Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-53

53. országos ülés 1897. február rö-éa, pénteken. 111 házosztály adó 2 fit 80 kr. ; házbéradó 23 frt 52 kr.; első osztályú kereseti adó 2 frt; másod osztályú adó 6 frt; általános jövedelmi pótadó 18 frt 60 kr.; tiszta nyeremény után 7 frt 50 kr.; útadó 7 frt 45 kr.; legelőadó 9 frt 86 kr.; iskolaadó 16 frt 36 kr.; párbér 1 frt; általános biztosítás tííz ellen 45 frt; kovácsnak évente 25 frt; bognárnak 12 frt 50 kr. Cselédek: egy kocsis 50 frt; egy szekeres 50 frt; ostoros gyerek 25 frt; szolgáló 30 frt; nyári napszá­mosokra 65 frt; épületjavítás 25 frt s most 1897 elején kapja a Vág bal parti ármentesítő­társulat értesítését, mely szerint ármentesítési költség czímén ezentúl holdanként 1 frt 44 kr. fizetendő visszamenőleg 1896-ra is, és ezután 50 évig; mely összeg azonban még nincs végleg megállapítva, mert a szükséglet szerint még emelkedni fog. Ez újabb 72 írttal, összes kiadása: 551 frt. Szemben a 620 frt bevétellel, mint végeredmény 50 hold föld, 17 darab állat, gyümölcsös és méhes után, hozzáadva 150 frt házbért évi 69 forint tiszta jövedelem mutatkozik. Ez egy hosz­szú és igen fáradságos és nagyon szorgalmas munkában töltött évnek összes jövedelme; pedig ez a gazda egyike a legelsők, legjobbak, leg­józanabb és értelmesebbeknek. Még csak azt adom hozzá, hogy gazdánk még nem fizetett kéményseprőt, csőszt, kanászt, révészt, csorda­pásztort és oly községben lakik, melynek pót­adója nincs és családapa, kinek nyolcz gyer­meket kell nevelnie.« T. ház, ez egy példa, és az a legszomo­rúbb benne, hogy nem egy, hanem egy az ezer közül, mert ezer meg ezer van hozzá hasonló. Mi ennek a következménye, t. ház? Az, hogy szemlátomást, napról-napra fogy a kisbirtokosok, a kis gazdák száma és nem nagyítom a dolgot, mert mindenki meggyőződhetik és tanúbizony­ságot fog mellettem tenni, ha azt állítom, hogy a járásokat sorba vehetjük és néhány vidéket kivéve, alig találunk a, járásokban két-három egésztelkes gazdát, de a legtöbbet olyant, a ki Ys, 1 /í2, V 24 A V 32 > 3 / ö4-e d telekkel bir. Szóval már évek előtt megmozdult a föld Magyar­országon, vagyis megszűnt stabil érték lenni, pedig a földet eddig ingatlannak, vagyis stabil neveztük és tartottuk, melynek minden túlságos mozgósítása csak értékcsökkenéssel jár. Épen ezért a földnek állandóságát mindon áron fen­tartani, annak fluktuáczióját vagy túlságos fel­aprózását minden áron meggátolni kellene, mert ez csak a földnek kizsarolására vezet. Hiszen intenzív gazdálkodásról itt szó sem lehet. Már pedig kizsarolni a földet két-három esztendő alatt is könnyen lehet, de 15—20 esztendő is beletelik, mig ismét termékeny lesz. Példa rá a Karszt-hegység Fiume tájékán, mely egykor dús lombozatú erdőknek volt talaja és mihelyt a velenczeiek kizsákmányolták és kizsarolták, év­századokon keresztül sem lehetett azt többé megtermékenyíteni, hanem most is kopár szikla­csoport az. És midőn a földingásnak nem is első, ha­nem erősebb lökéseit éreztük vagy 20 esztendő előtt, midőn panaszok és jajszók emelkedtek, hogy nagyon fluktuál a föld, midiin azt mondot­ták értelmes és gondolkozó fők, hogy ez bete­ges állapotnak a tünete, ez veszedelemmel jár, és hogy ez a mezőgazdaságnak »radix peccat­rix«-e, vagyis bűnös gyökere, akkor egy állam­férfiú, aki most is j'elen van ezen házban, kiadta azt a szerintem rettenetes, mind a magyarságra, mind nemzeti önérzetünkre, mind nemzeti ős­erőnkre nézve egyképen végzetes jelszót, hogy »mindegy, akárkié legyen a föld, csak az adó legyen érte megfizetve.« (Zajos felkiáltások jobb­felöl: Ki mondta ezt? Senki sem mondta!) Én, t. ház, úgy vagyok értesülve (Folytonos zaj és felkiáltások jobbfélő!: Ki mondta ?) ... azt akarom megmondani! Én úgy vagyok értesülve, hogy Tisza Kálmán mondta. (Zajos felkiáltások jobb­felől: Nem igaz!) T. ház! lehet, hogy nem igaz és rosszul vagyok a személyt illetőleg infor­málva, de hogy mondatott, az tény. (Zaj.) Gr. Zichy Jenő: Kerkapoly mondta! Molnár János: Különben az úgy sem lényeges, hogy ki mondta. Továbbá a pénzügyminiszter urak, valamint az előadó urak is nagy applombbal mutattak rá, hogy ime az illetékekből befolyt tényleges jöve­delem folyton, évről-évre meghaladja a prelimi­nárét, s ezt ők örvendetes jelenségnek tüntet­ték fel, de elfelejtették, hogy minden egyes *plusz«-jel abban az illeték-jövedelemben egy­egy kereszt, egy-egy elzüllött, eltemetett, de független kis exisztencziának sírhalmára, a ki azonban nem maradt a sírban, hanem nem­sokára föltámadt onnan proletár alakjában. Nem akarom, t. ház, bővebben fejtegetni, hogy miként képezi a kis gazda minden nemzeti, politikai, társadalmi életnek és a nemzeti köz­jólétnek is alapját, csak két példára utalok, tudni illik Velenczére és Angliára. Ott volt a hires, a fényes velenczei köztársaság és virág­zásának delelőpontján mit tett? Kizsarolta, el­pusztította Velenczének és Isztriának bőven termő híres lejtőit; karszttá tette Dalmczáiát és Moreát; és ime, mihelyt ellökte maga alól a talajt, mi­helyt tönkre tette a kisgazdát, azonnal hanyat­laui kezdett és nemsokára letűnt a világ szín­padáról. Ott van Anglia, hol egész latifundiumokat vadászterületekké, parkokká alakítottak át és — úgyszólván — megszüntették a kisgazdasá­got. És mi történt? Roppant nagy és kifejlett

Next

/
Oldalképek
Tartalom