Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-35

m 35. országos ülés 1897. január 27-én, szerdán. képviselőtársamtól ezt a vádat hallottara, illetve olvastam. Hisz 8 sokkal jobban ismerheti a néppártot, mint bármelyik elvtársa, mert a felső őri kerületben 1894-ben, midőn Festetits Andor gróffal, az akkori földmívelésügyi miniszterrel szemben állott, összeköttetésben állott a később néppárttá alakult egyénekkel. Hisz ezek, annak daczára, hogy katholikusok, tüntetni akarván a kormány ellen, mely akkor már az egyházpolitikának alapjaira támaszkodott, kijelentették protestáns polgártársaiknak, kik acldig mindig ellenzékiek voltak, a katholikusok pedig kormánypártiak : állítsatok jelöltet, nem bánjuk akárki, lehet protestáns is, mi rá fogunk szavazni. Állítottak is jelöltet a protestáns egyház e^yik oszlopos tagjának, Győry Elek úrnak személyében, kire rászavaztak a katholikusok, a mit azonban saját egyházának hívei nem tettek. Úgy, hogy ennek következtében Győry Elek t. képviselőtársam akkor iratot is bocsátott ki, melyben e miatt panaszkodott, és a melyben előhozta, hogy annak, hogy a 48-as és tagadhatatlanul szabadelvű párti zászló a felsőőri kerületben elbukott, ennek örülhetnek; de lássák, hogy ennek a dolognak majd a néppárt is örül. E figyelmeztetésnek a czélja az volt, hogy: Vigyázzatok, mert ti protestánsok nem szavaztatok a katholikusokkal együtt; ellenem, protestáns ember ellen működtetek, csak hogy a katholikusokkal ne szavazzatok; ennek az lesz a vége, hogy a katholikusok külön fognak válni és politikai dolgokban a protestánsokkal nem fognak együtt küzdeni. Ez volt a figyelmeztetés értelme. És daczára annak, hogy Győry Elek t. képviselőtársam már akkor tapasztalhatta, hogy a katholikusok politikai kérdésekben épen nem tekintenek a valláskülönbségre mégis azzal vádolja most a néppártot, hogy ez máa felekezetek sérelmével katholikus társadalmat akar. Felkérem tehát a t. képviselő urat, mutassa ki ezt a később — és pedig nem felekezeti alapon — megalakult néppárt programmjáb 1, vagy a néppárt hivatalos irataiból vagy a gyűléseken elmondott sok beszéd bármelyikéből. Nem mutathatja ezt ki egyikből sem, meit mind a programm, mind ezen beszédek azon alapon állanak, hogy az egyházpolitikai törvények sérelmesek lévén a vallásosságra általában, nemcsak a katholikus vallásra, a közös veszedelem ellen az ország polgárságát nyelv- és valláskülönbség nélkül való tömörülésre hívják fel. Szó sincs tehát arról, hogy a néppárt vagy vezetői más vallásnak sérelmével óhajtanák a katholikus tárdalom érdekeit szolgálni. Természetesen a katholikusok saját felekezetük kebelében épúgy kötelességüknek tartják a katholikus érzületnek emelésére hatni, a mint azí Győry Elek t. képviselőtársam, úgy tudom, már közel 30 esztendeje teszi a saját ágostai evangélikus egyházában, melynek egyik előkelő vezérférfia. Győry Elek t. képviselőtársam foglalkozott azzal is, hogy sérelmesek-e az egyházpolitikai törvények a vallásra? Tette ezt Hegedüs Sándor t. képviselőtársam is, bár nem oly mértékben, sőt a házasság szentségének kérdésében magát illetéktelennek mondotta, Győry Elek t. képviselőtársam az egyházpolitikai törvényekben nem lát sérelmet a vallásra, még a katholikus vallásra sem. Hogyha saját protestáns vallására nézve nem lát: azt értem; de azt már nem értem, hogy a katholikus vallásra nézve sem lát sérelmet, holott bizonyára jól tudja, hogy az erre illetékes egyének számtalanszor kijelentették, hogy a polgári házasság intézménye a katholikus vallásra sértő, különösen azért, mert a polgári házasság előtt megkötött egyházi házasság, törvényeink szerint, semmis. Ez nagy sérelem, mert mi katholikusok a házasságot szentségnek, oly tiszteletreméltó intézménynek tartjuk, a mihez úgyszólván fogható sincsen. Mi azt szentségnek tartjuk, az állam törvénye pedig azt mondja, hogy az semmis; hogyne fájna ez nekünk. Igenis fáj és sérelmes; megengedem, hogy azon katholikusok, kik talán már inkább csak a czímet tartották meg és a kik talán el is vesztették a hitet, hogy azok nem találják sérelmesnek ; de a kik szerencsések hitélettel birni, azok igenis legnagyobb sérelmet látják ebben. Azért Hegedüs Sándor t. képviselőtársam hiába mondja azt, hiába utasítja vissza azt, a mit egyik elvtársam mondott, hogy hazai törvényünk szerint az egyházi házasság ágyassäg. Tartsa meg a néppárt magának azt, — monda, — hogy az egyházi házasság: ágyasság; mert tény az, hogy az állam szemében a katholikus felfogás szerinti, egyházi házasság: csak ágyassá;. Hegedüs Sándor és Győry Elek t. képviselőtársaim persze úgy okoskodnak, hogy hiszen semmi akadály nincs arra nézve, hogy az, a kinek tetszik, házasságát egyházilag is megköthesse. Igen ám, de mint előbb már említettem, az állam ezt semmisnek tekinti, ha előzőleg államilag meg nem kötötte. Ha tehát semmisnek tekinti az egyházi házasságot, akkor igenis áll az az állítás, hogy az állam az egyházi házasságot ágyasságnak tekinti, mert nem tekinti magában véve házasságnak; t. képviselőtársamnak argumentácziója tehát teljesen helyes volt és Hegedüs Sándor t. képviselőtársam azt nem utasíthatta vissza. Ugyancsak Hegedüs Sándor t. képviselőtársam azt ajánlgatja, hogy ha katholikus autonómiát akarunk, akkor jó lesz várni és türelemmel lenni, mint a hogy a t. kultuszminiszter úr