Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-35

35. országos ülés 1897. január 27-én, szerdán. 41 vények végrehajtása a hitéletre kártékony. Én I az igazság érdekében kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy a kormány az egyházpolitikai törvények végrehajtásánál nagyfokú tapintatosságot tanúsított, rígy hogy ezen tapintatnak fokozása esetleg a kormány gyengeségét árulta volna el. Nem áll, t. képviselőház, a mit az általános vita folyamán Asbóth t. képviselőtársam mondott, hogy a szentség már nem felbonthatatlan, hogy a házasság többé nem szentség, hanem hogy azt ágyassággá degradáltuk, mert hiszen »barátom, a mit te hiszesz, az csak babona, az csak egyögyíí bigotéria«. Ez a felfogás nem jogosult, t. ház. E tekintetben elég, ha hivatkozom magának az igazságügyminiszter úrnak rendeletére, melyben határozottan utasítja a házasságkötésnél eljáró tisztviselőt, hogy a feleket egyházuk irányában fennálló kötelességükre figyelmeztesse. De tovább megyek, a belügyminiszter úr egy általa még 1895-ben kiadott rendeletében előírja azt, hogy az eljáró tisztviselők tisztességes öltözetben jelenjenek meg, a mint azt a törvény iránti tisztelet megkívánja. Ugyancsak ezen rendeletben ki van mondva, hogy nem szabad oly magatartást tanúsítani, a mely a házasságkötést az egyházi szertartás utánzásának tüntetné fel és a házasulandókat az egyházi összeadásnak igénybevételétől visszatartaná, nem szabad a tisztviselőnek megkövetelnie, hogy a menyasszony koszorút tűzzön a fejére, hogy nászkiséret kisérje a házasulókat a polgári tisztviselőhöz. E tekintetben tehát a hivatkozott kormányrendeletek élénken disztingválják a polgári intézményt az egyházitól és egyáltalán az egyházi intézmény hatáskörét nemcsak nem tángálják, de még kellő udvariassággal figyelmeztetik az illető feleket, hogy nekik kötelezettségeik vannak saját egyházuk, hitéletük iránt, a melyeknek megfelelni tartoznak. {Igás! Úgy van! a jobboldalon.) De hiszen, t. ház, ezt a nép maga is így értette és egyáltalában az egyházpolitikai törvények végrehajtása magánál a népnél —- tudtommal — nem is keltett izgalmat sehol. A nép tisztában van az evangélium azon rendelkezésével, hogy adjuk meg az Istennek, a mi az Istené, a törvénynek pedig, a mi a törvényé. (Helyeslés a jobboldalon.) Azért, t. képviselőház, egyáltalában helytelennek tartom azt, ha valamely hadakozó fél üres töltényekkel megy az ütközetbe, pedig ma Mócsy Antal t. képviselőtársam ugyancsak üres töltényeket helyezett a tölténytáska]ába, a midőn ismételten hangoztatta, hogy az egyházpolitikai törvények a hitéletet meggyengítették. Nem áll, nem gyengítették meg, sőt határozottan konKÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. III. KÖTET. I statálható, hogy az egyházpolitikai törvények megalkotása által a hitélet lendületet nyert. Engem az irigység nem bánt, t. ház, de azért mégsem akarom egészen megengedni, hogy ebből az érdem tisztán Molnár János t. képviselőtársamat illeti meg, a ki azt mondotta, hogyha ebben a lendületben van neki valami csekély része, ő annak örvend. Hogy a hitélet lendületet nyert, annak egyszerű oka az, hogy az állam elvonván az egyházaktól azon funkeziókat, a melyeket ezek a polgári hatóságok felett gyakoroltak, az egyházi hitélet szorosan a hitnek gondozására szorítkozott. (Zaj. Elnök csenget.) S e tekintetben sajnálnom kell, hogy Mócsy Antal t. képviselőtársam ismételten azt a kifejezést használta, hogy ők igenis a kereszténység érdekében agitálnak. Molnár János t. képviselőtársam kijelenté e szerint, hogy izgatnak, mert szerény nézetem szerint a kereszténység alapfogalma az, hogy sem nem agitál, sem nem izgat, a kereszténység a kiengesztelődésnek és a szeretetnek a tana. E tekintetben tehát nem osztom azt, hogy Molnár János t. képviselő úr működése keresztény alapelveken nyugszik; nem osztom azt, hogy a t. néppárt működése a keresztény institucziók érdekében van. E tekintetben, t. képviselőház, méltóztassék megengedni, hogy hivatkozzam azon proklamáczióra, a melyet Molnár János t. képviselő úr az »Alkotmány«ban közzétett, a melyben felhívja a katholikus társadalmat, hogy alakítson katholikus köröket vagy néppárti köröket, mert mindkettő valóságos góczpontja a néppárti akcziónak. Hát, t. ház, én ezt tagadom. Katholikus kör és néppárti kör két ellentétes fogalom. Ebben a katholikus körben foglalkoznak a hit gondozásával; gyakorolnak jótékonyságot esetleg. (Egy hang balfelöl: Foglalkoznak kultúrával isi) Hiszen csak előnyös volna, ha foglalkoznának a hitélet gondozása mellett magyar nemzeti kultúrával is. Ez volna a katholikus kör munkaprogrammja, nem pedig az, hogy izgasson. E tekintetben, t. ház, ha a néppárt izgat, ám izgasson, de annak konzequencziáit viselje is el. Mert tulajdonképen kit izgat a néppárt? Az intelíigencziát izgatja? Nem azt izgatja, hanem izgatja a népet, (Úgy van! a jobboldalon.) a melynek sokkal mérsékeltebb a judicziuma, semhogy meg tudná különböztetni azt, hogy az izgatásban tulajdonképen mi a valóság? (Úgy van l jobbfelöl.) És a néppárt izgatásának tulajdonítom, t. ház, azt, hogy már is lábra kapott az a feltevés, hogy a katholikus hithűség ellentétbe helyezhető volna a haza iránti kötelességtudással. (Igaz! Űgymn! jobbfelöl.) Hiszen, i. ház, elég csak Komlóssy képviselő úrra hivatkoznom, a ki azt mondta, 6