Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-54

134 54. országos ülés 1897. február 20-án, szombaton. Ezek az adatok, t. ház, azt mutatják, hogy az osztrák-magyar államvasút-társulat délmagyarországi bányáiban az utolsó tíz évben, vagyis 1887—1896-ig bezárólag összesen 194 halálos és 258 súlyos, összes tehát 452 baleset fordult elő. Ezzel szemben a magyar korona összes országaiban az említett idő alatt 705 halálos, 1423 súlyos, összesen tehát 2128 baleset történt, a miből látható, hogy az osztrák-magyar államvasút-társaság említett bányáiban előfordult balesetek száma körülbelül egy ötödét teszi az országban előfordult összes baleseteknek. Ez, t. ház, mindenesetre igen jelentékeny szám, de ennek elbírálásánál figyelembe kell venni azt, hogy itt egy kőszénbányáról és pedig sujtóléggel, nehéz viszonyokkal küzdő kőszénbányáról van szó, és hogy a kőszénbányákban előforduló szerencsétlenségek minden államban túlnyomó részét teszik a bányászati baleseteknek, a mint azt látjuk Ausztriában, a hol az utóbbi évek statisztikai adatai szerint 1889-tól 1894-ig előfordult összes balesetekből 87, respektive 97 százalék volt az, a mely kizárólag a kŐszénbányászatot sújtotta. A mint tehát bátor voltam kimutatni, ezek a számadatok egyáltalában nem igazolják azt, a mit a t. képviselő úr interpellácziójának első pontjában mond. Második kérdésében megemlékezik a t. képviselő úr egy másik katasztrófáról, a mely szintén az utóbbi években ezen bányákban fordult elő, és azt állítja, hogy a vizsgálat kiderítette, hogy több katasztrófa nem vis majornak, hanem a biztonsági szolgálat nagymérvű elhanyagolásának tulajdonítható. Asbóth János: Is! Lukács László pénzügyminiszter: Ez kétségkívül az a katasztrófa, a mely 1894-ben történt, és a melynél a hivatalos adatok szerint, 43 ember pusztáit el, 27 pedig megsebesült. Csakhogy nem áll az, a mit a t. képviselő úr mondani méltóztatott, mert a vizsgálat azt konstatálta, hogy ebben az esetben egy munkás engedetlensége idézte elő a robbanást, ki tilalom ellenére dinamitot csempészett be a bányába és azzal robbantást eszközölt. Kétségen kívül vannak a legszigorúbb intézkedéseket magukban foglaló bánya-rendőri szabályok mindenütt, a hol ezek szükségesek és fennállanak ebben a kerületben is, de méltóztassanak tekintetbe venni, hogy ott, hol 4—5000 munkásról van szó, minden egyes munkásnak minden egyes lépését ellenőrizni és megakadályozni, vagy az engedetlenséget megtorolni emberileg lehetetlen. Mindazonáltal ezen intenczióból a bányahatóság kezdeményezésére létesíttetett, akkor ezen bányáknál a tűzmesterek intézménye, vagyis szabályrendeletileg meg lett állapítva az, hogy robbantási munkálatot csak arra alkalmas, arra külön képzett és semmi más egyébbel nem foglalkozó munkások végezhetnek : egyszersmind gondoskodás történt arról is, hogy a többi munkások robbanó anyagok birtokába ne juthassanak a bányaraktárakból. Interpellácziójának 3-dik pontjában említi a képviselő úr, hogy időközben is egymást nagyon gyorsan követték e bányákban kisebbnagyobb balesetek. Ha arról akarnnk ítéletet mondani, hogy valamely bányánál az előforduló balesetek száma relatíve kicsiny-e vagy nagy, mindig az illető bánya specziális viszonyaiból kell kiindulni, és valamint egészen helytelen következtetésekre jutnánk akkor, ha Ausztriában az ostraui bányákat akarnók a balesetek szempontjából összehasonlítani a többi bányákkal, épúgy nálunk az anina-resiezai bányavidék oly különleges viszonyokkal bír, hogy azokat a többi bányákéval alig hasonlíthatjuk össze. A mi az utolsó tiz év alatt előfordult baleseteket illeti ebben^ a bányacsoportban, erre nézve előttem áll egy kimutatás, a melyből a következőket van szerencsém előterjeszteni, kijelentvén, hogy itt különösen az exploziókra voltam tekintettel, mert oly baleset, a mely annak következtében áll elő, hogy az illető munkás mulasztja el magára nézve az óvatosságot, így például egy létráról leesik, vagy belezuhan egy aknába, természetesen nem tartozkatik azok közé, a melyekből a biztonsági intézkedésekre lehet következtetni. Csak az exploziókat véve számba, azt látjuk, hogy az utolsó tiz évben, 1887-től 1896-ig előfordult a bányákban összesen 21 explózió, ezek közül kettő volt csakugyan nagyjelentőségű; az utolsó, a melyre az interpelláczió vonatkozik, és az 1894-dik évi, a melyet szintén bátor voltam megemlíteni. A többiek kisebb jelentőségnek voltak, a mennyiben egy alkalommal nyolcz ember, más alkalommal Öt ember, ismét más alkalommal két ember, kilencz esetben egy ember vesztette életét, hét esetben halálozás egyáltalában nem fordult elő. Hogy ezek a számok nem valami túlságos nagyok, kiderül abból, ha összehasonlítjuk azokat más államok baleset-statisztikájával. így ha pl, Ausztria viszonyait vizsgáljuk, azt látjuk, hogy ott aránylag több baleset fordul elő a bányákban. A sújtólég elleni óvintézkedések megállapítása czéljából egy bizottság küldetett ki Ausztriába, a melynek jelentéséből kitűnik az, hogy az utolsó 30 évben, t. i. 1857-től 1886-ig, Ausztriában összesen 204 explózió fordult elő, a miből 150 esik egymagára az ostraui bányavidékre, és ezek közt van egy év, 1894, midőn 18 robbanás fordult elő, ezek közt egy a gróf Larischféle bányában a mely 235 ember életébe került. így van az Angliában is, hol szintén hivatalos adatok alapján konstatálható, hogy 1851-től