Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-49

49. országos ülés 1897. febrnár 15-én, hétfőn. 7 való gyakorlati gazdákat, azokat segíti gépekkel és egyéb segédeszközökkel, hogy azoknak mintagazdaságát a többi társaik látván, ők is hasonló munkásságra buzduljanak. Ezt már az előadó úr is hangoztatta, de még sem látjuk, hogy a gyakorlatban is megvalósítva lett volna. A felnőtt gazdák számára tartandó téli tanfolyamokról is beszélt a miniszter úr. Ebből láttunk valamit; a mi igaz, azt be kell ismerni. Épen a debreczeni gazdasági tanintézet tanárai tartanak ilyen gazdasági felolvasásokat, a minek kétség kivül meg is lesz a maga haszna. Ha ez az eljárás szélesebb mérveket ölt és nemcsak a nagyobb mezővárosokban, hanem a kisebb községekben is megjelennek ezek a szakemberek és hallatják ott a gazdaság fellendítésére irányuló elveiket, hiszem, hogy meg lesz annak a működésnek a javító hatása. ígérte a földmívelésügyi miniszter úr, hogy a magyar mezőgazdaság ellenállását a fenyegető nehéz küzdelmekkel szemben fokozni kell és arra a czélra, hogy a magyar mezőgazdák a mostani nyomasztó és ellenséges áramlatoknak inkább ellenállhassanak, ajánlotta a mezőgazdasági hitel fejlesztését, de nem ütött a szegnek a fejére, hanem csak azt mondotta, hogy a hitelszövetkezetek terjesztésével kell a mezőgazdák ellenálló képességét fokozni. Ha ezt komolyan, gyakorlatilag akarta volna érvényesíteni, fel kellett volna vennie egy jó nagy összeget, egynéhány százezret szövetkezetek gyarapítására, de így ismét csak a gazdák nyakába szakad az egész, a kik ha zsebük tele van, vehetnek részvényt, gyarapíthatják a hitelszövetkezet tőkéjét de a kormány e tekintetben sem tesz semmit. A földmívelési miniszter úrnak az állategészségügy, szőlészet, borászat s a többire vonatkozó ígéreteire lesz majd alkalmam mindjárt rátérni; most esak egy dologra óhajtom felhívni mindnyájunk figyelmét pártkülönbség nélkül. Ez nem közjogi, nem is kormánybuktató kérdés ; mindnyájunk közös nyomorúsága ez. A többség soraiban is vannak bizonynyal számosan mezőgazdák, kik férfihez idő nyíltsággal beismerik földmívelésünk sanyarúságait; így tehát az egész nemzet iránt tartozó kötelességünk a dolgot a maga valóságában megvilágítani és egyező akarattal keresni a mentő-eszközöket s követelni a kormánytól ide vonatkozó kötelességeinek teljesítését. (Úgy van! a szélső baloldalon,) Pártunk ezt kiváltképen kötelességének ismeri, már csak azért is, mert nem hiszem, hogy a mindnyájunkra esett szavazatok közül lehetne csak pár száz is, a mely nem földmívelő ember részéről jött volna. Mi nem a hála és kazabeszélés, hanem a hazulról való beszélés, a nép körében tett szomorú tapaszlalatok nyomán fogjuk a kérdést tovább fejtegetni. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Adataimat nem a csalárd statisztikából veszem, mert a papírra vetett számok mutatnak ugyan valamit, de azoknak helyességéről és valóságáról senki nem győz meg bennünket, hanem a számadatokat a gyakorlati életből, a mezőgazdaság szomorú mezejéről veszem, (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem a legnagyobb, vagy a nagyobb birtokosok állapotán, hanem a kisgazdákén kezdem, (Helyeslés a szélső baloldalon.) mert a kisgazdák állapotát feltüntető számadatokból mindenki következtethet a nagyobbakéra és a nagyobbakéból következtethet a íegnagyobbakéra. (Halljuk! Halljuk 0 Egy félszessziós gazdának van 12 hold földje. Ebből a 12 holdból hármas forgó szerint bevet tiszta búzával vagy rozszsal, tehát aprómaggal négy holdat. Középszámítás szerint az az aprómaggal bevetett négy hold föld terem számára, hét mázsájával számítva, 28 mázsa búzát. Ennek 10°/o-át odaadja a takarónak, másik 10°/o-át pedig a eséplőnek rész gyanánt. Ugy, hogy akkor már 28 mázsa búzájából 5—6 hiányzik; marad tehát neki, mondjuk, 23 mázsája. Ebből vetőmagúi felhasznál a következő őszre négy mázsát; marad tehát 19 mázsa búzája, a melyből legalább tizenkettőt meghagy háztartása számára. A megmaradó hét mázsa búzáját eladja hat forintjával, mert nem számíthatok a mai 7—8 forint közt váltakozó ár szerint, mely csak átmeneti, ideiglenes állapot, bár állandó volna, akkor kevesebb panaszunk lenne ágy a földmívelésügyi miniszter úr, mint általában a viszonyod ellen. (Úgy van.' a szélső baloldalon.) A hét mázsa búzát tehát eladja 42 íorintért; szép summa pénz egy félszessziós gazdának! A kisgazda másik négy hold földjén 30 mázsa tengeri terem, a melyből csak 15 mázsát adhat el, és három forint lévén egy mázsa tengeri ára, azért 45 forintot kap, úgy hogy eddig 87 forintja van. Madarász József: Csak volna! Marjay Péter: A tavaszi mag alá eső négy hold termése nem hoz semmi jövedelmet, mert az leginkább takarmányneműeket terem, s azt jószágával eteti fel. 87 forintnyi jövedelmével szemben fizet az a félszessziós gazda 16 forint földadót, 4 forint 80 krajczár általános jövedelmi pótadót, 6 forint másodosztályú kereseti adót, 4 forint házosztályadót; ezeken kivül fizet községi pótadót, mit nem lehet biztosan megállapítani, mert az a községek háztartása és kiadásai szerint váltakozik. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez például az én községemben 14 forint 30 krajczárt tesz. Fizet továbbá 3 forint útadót, és a gazdaközönség pénztárába