Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-35

,,e Sö. országos ülés 1897. január 27-én, szerdán. szegény emberek milliókat hoznak fel a föld gyomrából, s a kik azokat a milliókat nem itt, hanem a külföldön költik el ? (Helyeslés a szélső baloldalon.) Azzal a hatással volt, hogy arra az öntudatra ébredtek, hogy náluk is előfordulhat egyszer ily szerencsétlenség, a hol majd nem 80, hanem 800 halott lesz és e megfontolás folytán mit tettek? Leszállították a hozzájárulási összeget a munkások nyugdíjalapjához. (Mozgás.) Azoknak a szegény munkásoknak tehát többet kell íizetniök, és ha a bánya megöli őket, özvegyeik és árváik kevesebbet kapnak. A nyugdíjalap ily megrövidítéséhez pedig a bányaigazgatóság is megadta beleegyezését, meg az illetékes kormányzati fenhatóság is, úgy hogy a milliókat élvező osztrák társaság leszállíthatja a nyugdíj-hozzájárulási összeget a nélkül, hogy ezt bárkinek, a sértett munkásokon kivúl, jogérzete ellenezné. A mi Resiezán történt, az vezetett az aninai mozgalmakra, a melyet azután a csendőrök fegyvere nyomott el és újra tíz munkás halála fejezett be. A munkásnak hülyének kellene lanni, hogyha az ilyen eljárás nem izgatná fel. Ezért nem az aninaiak a hibásak, hanem hibásak a milliókban dúslakudó bécsi igazgatósági tagok. És viseljék ezért nemcsak a közvélemény előtt, hanem saját lelkiismeretük előtt is az erkölcsi felelősséget. T. ház! Mondjak még egy példát? Egész egyszerű példa, nem a hatásbaj húszat vezet, hogy ezt felhozzam, egyszerű a példa és nagyon óhajtanám, hogy ha kegyesek lennének engem megczáfolni. Budapesten van egy általános munkás-betegsegélyző pénztár. Ennek az általános inunkás-betegsegélyző egyletnek, a mely régóta létezik, van 40.000 tagja s alapszabályait a belügyminiszter hagyta helyben. Az egész szervezetben az összes vezetők közül nincs két magyar ember, ki a magyar nyelvet tudja, hanem mindig németül tárgyalnak. Ily körülmények közt a német munkás szupremacziáját mi nem tudjuk elfojtani. Ezen egyesületnek több fióksegélyző egyesülete volt a vidéken, ezek egy részét izgatás miatt a kormány beszüntette, föloszlatta. Ez teljesen helyes intézkedés, ha csakugyan eltértek alapszabályszerű czéljaiktól. De kérdem, miért nem intézkedett rögtön a kormány, vagy ha igen, miként rendelkezett, hogy azon összegek, a miket évek óta befizettek a munkások, rögtön kiadassanak az ott alakuló betegsegélyző pénztáraknak? Hivatkozom rá, nem tudom van-e tudomása Bessenyei Ferencz képviselő úrnak arról, hogy a temesmegyei munkások is, ha megbetegednek, egy félév óta nem kapnak egy krajczár segélyt sem, pedig 20 év óta fizettek be a pénztárba. Talán port indítanak az állam ellen? Ugyan hol kapnak erre ingyen fiskálist a mai világban ? j Csoda-e ha, immár Temesvárott is kitörőben van a zendülés? A midőn a munkás látja, hogy ámbár 20 éve odaadja filléreit, azért, ha megbetegszik, nem kap semmit, hanem ha véleményét szabadabban nyilvánítja, azonnal ily elnyomó intézkedések tétetnek, de a mikor a saját filléreiről van szó és látja, hogy megrövidítik, tudja, hogy az állam szüntette be az általános betegsegélyző pénztárt, akkor csodálatos, hogy csak szocziálista, és nem anarchista is lesz belőle. (Igazí Úgy van! a szélső baloldalon.) Vagy igen t. képviselőház, mondok egy dolgot, mely szintén olyan, hogy nem csoda, ha elkeseríti a munkásokat. Itt hazánkban is megvan az internacziónalisták ellen a reakczió: egy magyar szocziálista munkáspárt, úgy hívják magukat, hogy magyar demokrata munkáspárt. Nem vagyok beavatva működésükbe, csak programmjukat láttam, melyben követelik az általános szavazati jogot, de azt a magyar nyelv írni és olvasni tudásához fűzik. Ebből látom, hogy magyar munkások akarnak lenni, kik nemcsak maguknak kivannak jogokat szerezni, hanem a hazának derék és becsületes polgárai is kivannak lenni. Ez az egyesület folyamodott az iránt, hogy a munkások között is lehessen választani munkafelügyelőket, a mi által oda akarták édesgetni az internaeziónális munkásokat. Ez azonban visszautasíttattott, egyetlen egy helyet sem kaptak az iparfelügyelők közt. Menjünk tovább: telket akartak venni, a várostól visszautasíttattak, épúgy az államtól. A tisztviselők akkoriban 50 krajczárjával kapták a telkeket, ezek 2 forintot ajánlottak, hogy valami tisztességes házikójuk legyen; viszszautasíttattak. Ezek csak szimptomák. Tudom, hogy a nagy és hatalmas szocziálista kérdések fejlődésébe ezek a kis kérdések nem folynak be. De ezek azok, a melyek az izgalmat folyton táplálva, mint a tóba dobott kis kavics mind nagyobb gyűrűkben terjesztik a szoczializmus tanait. Mert midőn látják, hogy hazai aspiráczióik nem találnak támogatásra, azt mondják: Magyarország úgy is kicsiny, engem az egész világ szoczialistái támogatnak, internaczionálista leszek és beáll azok közé, kiknek vezetői nem a sikerek szerint váltakoznak, hanem a szerint, a mint egymást sikkasztással és rablással vádolják. Azok közé, a kik különböző czinkosaik által a békés- és csanádmegyei mozgalmakat rendezik. Ez nem agrárszoczializmus, hanem az internaczionális szoczializmus széthintett gonosz magva, mely fát terem, és annak ágai közt honosodnak meg a Tallián t. képviselőtársam által említett aspirácziók. külföldi agitátorok ellen semmitsem