Képviselőházi napló, 1896. IV. kötet • 1897. február 15–márczius 10.

Ülésnapok - 1896-53

53. országos ülés 1897. február 19-én, pénteken. 97 hogy tudniillik a földmívelésügyi kormány belátván azt, hogy ezen óriási erdők, ezen óriási közvagyon kezelése másként okszeríileg nem biztosítható, igénytelen nézetem szerint a leghelyesebb érvekkel eddigelé már 38 törvényhatóság területén vette a törvényczikk 17. §-a alá tartozó erdőségeket állami kezelésbe s tudomásom szerint is több törvényhatóságnak, s mint tegnap örömmel volt alkalmam meggyőződni, Máramarosmegyével is tárgyalásokat folytat. És történt ez nem a kormány inicziativája folytán, hiszen a kezelés ezen módja a kormányra csak terheket ró, de történt ez az illető törvényhatóságok ez irányú, gyakran a zaklatásig menő kérelmei, panaszai s azon tény koustatálása folytán, hogy e fontos országos érdek másként, mint az állam támogató közbelépésével meg nem oldható. (Helyeslés jobbfelöl.) T. képviselőház! A dolgok jelen állásában önként következik, hogy ezt az időleges, ezt a szerződésszerű állapotot törvényhozási rendezés nélkül sokáig fentartani már nem lehet. És mert ä t. földmívelésügyi miniszter úr ezen törvényhozási rendelkezésre a költségvetési javaslat indokolásában kilátást is nyújt, legyen szabad erre vonatkozólag szerény nézetemet röviden előadni. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Megelőző leg azonban legyen szabad megjegyeznem, t. ház, hogy az erdőkezelés tekintetében az igen előre haladott nyugati államokban a törvényhozások a legkiilönbözőképen intézkedtek. így például Németországban, a hol az erdőkezelés a legmagasabb fokon áll, a különböző tartományokban különféle rendelkezések vannak érvényben. Hogy példát hozzak fel, Hannoverben és ElszászLotharingiában az állami kezelés imperative, általánosságban van behozva. Badenben, Bajorországban, Württembergben a községek kötelezve vannak, okleveles erdőtisztek tartására, és csupán, ha kötelezettségüknek eleget nem tesznek, akkor lép életbe az állami kezelés, a mi azonban a legtöbb helyen életbe is szokott lépni, mint azt Baden példája mutatja, hol a legtöbb erdő állami kezelés alá van véve. Ezzel szemben Szászországban, hol az erdőkezelés a legtökéletesebb, a hol mellesleg megjegyezve egy katasztrális hold erdőnek évi jövedelme körülbelül 16 forint 50 kraj Czár, továbbá Sckleswig-Holsteinban az államuak a községi erdőkezelésre való befolyása kizárólag a felügyeletre szorítkozik. A községek ezen állami kezelésbevételért bizonyos állandó járulékokat fizetnek, a melyek vidékenként különbözők: így például Württembergben hektáronként 80 pfennig, Hessen-Nassauban 50 pfennig, Elszász-Lotharingiában pedig akként van a kérdés megoldva, hogy a községek, testületek az évi fatermés értékének öt százalékát tartoznak hektáronként az államnak befizetni, a mi KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. IV. KÖTET. azonban a 80 pfenniget soha meg nem haladhatja. Ausztriában, hol a községi erdőterületek igen csekély számban vannak, az állam esupán felügyeletet gyakorol, míg Svájezban a községek erdei a kantonok által kezeltetnek, a mi egy az állami kezeléssel. Franeziaországban az állami kezelés van behozva. A mi viszonyaink szerint, t. képviselőház, a kérdés legczélszerííbb megoldása igénytelen nézetem szerint az lenne, hogy miután az, hogy a községek és úrbéresek a tulajdonukat képező erdőteriileteket a törvénynek és saját érdekeiknek megfelelőleg kezelni nem képesek, bebizonyúltnak tekinthető, ennélfogva a községeknek és úrbéreseknek erdeire az állami kezelés imperative, a törvényhatóságok, a városok erdeire pedig csakis fakultative, azon esetben lenne kimondandó, ha a törvény által reájuk ruházott kötelezettségeiknek eleget tenni képesek nem lennének, vagy azt teljesíteni nem akarnák. Az állami kezelés ezen módjának behozatalával vélem én megoldhatónak, t. ház, a kopár területek befásításának kérdését. Nem kell hangsúlyoznom, t. ház, azt, hogy mily óriási nemzetgazdászati kár, nemzetgazdászati elvont haszon fekszik ezekben a haszontól elvont kopár terüleletekben. Míg egyrészről örömmel üdvözlöm az igen tisztelt földmívelésügyi miniszter urat, hogy tárczájának költségvetésében e czímen egy jelentékenyebb összeget irányzott elő, másrészről azonban meg vagyok győződve, hogy ezen rendkívüli fontos kérdés, melynek az árvízvédelem szempontjából is igen nagy fontossága van, csupán csak azon esetben lesz kellőleg megoldható, ha az ország minden részében szakképzett erdőtisztek lesznek, a kiknek a vezetése, felügyelete és útbaigazítása alatt ezen rendkívüli fontos kérdés megoldható lesz. Az előadottak szerint, t. képviselőház, nyugodtan vehetünk tudomást arról, hogy Magyarországon az erdészet kérdése, az erdőknek kezelése és fentartása az eddigi intézkedések és a legközelebb bekövetkezendő törvényhozási intézkedések által immár biztosítottnak tekinthetők. Azonban itt következik be egy abnormális állapot, a sorsnak azon általam már fennebb is hangoztatott iróniája, hogy különösen a Felvidék egyes részeiben az erdőbirtokos birtokos voltának csupán hátrányait érzi a jelentékeny fentartási költségek miatt, erdőtermékeit azonban kellőkép nem értékesítheti. Értem ezt különösen a bükkös erdőségekre nézve. És ez, t. képviselőház, igen jelentékeny nemzetgazdasági kár. Kár ez magára az erdőbirtokosra nézve, mert erdejét megfelelőleg nem értékesítheti a szállítási nehézségek miatt, míg ezzel szemben látjuk, hogy az Alföld számos községébea és tanyáin 13