Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-54
Jgg 54. orsz&gos ülés 1897. február 20-án, szombaton. nyomó hadmentességi adót. A hadmentességi adó, t. ház, még minimális tételeiben is oly súlyosan nyomja azt a vagyontalan embert, hogy ennek magának az előírása és évről-évre való nyilvántartása oly óriási terhet képez az állampolgárok vállain, a melylyel szemben a küzdelmet lehetetlen nekik folytatni. (Igás! Ügy van! a szélső baloldalon.) A másodosztályú kereseti adó mellett ez minden magyar állampolgárt, az utolsó földmunkás mindegyikét terheli és ez az, a mit vállaikról le kell venni; a másik, a mely szerintem szintén igazságtalan, az úgynevezett útadó, a mely nemcsak minimális tételeiben, az útadó-minimumban, hanem az útadó fogalmában is oly igazságtalan, oly rendkívül érzékenyen megosztott terhet képez, a melyről eddig az államok kormányzóinak sem volt fogalma. T, ház! Az adónak, minden fogalmak szerint, arányban kell állania a nép jólétével, ámde az útadó úgy van berendezve, hogy minél szegényebb egy vármegye, annál nagyobb az útadója, mert hiszen természetes dolog, hogy a szegénység ott van, a hol legnagyobb a népesség, a mely nagy és esetleg hasznavehetetlen vagy igen nehezen mívelhető területen szétszórva él, ennélfogva ennek van a legtöbb fentartandó útja s természetesen a legnagyobb útadója, a miből az az anomália következik, hogy épen e^en adónem által van a legszegényebb nép a legérzékenyebben sújtva. (Igás! a szélső baloldalon.) T. ház! Én is azt tartom, hogy egy parlamenti vita folyamában nem lehet rendszereket megváltoztatni, a hiányzókat sem indítvány, sem előterjesztések alakjában pótolni, hogy azt egyenesen elfogadva, minden orvoslást attól várjunk. De igenis, t. ház, nagyon kényes, sőt Ízetlen dolognak tartom, hogy a létező bajt orvosolva olyforma iskolás gyermekekhez való Ígérgetéseket helyezzenek kilátásba, hogy ha jól fogjátok magatokat viselni, kaptok vajas kenyeret, kaptok uzsonnát, ha meg fogjátok szavazni a közigazgatás államosítását, akkor fogunk gondoskodni az adóreformról s mindazon bajokat akkor fogjuk orvosolni, a melyeknek orvoslása pedig ma égetően szükséges s a mostani közigazgatás keretében akadálytalanul orvosolhatók lennének. T. ház! Ez egy neme a prémiumnak s én ezt a prémiumot nem tartom helyesnek, mert annak ily alakban felállítása, t. ház, csak azt eredményezhetni, hogy oly vidékeken, a melyek az agrár mozgalom eddigi vezetői által még felkeresve nem voltak, a mely vidékek lakosságát józanságuk, szelidségük a velük érintkező intelligenczia behatása folytán még eddig nem inficziálta ez a ragály, ha ezen bajok orvoslásáról nem fog a kormány sürgősen intézkedni, el fog terjedni. Én tehát, t. képviselőház, egyrészről a baj lokalizálására, másrészről pedig a baj terjedésének más irányban való megelőzésére hivom fel a t. foldmívelésügyi miniszter úr figyelmét. (Helyeslés balfelöl.) T. képviselőház! A kiviteli prémium mint általános orvosszer lett javaslatba hozva és én nem habozom kijelenteni, hogy mindazok, a kik a létező bajok orvoslására valami eszközt ajánlanak, oly hasznos szolgálatot tesznek úgy a kormányzatnak, mint a parlamentnek, (Zaj. Elnök csenget.) oly hasznos tevékenységet tanúsítanak a közügyek iránt, hogy ily javaslat felett egyszerűen napirendre térni és azt a miniszteri székből úgy elutasítani, mintha a miniszter úr ezt már évek óta tanulmányozta volna, én sem tartom indokoltnak. Távol áll azonban tőlem, hogy én a prémium behozatalát orvosszerűi fogadnám el, s kijelentem, hogy nem vagyok azon helyzetben, hogy annak a hatását a gazdaközönségre, megítélni, vagy ann.ik káros voltát dokumentálni tudnám. Mindazáltal tartom oly fontosnak, hogy azt mondjam, ez is oly eszköz, a mely a közgazdasági válsággal küzdő magyar földmívelési osztály érdekében megfontolásra érdemes és melyről gondoskodni mindenek felett a kormánynak hivatása. T. ház! Megjegyzem, ezen kiviteli prémium esetleges* behozatalánál a legnagyobb veszélyt abban látnám,hogy megint csak azon vidékek élvezhetnék ennek jótékony hatását, a melyek a kiviteli pontokhoz való közelségük és elsőrendű közlekedési eszközök élvezetében eddig is több mint egy forintnyi versenyár-előnyben voltak az ország egyéb elhagyott vidékei fölött. T. képviselőház! Tudjuk nagyon jól, hogy a világverseny a gyorsaságot követeli. Mikorára az a rossz utakkal küzdő vidéki birtokos termékeivel a világpiaezra jut, akkorra annyira túl van haladva, hogy hátrányát a proponált prémium nem orvosolhatja. Pedig nagyon jól tudjuk, hogy ezen bajon ily módon ezen prémiumok, sem más ilyen orvosszerek által rögtön segíteni nem lehet. De méltóztassék megengedni, hogy miután a szövetkezeti eszme territórium szerinti beosztással szóba hozatott, röviden kijelentsem, miszerint én az egyéni hitelnek szövetkezetek útján való kielégítésére Magyarország nagyon kis területét tartom képesnek. Nagy jólétnek kell ott uralkodni, nagyon rendezett viszonyok közt kell ott élni a népnek, a hol a nép rendelkezik oly eszközökkel, a melyek ezen hitelszövetkezetek megalapítására alkalmasak; hanem igenis felhívnám a t. földmívelési miniszter úr szíves figyelmét egy oly intézkedés életbeléptetésére, a mely két alakban meg lett pendítve. A szövetkezeti eszme mellőzésével, állami segélylyel, az állam által nyújtandó előlegekkel