foglalni, vagy pedig a pártok ezen kérdés körül meg fognak alakulni. Legnagyobb sajnálatomra azonban arról kellett meggyőződnöm, hogy beszéltünk itt de rebus omnibus et quibusdam aliis, csak arról a kérdésről nem, mely pedig a kormány inicziativája folytán napirenden kellett volna, hogy legyen: