Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-36
36. országos fllés 1897. január 28-án, csütörtökön. &3 mondta ki, hogy az a gyűlés megtartására nem alkalmas helyiség. (Nagy derültség a szélsőbalon.) Különösen exczellál az ürügyek kitalálásában a monori főszolgabíró. (Halljuk! Halljuk!) Hogyan állíthatja egy szolgabíró, a midőn egy csomó odavaló lakos, földmíves ember, a kik a község legismertebb emberei, egy népgyűlést jelentenek be, hogy azon embereket nem ismeri, holott mint szolgabíró, járásában kell, hogy tájékozást szerezzen? Itt van előttem egy eredeti beadvány, a melyben az alsó-nyáregyházi lakosok, földmívesek, bejelentik a gyűlés tartását, a melyre, mert jól ismerik az alkotmányos formát, nem kérnek engedélyt. Ebben azt mondják: »Tekintetes szolgabíró úr! Van szerencsém tisztelettel bejelenteni, hogy a piacztéren 1896. évi szeptember hó 27-én délután 2 órakor nyilvános népgyűlést tartunk a következő napirenddel: 1. A földmívelő munkások helyzete. 2. Az általános szavazatjog. Ennek tudomásul vételét kérjük.« Erre a felelet az: »A bejelentést tudomásul nem veszem s a népgyűlés megtartására az engedélyt nem adom meg a már több ízben is elősorolt indokokon kivül, azon főindokból, mert a bejelentők előttem teljesen ismeretlenek.« (Mozgás a baloldalon.) Ugyancsak ezt látjuk egy másik végzésben is, a mely azonban még egy érdekes nyilatkozattal és indokkal van kibővítve. Ebben már azt is kétségbevonja a főszolgabíró úr, hogy az illetőknek — a mint ő kifejezte magát — >hatáskörükbe« tartozik annak a népgyűlésnek megtartását kérelmezni. A monori szolgabíró egy ilyen bejelentésre azt feleli; »A bejelentést tudomásul nem veszem; az engedélyt nem adom meg.« E formula későbben elfajult. Eleinte a szolgabírák még respektálják a törvényes formákat és arról beszélnek, hogy nem veszik tudomásul a bejelentést, későbben már arról beszélnek, hogy az engedélyt nem adják meg; az 1896-dik évfolyamán már egész Magyarországon az dívik a népgyűlés és szólásszabadságra, valamint a gyülekezési jogra vonatkozólag, hogy a gyűlést megtiltják. Szóval azt mondja a végzés, hogy »míg egyrészről a tárgysorozatban megnevezett tárgyak megvitatása a bejelentők hatáskörébe úgy sem tartozik, másrészt hasonló tárgysorozattal már több gyűlés megtartása engedélyeztetett, midőn alkalmuk lett volna a kellő észrevételeket megtenni«, a mi más szóval azt teszi: kibeszélhettétek már magatokat, hát mit gyűléseztek? (Derültség a bal- és szélsőbalon. Igaz! jobbfélől) Beszterczebányán is akartak népgyűlést tartani, s itt a bevezetésben azt mondja a rendőrkapitány : >Ezek és ezek a helybeli lakosok »bejelentik«, — tehát ő maga elismeri, hogy az illetők helybeli lakosok, — hogy szeptember hó 20 án 3 órakor egy kerti helyiségben népgyűlést akarnak tartani.« Ezt, úgymond, nem engedi meg, mert a bejelentők előtte ismeretlenek és nem nyújtják a szükséges biztosítékot arra, hogy a népgyűlés, a törvény által előírt mederben fog lefolyni. 0 tehát ezeket már előre megbélyegzi, mert bankár, földbirtokos, nagyúr és tetű pajtás nincs köztük. »Miután pedig — így folytatja — a kitűzött napirend szerint tárgyalandó dolgok oly természetűek, hogy azok megvitatása könnyen alkalmul szolgálhat a társadalom egyes osztályai elleni izgatásra; miután a csendőrség feladata uemesak megakadályozni a törvénysértéseket, hanem azoknak elejét is vennU, kitalálja a módját annak, hogy nem utólag oszlatja fel a népgyűlést, hanem mielőtt még megtartatnék. Ez is egyik alkotmányos módja a gyülekezési jognak, melyről Pulszky Ágost t. képviselő úr oly dicsérőleg emlékezett meg." Egy másik végzésben már anyagi garaucziát kérnek a gyűlés megtartását bejelentőktől, mondván »nem nyújthatják azt a kellő és szükséges biztosítékot, hogy a rend nem fog megzavartatni.« Ezt is Beszterczebányán adták ki 1896-iki szeptemberben. Még érdekesebb az, a melyet 1895-ben adtak ki Szabadkán. Megjegyzendő, hogy a szabadkai közigazgatási hatóság exczellál a legügyesebb érvekben és vagyoni felelősséget kér. Ezért mondja: »a kérvényt aláirók a rendőrség által nem fogadhatók el oly személyeknek, kik kellő biztosítékot nyújtanak arra, hogy a kérvényben jelzett irányú népgyűlést kellő rendben vezethetnék és az ezáltal netán okozott kihágásokért vagyoni szavatosságot is vállalhatnának.« E szerint előre is felteszi, hogy a gyűlés valóságos rombolással fog járni, mert szegénységüket és nyomorukat akarják megbeszélni; ezt pedig Magyarországon többé megbeszélés tárgyává tenni nem lehet. (Felkiáltások jobbfélől: Elég mái ! Zaj.) Folytatom ezek felolvasását, mert kívánom, hogy a naplókban nyoma legyen, mert folyton a demokratikus és szabadelvű állapotokat diesérik Magyarországon. Nagykikindán a hatóság megadja ugyan az engedélyt, de politikai és szocziális kérdések megbeszélését kizárja; kiköti még, hogy csakis odavaló illetőségű szólalhat fel a népgyűlésen. Azt mondja, midőn az engedélyt megadja, hogy azonban »politikai vagy szocziális természetű diskurzust most a gyűlésen az illetőknek folytatniuk nem szabad. Kelt 1896. június 17-én, a nagykikindai főszolgabíró.« Itt van még egy végzés, mely Kun-SzentMiklóson adatott ki és így szól; »Tekintettel arra, hogy a bejelentő mezei munkások a rend