Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-37
87. országos ülés 1897. annyira felruházva sem, hogy megjelenhessenek valahol a kaszárnya udvarán kívül mint katonák : egyrészt ezen körülmény folytán maguk a katonai parancsnokságok, de másrészt a belügyminisztérium, mint felsőbb hatóság a törvényhatóságok közegei által autonóm hatáskörükben támasztott követeléseket akárhány esetben igen lényegesen voltak kénytelenek beszállítani. Én, t. ház, hogy itt is csak egypár esetet hozzak fel, összeállítottam egy kimutatást, mely szerint például Pest-Pilis-Solt-Kis*-Kun vármegyében a karhatalmat, azzal a karhatalmi követelménynyel szemben, a melyet a vármegye támasztott, 6 gyalog- és 2 lovasezreddel szállítottam le; Vas vármegyében 2 gyalog és 2 x /2 lovasezreddel; Szatmár vármegyében 572 gyalogezreddel ; Szabolcs vármegyében 1 lovasezreddel; Háromszék vármegyében 172 gyalogezreddel és így tovább akárhány vármegyében kisebbre szállítottam le a karhatalmat. Tehát ebből méltóztatnak látni, hogy ez a vád teljesen alaptalan. De még egyre méltóztassanak figyelemmel lenni. Hogy akárhány helyen — nálam van egész halmaza a hivatalos jelentéseknek és sürgönyöknek — részint a központi választmányok elnökei, részint maguk a választási elnökök azzal fenyegetőznek, hogy nemcsak nem vállalnak magukra felelősséget, hanem, hogy ki sem mennek és meg sem kísérlik a választást, ha az általuk kért és kivánt szambám nem kapnak katonaságot, mert nem akarják, hogy eljárásukhoz nem tudom micsoda szomorú következmények tapadjanak. És a legnagyobb követelmények leginkább ott támasztattak, a hol nem is volt a kormánypártnak, a szabadelvű pártnak jelöltje. Tudok oly kerületet, a hol csak a függetlenségi pártnak volt jelöltje és mert azt mondtam hogy minek oda katonaság, azt jelentette ki a választási elnök, hogy ha nem kapnak katonaságot, nem tartják meg a választást. E tekintetben utalok Szabolcs és Zala vármegj^ékre, a hol legkevesebb jelöltje volt a kormánypárínak és a hol a függetlenségi kerületekbe igen nagy számú katonaságot kértek és e tekintetben a legsűrííbb jegyzék váltás folyt. (Felkiáltások jóbbfélől; A néppárt izgatása ! Elnök csenget.) És t. ház, még egy bizonyítékkal kívánok a t. ház elé # járulni, hogy tisztázzam ezzel is a helyzetet. Összeállítottam az összes alkalmazott karhatalomnak végleges kimutatását és összehasonlítottam azt az 1892-ik évi választással, a mikor pedig méltóztassék két körülményt megszívlelni. Először azt ; hogy az 1892-ik évi választás januárban volt, tehát olyan időben, a mely már az időjárásnál fogva is sokkal kevésbbé alkalmas arra, hogy a lelkületeknek túlságos forrására vagy izgalomba hozására hozzájanuár 29-én, pénteken. $ 3 járiilhatna, mert méltóztatnak tudni, hogy mikor az ember fázik, nincs olyan kedve, mint jó időben. (Zaj. Halljuk! Ealljuk!) A második körülmény pedig az, hogy 1892-ben januárban lévén a választás, akkor minden század komplet volt, vagyis akkor egy lovas-század állt a rendes, körülbelül 90-et meghaladó létszámból, a gyalog-század pedig szintén 90 emberből, inig most — ismét hiteles adatokkal igazolhatom — állott átlag egy gyalogszázad 63 emberből, egy lovasszázad pedig 58—60 — 61 emberből. Viszonyítva most már ezen adatokat, mi tűnik ki? Az, hogy 1892-ben, a mikor még a választások sem úgy estek, hogy egy napra esett annyi, mint most, mert kevesebb választás volt, lévén 341 egy választási napon, akkor kirendeltetett a különféle csapattestek által 330 3 /* gyalog- és 7572 lovasszázad. Ez volt a kimutatás szerint az 1892-ik évi választások alkalmával igénybe vett karhatalom. Most már ez 1896-iki választás alkalmával, a mikor méltóztatik tudni, hogy az első napon 350 választás volt, igénybe vétetett 413 gyalog- és 97 lovasszázad, vagyis tesz a differenezia 82 1 /* gyalogés 2172 lovasszázadot. Ha méltóztatik itt leütni azt a 25%-nyi állománykülönbözetet, azt fogja látni a t. ház, hogy a dolognak mérlege oda fejlődik, hogy teljesen ugyanazon mérvű volt azon karhatalom, a mely most kirendeltetett, (Úgy van! jóbbfélől.) De, t. ház, Lepsényi képviselő úr említette itten ezzel kapcsolatban, úgy a hogy az ő vezérczikkében is folytonosan emlegeti, hogy mennyi vér folyt, mennyi atroczitás követtetett el. Engedje meg a t. ház, hogy egyrészt a t. ház tagjainak teljes tájékoztatása czéljából, de másrészt, hogy oda is eljusson, a hol ezt olyan erősen ki akarták használni és ki is használták ellenünk, a legnagyobb részletességgel és lelkiismeretesen elmondjam azt, hogy az egész választási campagne alatt fegyverhasználati cselekmény kettő volt. Az egyik volt NagySzombaton. Ott is úgy történt, hogy egy, karhatalomra kirendelt lovaskatonát egy felizgatott egyén akként dobott kővel fejbe, hogy rögtön holtan esett le lováról. Ezt látva szakaszvezetője, azt az egyént, a ki a katonát megdobta, a kardjával végigvágta és megsebesítette. A másik eset a szatmári eset. T. ház! Szatmárit az eset a következőképen türtént : A szatmári választás alkalmával a választást megelőzőleg a pártok bizalmi férfiai abban állapodtak meg, hogy sorshúzás útján fogják megállapítani, hogy a két jelöltnek választói milyen sorrendben jöjjenek a komisszió elé szavazni, hogy akkor az egyszerre megjelenők leszavaznak mind az illető jelöltre, és ha mind a kettőír
