Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.
Ülésnapok - 1896-53
| |g 58. országos ülés 1897. február 19-én, pénteken. gyonos parasztsága bocsát ki spontán, nem kérve tanácsot, nem kérve támogatást, rajokat oly vidékekre, a hol jó földet olcsóbb áron kaphatni. Közvetlen tapasztalásból sorolhatnék fel Arad és Bihar vármegyének románság lakta vidékeiről nagyon sok telepet. Azt hiszem, tehát a nép egészséges ösztöne mutatja meg az utat, a melyet követnünk kell. A mozgalmat csak szervezni, fejleszteni kell; iparkodni kell, hogy ne 10—15 család menjen egy-egy helyre, a hol uagy a veszély, hogy előbb-utóbb elvész a magyarságra nézve, de menjenek oly erős rajok, a melyek egy magyar község magvát képezhetik, a hol iskolával, a hol egyházi és hatósági szervezettel elláthatók, és akkor sokkal jobban fogjuk teljesíteni azon magas missziót, a mely reánk ezen téren vár, mint ha a munkásosztály tagjai közül eladósodott, elgyengült, életképtelen elemeket szánunk e czélra. (Helyeslés jobb felöl.) T. ház! Ezek voltak azok, a miket elmondani kivántam. Végezetül szokásom ellenére méltóztassanak megengedni, hogy még egy rövid személyes megjegyzést tegyek. (Halljuk! Halljuk!) Szokásom ellenére, mert magam is unom, magammal foglalkozni és fölteszem a t. házról, hogy ezt még sokkal fokozottabb mértékben teszi. (Halljuk! Halljuk/) Már három napja olvasom az újságokban, — és talán azért is határoztam el magam erre a támadásra, — hogy én támadást tervezek az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter úr ellen. (Derültség.) Hát ez a szenzácziós újsághír nekem igen régi jó ismerősöm. Olvastam akkor, midőn t. barátomnak közvetlen elődje ült azon a széken, és olvastam, midőn az azelőtt való elődje foglalta el azon helyet; és meglehetős együgyű fogásnak találtam ezt minden körülmények közt, de talán soha nevetségesebb nem volt ezen fogás, mint épen a jelen pillanatban, épen akkor, midőn t. barátomat van szerencsém azon helyen tisztelhetni. Hiszen minket a régi személyes bizalom, — remélem, mondhatom, — a régi kölcsönös rokonszenv és barátság érzete kötnek össze. Ezen barátsággal megtisztelt engem t. barátom akkor, midőn én mint kezdő léptem ki az életbe, és a midőn én igen nagy megtiszteltetésnek vettem ezt, e barátság fennállott akkor is, midőn egy nézeten voltunk egy-egy kérdésben, és akkor is, ha talán megdiskucziáltuk egyes kérdésekben eltérő nézeteinket. Ez a barátság — remélem kölcsönösen — nem gyengült, de erősbödött az idők folyamán. De én ezen baráti viszonyból és abból, hogy mind a ketten szolgálni kívánjuk azt az ügyet, a melyet első sorban a t. miniszter úr van hivatva azon székről felelősség mellett képviselni, nem azt a konklúziót vonom le, hogy beálljak a panegiristák sorába, ellenkezőleg, azt hiszem, azt várja tőlem első sorban t. barátom is, de az várható a közérdek, a közügy szempontjából is, a hol talán egy és más részben nem értünk egyet, ott is nyilt leplezetlenséggel mondjam ki véleményemet. (Helyeslés jobbfelöl.) Azt pedig, hogy személyéről és működéséről hogy gondolkozom, azt, hogy 8 reám mindaddig, a míg oly ügybuzgalommal viszi tárczája teendőit, mint eddig, mennyire számíthat: ezt nem szükséges szavakkal dokumentálnom. Elfogadom a költségvetést. (Élénk éljenzés és taps a jobboldalon.) Elnök (csenget): A ház holnapi ülésének napirendje a következő lesz: (Halljuk! Halljuk!) Először a ház korábbi határozata értelmében . . . (Nagy zaj. Halljuk!) Kérem a képviselő urakat, mindenek előtt hallgassanak. Kossuth Ferencz indokolni fogja indítványát. (Halljuk! Halljuk!) Azután . . . (Zaj.) Csendet kérek!. . . második helyen jő a költségvetés folytatása; harmadszor pedig bejelentem a háznak, hogy a pénzügyminiszter úr fog felelni Asbóth és Visontai képviselő urak interpelláczióira, a belügyminiszter úr pedig Hentaller Lajos képviselő úr interpellácziójára fog felelni. Ez a holnapi ülés napirendje. Elfogadja-e a ház ? (Igen ! Zaj.) Kérek még egy kis türelmet. — Ezt tehát mint határozatot kimondom. Egyszersmind felhívom a t. ház tagjainak figyelmét arra, hogy miután már többször tudakozódtak nálam, hogy e tárcza költségvetése, ha le lesz tárgyalva, melyik tárcza jön sorra, előre jelentem a t. háznak, hogy én a honvédelmi tárczát fogom javaslatba hozni. (Helyeslés.) Ezt azért jelentem előre ... (Zaj. Egy hang a szélső baloldalon: A holnapi ülésre ?) Holnapra meg méltóztattak már állapítani a napirendet. (Derültség) . . . Azért jelentem előre, hogy azután meglepetés ne legyen. Az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 1 óra 56 perczkor.)
