Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-36

36. országos Més 1897. január 28-án, cgütörtSkön. 57 igazat kell adnom a t. képviselő árnak abban a konklúzióban, — mely azonban nem azonos beszédének konklúziójával, — a melyet könyvében olvasok, a hol azt mondja (olvassa): »De ha idejekorán nem gondoskodunk, úgy majd ismét felkölti a paraszt-szocziálizmust, mely legrosszabb mindennél, a mi csak létezik. Áltathatjuk magunkat, hogy nincs még paraszt-szocziálizmus, mondhatjuk, hogy nincs is talaja, de így azzal, hogy ellenében mit sem teszünk, mi vagyunk a talaj előkészítői s a paraszt-szoeziálizmus védnökei. Ha a munkástömeg egy jelszó vagy egy esemény által felkavarva, mint egy érzéketlen vad csoport kitör, akkor késő lesz belátni, hogy e tömeget nemcsak az anyagi, de erkölcsi indokok is vezetik, vezeti az a tudat, hogy az ember embertársával, a munkás a munkaadóval egyenlő s azt ennek erkölcsileg alárendelni nem lehet s kényének kiszolgáltatni nem szabad,« E szempontokat a törvényhozás munkálkodásában alapál venni nagyon üdvös lenne, s higyje el a t. képviselő úr, hogy akkor sem a sajtószabadság elnyomására, sem kivételes állapotokra Magyarországon szükség nineseii. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most, t. képviselőház, ugyanennek a nézetnek adott kifejezést — nem akarom felolvasni, hiszen talán köztudomású dolog, egyikmásik meg is jelent — többi közt Békésmegye közigazgatási albizottságának azon jelentése, a melyet a vármegye elé terjesztett, és tényleg akármely tudományosan feldolgozott statisztikai adattárt nézzük, Imeg kell győződnünk arról, hogy a t. képviselő úrnak ezen fejtegetéseiben teljesen igaza van. Nagyon szomorú statisztika ez, Nem alkalmas sem az idő, sem az alkalom arra, hogy itt behatóan tárgyaljuk azokat az eszközöket és feladatokat, a melyekkel meg kell oldani ezt a kérdést. Hiszen többször beszéd tárgyát képezte az, hogy a föld után szomjúhozó nép a nagy latifundiumok, nagy birtokok által meg van fosztva nemcsak attól, hogy földet mívelhessen, de még attól is, hogy földet megmunkálhasson. Hiszen épen Békés vármegye lakossági, de főleg gazdasági és munkáskereseti statisztikája erről nagyon érdekes képet nyújt. Én azonban csak egyet akarok ismertetni, mert ez rendkívül jellemző. A oiunkásk erese ti viszonyok Békésmegyében úgy állanak, — azon 70 s néhány község jó része Békésmegyére esik, a hol a gazdasági élet a szocziálizmus által iuficziálva van, — hogy Békésmegyében ma aránylag kisebb a kereset, mint 1860-ban; tehát 36 évvel ezelőtt Békésmegyében a munkabérek nagyobbak voltak, mint 36 évvel később. Tallíán Béla: Természetesen! Visontai Soma : Hogy miért mondja természetesnek, azt nem tudom; de tényleg ma sokkal kisebbek. Ott vau a békési járás; ki van KEPVH. NAPLÓ. 1896—-í901. III. KÖTET, mutatva, hogy 1894-ben egy munkás átlagos keresete volt 180 frt évi és 50 frt aratási kereset ; egy munkáscsalád szükséglete akkor, 1894-ben 240 frt; 1860-ban pedig 200 frt volt; ezelőtt 36 évvel 1860-ban csakis 20 forintot tett ki a különbség, a mennyivel kevesebbet keresett mint most. A gyomai járásban az 1860. évi átlagos évi kereset 230 frt, az aratási kereset 80 frt volt, már 1894-ben csak 130 frt és 40 frt keresetet találunk. A gyulai járásban 1860-ben az évi kereset 200 frt, az aratási 45 frt volt; 1894-ben ugyanott esak 190 és 33 frt a kereset; lássuk a szeghalmi járást: itt 1860-bán egy évben 230 forintot és az aratáskor külön 84 forintot keresett egy munkás; ma csak 173 és 35 forintot keres. Pedig méltóztatnak tudni, hogy az igények és és szükségletek azóta mennyire változtak. így van ez egész Békésmegyében, mindenütt hasonló tüneteket tapasztalunk. Azon programmban, a mely a 30-ki gyűlésre ki van tűzve, meg van mondva, hogy mi a sérelmes a munkásokra nézve és a t. képviselő úr fel is olvasta, hogy mi az elégületlenség főoka, hogy fellázadnak a munkások az uzsora és a robot ellen, és a t. képviselő úr úgy állította oda a kérdést, mintha rettenetes gondatlanság rejlenek abban, hogy egy osztályát az állampolgároknak veszélyeztetik, ha a munkások a robotot és az uzsorát azért akarják megszüntetni és azért akarnak átmenni a készpénzfizetésre, mert ez az uzsora és robot valóságos kizsákmányolását képezi a munkásoknak. Hogy mi az az uzsora, mi az a robot, azt itt fejtegetni nem kell, mert itt elmondatott már többször. Ezelőtt felesmunka volt, még a gabonát is felébe adták ki, s akkor kikötéseket tartalmazott a szerződés, ki lett kötve, hogy azonkívül, hány napi vagy heti napszámot, mennyi készpénzt, csirkét, libát kellett adni a tulajdonosnak. Ez megszűnt, megszűnt a földnek nagy jövedelmezősége, megszűnt egyáltalában a gabonaföldekben való felesség és megmaradt egyedül a kukoriczaföld harmadrészes munkálása és a legnagyobb terméketlenség mellett való követelése a munkának. Tehát a munkás egész éven át hiába dolgozik, hiába fektette munkáját a földbe, az uzsorát, a robotot a munkaföldnek meg kell adni. Erre mondja Békésmegye közigazgatási bizottsága, hogy ennek megszüntetése szintén egyik eszköz volna az agrárszoczializmus ellen. De különben nemcsak erről van szó. A szocziális politikának egész vonalán a törvényhozás naplója és törvénytára üresen áll. Mióta Magyarország visszanyerte alkotmányos önrendelkezési jogát, e tekintetben semmitsem tett. A vasárI napi munkaszüneten, a mely szintén nem tarta8