Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-53

53. országos ülés 1897. február 19-én, pénteken. 105 szagnak, az összes földmíveseknek. Ezért utálom a játék e fajtaját, ezért kívánom annak reformját, teljes megszüntetését. (Élénk helyeslés halról.) Nem kétlem, hogy előbb-utóbb el is fogjuk ezt érni, mert e követelmény erősebb, mint bármi. Ez magától jő. Az agrár érdekeket Európában sokáig elbitangolták. Ma azok fellázadóban vannak és revindikálják jogaikat. Ezeket visszakövetelik és győzni is fognak. (Tetszés balfelöl.) Tudom, hogy ezekkel nagyon kellemetlen dolgot mondok mind azoknak, a kiket egyszóval merkantil-barátoknak nevezek, de nem törődöm vele, fölveszem a keztytít. (Élénk helyeslés balfelöl.) Azzal vádolnak bennünket, hogy mi osztályharczot tízünk; legyen szabad e váddal egy perczig foglalkoznom. (Halljuk!) Nem osztályharcéról van itt szó. Minden osztály, a mely az országban van, szükséges és megteszi dolgát. De azon osztálynak, a melyről szólok, a közvetítő kereskedők osztályának, nemcsak nálunk, hanem mindenütt a világon nagy prae-je van szemben minden más termelési faktorral, a mi onnan ered, hogy az ő tőkéjök mobil, nincs lekötve föld, bánya, gyár által. A másik praeje az ő eszejárása, az ő folytonos együttléte; nem szövetkezés, nem társaság az, de az a folytonos eszmecsere, folytonos színvonalon tartása a kérdéseknek teszi azt, hogy a közvetítő-osztály mindenütt a földön dominál a termelő-osztály fölött, mert ezek most szervezetlenek. Ezek maguknak élnek; mindenki magának a helyett, hogy élnének azzal az előnynyel, a melyet megadott nekik a liberalizmus. John Stuart Millt idézem, a ki meg fogja magyarázni az uraknak, hogy a kicsinyeknek, a gyengéknek egyesülése jogos és helyes és ebben az egyesülésben létezik az az erő, melylyel az ellenállásra képes lesz az a gyenge, a ki mint parány elvész és letiportatok. Ezt el fogják érni és ezt meg fogják tenni — gondolom — mindenütt a földmívelők, gyárosok, munkások egyaránt Európában és Európán kivííl s ezt fogjuk tenni mi is Magyarországon. És ez lesz az, a mi a természetes egyensúlyt elő fogja idézni. Már most ennek daczára a börze-kérdés előtt állunk és két igen tisztelt képviselőtársam nyilatkozott, az egyik Rosenberg Gyula, a ki az export-prémiumot hozta elő, idézi a czukrot, hogy az milyen nagyszerű. Hát én azt hiszem, hogy az nem nagyszeríí, nem is foglalkozom vele egyébként, hanem egyszerűen idézem Pulszky Ágost t. képviselőtársamat, a ki neki e kérdésben nézetem szerint igen helyesen válaszolt. Hock JánOS: Ez nem tekintély! (Derültség.) Gr. Károlyi Sándor: Hát akasztok valamit hozzá, hogy Pulszky nézete egyedül ne álljon és hozzá teszem, hogy ha ez MagyarKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. országon jó, akkor az amerikaiak is utáuozn fognak bennünket és a mint mi, meg fogják tenid ők is és akkor el fog éretni, hogy az a tömegárú, a melyet eddig produkáltak, még jobban fokozódni fog és miután mindenkinek már egy forintja lesz a zsebében, a mikor hazájából elindult, azon a fogyasztási piaczon Európában, a hol ez az árú konczentrálódik, még nagyobb baisset fog előidézni, mint eddig, a minek a hatása abban az országban fog visszatükrözni, a honnan ezen termékek kikerültek. Én azt hiszem, hogy e dolog nem egyéb, mint szemkápráztatás, nekünk gazdáknak, hogy figyelmünket a börzéről eltereljék vele. Rosenberg Gyula: Olyan gazda vagyok, mint bárki más! Gr. Károlyi Sándor: Megengedem, de ez volt a benyomás és így azt mint tréfás gyanúsítást jelzem. Rosenberg Gyula: Tréfának rossz, inkább gyanúsítás! Gr. Károlyi Sándor: S van neki egy másik társa, ez pedig Grajári Ödön t. képviselőtársam,, ki hasonlóképen jön egy nézetem szerint igen egészséges ideával, de ez is csak olyan, mint mikor a spanyol bikaviadalnál vörös posztót mutatnak a bikának, hogy elvonják a figyelmét s ez alatt egy más valaki a bikát leszúrja. Ez az idea is azt a benyomást kelti, mintha a figyelemnek a börzekérdésről való elterelése volna a ezélja. Mert e házban nem is volt egyébről szó, mint a szoczializmusról és erről a kérdésről és talán ezt is abból a szempontból méltóztattak előhozni, hogy nekünk jó agráriusoknak a figyelmét erről a börzekérdésről eltereljék. (Tetszés halfelöl.) Nem tudom, hogy így van-e vagy nem, de annyit mondhatok, hogy Grajári Ödön t. képviselőtársam nézete nagyon helyes és szerintem meg is valósítandó. Én azt komolyan veszem és mindabban, a mit a t. képviselő úr mondott, magam részéről teljesen osztozom mindvégig. Engedje meg azonban, hogy azt egygyel kiegészítsem. (Halljuk! Halljuk!) Ez tudniillik a vidékenként kreálandó raktárak kérdése, melyeket a szövetkezeti társalatok fognának létesíteni, a hol aztán igen helyesen mondotta a t. képviselő úr, mikép fogják megosztani a hasznot, a mely az összesre háramlik. Teljesen minden tekintetben jónak találván ezt az ideát, mégis megjegyzem, hogy talán egy kicsit bajos az, hogy a szövetkezet ott és a faluban ne legyen. A szövetkezet és a magtár a faluban is szükséges. Ha vagy két ház kibérelhető ad hoc azon időre, nagyon könnyen kapnak elégséges helyet, és hogyha aztán ott egy kis hitelszövetkezet az illetőknek előleget tud adni, akkor a dolog, magától értetőleg, kiegészítője lesz annak, a mit a t. képviselő úr igen helyesen iutendál. Hanem 14