Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-37

37. országos ülés 1897. január 29-én, pénteken. 79 lentkezik? Ott az teljesen ilhlzóriussá vált. Méltóztassék megnézni, nem mondom a legutóbbi tisztújítást, hanem az azelőtti választásokat, méltóztassék 6—6 évenként visszamenni és az összes törvényhatósági tisztújítási jegyzőkönyveket megnézni és azt fogja találni t. képviselőtársam, hogy elenyésző csekély számban vannak ott oly esetek felsorolva, a hol szavazás vagy választás történt; többnyire az egyedüli jelentkezőt, miután a kellő qualifikáczióval bírt, megválasztottnak jelentették ki. (Helyeslés a jdbhddalon.) De, t. ház, akárhányszor főispánok intéznek hozzám sürgető előterjesztéseket, hogy: uram, segíts rajtunk, nem vagyunk képesek egyéneket kapni. És nemcsak közigazgatási gyakornoki állásokra, hanem szolgabírói és aljegyzői állásokra sem. Akárhány oly törvényhatóság van, a hol akkora szükség van fiatal emberekre, hogy a főispánok egyáltalában nem képesek az állásokat betölteni. (Zaj. Felkiáltások a szélső baloldalon: Javítsák a fisetéseket! Elnök csenget.) Méltóztassék már most viszonyítani ezekhez a többi állásokat. Nem szólok csak a bírói pályáról; mert azt mondják, hogy a ki erre van hivatással, az nem megy a közigazgatási pályára. De ott vannak a közigazgatás azon ágai, melyek már államilag szervezve vannak. Ott van a pénzügyi és műszaki pálya, ott vannak a kultur- és folyammérnökök, ott vannak az állami állatorvosok, egy egész hosszú sora az államilag alkalmazott tisztviselőknek. Ott mindig az a baj, hogy túlnyomó sok a pályázó és nincs olyan kis állás üresedésben, a melyre nemcsak pályázók, de a protekeziót keresők egész tömege ne jelentkeznék. Ez tehát csak bizonyít valamit. (Helyeslés a jobboldalon.) Sajnálom különben, hogy Eötvös Károly t. képviselőtársam nincsen jelen, neki is szolgálhatnék egy frappáns bizonyítékkal e tekintetben. (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, nem követek el indiszkrécziót, ha ő rá magára hivatkozom : ő maga is a 60-as években Veszprém vármegye tisztikarának volt tagja mint alügyész, és mikor a királyi ügyészségeket szervezték, azonnal átsietett és ott királyi ügyész lett, (Derültség a jobboldalon.) otthagyva a megyei szolgálatot. Nem azért, mintha talán rosszakarattal viseltetett volna a megye iránt, kétségkívül nem ebből az okból tette, hanem abból, a miből ma is teszik akárhányan, hogy ha nem szükséges, nem teszik ki magukat választásnak; mert tudják, hogy bármilyen pontosan, szorgalmasan teljesítsék is kötelességeiket, egy csekélység, egy előkelő vármegyei férfiúnak a szeszélye kegyvesztetté teheti őket és hat évi szolgálat után egyszerűen állásnélküli helyzetbe jutnak. Hát, t. ház, mindezek, azt hiszem, égetően bizonyítják és teljesen beigazolják azt, hogy úgy mint a trónbeszédben is kifejezést nyert, parancsoló szükség van arra, hogy mi ezt a nagy reformot már minél előbb életbeléptessük. (Úgy van! jobbfelöl.) Hát jelenthetem a t. háznak, kiegészítéséül annak, a mit e részben már itt ismételten mondottam, hogy mindazok a törvényalkotási és előkészítési munkálatok, a melyek az 1891 : XXXIV. törvényczikkből folynak, elkészültek, még pedig úgy, a mint itt már volt alkalmam kijelenteni. Elkészült a vármegyék közigazgatásáról szóló, mely magába öleli a vármegyei önkormányzatnak szervezését is; elkészült a városokról szóló, elkészült a községekről szóló és végre elkészült még egy, mely ugyan szigorúan véve nem tartozik az 1891. évi törvényben felhozottak közé, de a melyet az í891-iki tárgyalások alkalmával annyira hangsúlyozott garancziális törvényjavaslatokból elkészíthetőnek és elkészítendőnek magam is tartottam, tudniillik a tisztviselők felelősségrevonásáról, a fegyelmi eljárásról szóló törvényjavaslat. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De, t. ház, azt is hozzá kell tennem, hogy miután nagyon természetes, hogy ezen törvényjavaslatok nem mind — habár az alapvető eszmék megbeszéltettek behatóan, kölcsönösen és ismételten — mégis nem egy fejnek és nem egy kéznek munkálatai: azoknak egyhangba hozataláról, úgyszólván arró! a bizonyos simítási eljárásról még gondoskodni kell és ebben leli indokát, az, hogy még ma nem vagyok abban a helyzetben, hogy ezeket a törvényjavaslatokat nyilvánosságra hozhassam; de, t. ház, igenis Ígérhetem és a leghatározottabban kilátásba helyezhetem, hogy miután a képviselőház a jelen év folyamán amúgy is a most előttünk álló nagyfontosságú közgazdasági kiegyezések tárgyalásával annyira igénybe lesz véve, hogy ezen kérdéseknek komoly és kétségtelenül nagy időt igénybe veendő tárgyalására alig érhetne rá: a törvényjavaslatok oly időben fognak a ház elé terjesztetni, hogy a jövő őszi ülésszakban az alatt, a míg a ház pénzügyi bizottsága az 1898-ik évi költségelőirányzatot tárgyalja, addig a háznak közigazgatási s részben pénzügyi, vagy a fegyelmi részt illetőleg igazságügyi bizottsága is már ezeket a törvényjavaslatokat tárgyalhassa úgy, hogy jelentéseiket oly időben adhassák be, hogy a képviselőház az 1898. évi budget letárgyalása után nyomban ezen nagyfontosságú törvényjavaslatok tárgyalásához hozzáfoghasson. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Itt kell, t. ház, hogy nyilatkozzam, ha nem csalódom Tóth János képviselő úrnak tegnapi beszédében kifejezésre jutott azon kérdése felett is, hogy óhajtandó volna, hogy ezen törvény-