Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-54

54. országos ülés 1897. február 20-án, szombaton. 145 egyáltalában kivánatos volna, ha a társládaügy a maga helyes reszortjába utaltatnék, mert a bányamunkátok ügye, hol a belügyminiszter úr által bíráltatik el, kihez már magam is vezettem a sztrájkoló munkásoknak egy küldöttségét, és a miniszter úr igyekezett is bizonyos békét létesíteni a munkaadó és munkások között, hol a kereskedelemügyi miniszter úr által. Tudom, hogy magában a bányaügy a pénzügyminisztérium alá tartozik. De tekintettel arra, hogy a munkássegélyezési és ezzel összefüggő minden más kérdés a kereskedelmi mi niözteriumhoz vau utalva, és hogy azon körben sokkal objektívebben és helyesebben lehet ezeket a kérdéseket kezelni, mert teljesen elkülöníttettek magának a bányának ügyeitől, — melyek a pénzügyminisztérium hatásköréhez tartoznak, — csak azt a megjegyzést vagyok bátor koczkáztatni, hogy igen helyes volna e kérdéseknek a kereskedelmi minisztériumi reszortba való beosztása. Hisz méltóztatnak látni, a legutóbbi időben is a kereskedelemügyi miniszter úr ügykörében találkoztunk a munkásviszonyok összes érdekes adataival; de a parlamenti ember mégis nélkülözni kénytelen például a bányamunkások társládaügyének számbeli adatait, mert ezekre nézve a kereskedelmi miniszter soha felvilágosítást nem adhat. A választ sajnálatomra tudomásai nem vehetem. Elnök: Kérdem a t, házat, tudomásul veszi-e a választ? (Igen! Nem!) A többség tudomásul veszi. Méltóztatnak megnyugodni abban, hogy a belügyminiszter úr válasza Visontai és Hentaller képviselő urak interpelláczióira hétfőre maradjon? (Helyeslés.) Ezt határozatul kimondom. Következik Kossuth Ferencz képviselő úr interpelláeziója. Kossuth Ferencz: T. ház! Minthogy az idő nagyon előrehaladt, csakis pár szóval fogom interpelláeziómat indokolni; bocsánatot kérek, hogy hétfőre nem halaszthatom, de nem volt előre látható, az az igen hosszú vitatkozás, a mely most épen lefolyt. Ha valaha, hát akkor van helye, hogy a magyar országgyűlés azon jogát gyakorolja, hogy a külügyekre befolyjon, midőn Magyarországot is a háború veszélye fenyegeti. Ez az eset forog most fenn. Tudjuk mindnyájan, hogy Kréta szigetének egyrészét a nagyhatalmaknak hajórajából kiszállott tengerészhadak foglalták el; de azt is tudhatjuk, hogy ez az elfoglalás állandó jelleggel nem bírhat és így nem képez megoldást a krétai kérdésre nézve; és ha megemlékezünk arról, hogy Kréta szigetén 1821 óta hányszor fordult elő a mostanihoz hasonló vérengzés a keresztények és mohamedánok között, akkor biztosak lehetünk arról, hogy midőn a hatalmaknak hadereje ki fog vonulni Kréta szigetérő], azon helyzet, a mely most már 70 év óta tart a szigeten, meg fog újulni. Ezt csak azért említettem, hogy kimutassam, hogy az az akczió, a mely most folyik Kréta szigetén, nincs hivatva arra, hogy a béke Európában biztosíttassák. Ezért vagyok bátor a t. miniszterelnök úrhoz, azon interpellácziót intézni, hogy: »Kiterjed-e a hatalmak intervencziója Kréta szigetén arra, hogy Török- és Görögországok közt a fegyveres összeütközést meggátolják és a krétai kérdést állandóan megoldják ?« Kérem a t. miniszterelnök urat, hogy, ha jónak látja, ezen kérdésemre tessék válaszolni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Az interpelláezió közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Egyéb tárgy nem lévén, az üiést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 25 perczkor.) KÉPVH. NAPLÓ. 1896 — 1901. IV. KÖTET. :ú