Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-47

330 47. országos ülés 1897. febrnár 12-én, pénteken. nem először a törvényt kell meghozni, és akkor a konkurrencziát kiírni, hogy ki akarja megcsinálni az osztálysorsjátékot, hanem előzetesen kell biztosítékot szerezni magának az előrelátó financz-embernek arra, hogy az, a mit előterjeszt, azután meg is legyen. Én ezen szerződés megkötésének körülményeit nagyon jól ismerem, de csak egyes részleteire akarok kiterjeszkedni, mert a többi nem tartozik ide. Ezt a szerződést a választások előtt szeptember végén vagy október 2-ika körül kötötték meg. S hogy ez a szerződés megkötésének dátuma, ezt onnét tudom, mert ugyanazon időben a párisi »Société Générale«-koz jött az értesítés, hogy a szerződés megköttetett; ilyen és ilyen körülmények és ilyen és ilyen kötelezettségek mellett. A »Société Générale« oly intézmény, melynek alapszabályai folytán osztálysorsjátékkal foglalkozni nem szabad, ennélfogva ők Németországban, részt akarván venni az osztálysorsjátékban, egy fiók-intézetet alapítottak, az »elzászi leányintézeteU, a mely a terézvárosi takarékpénztárral szövetkezve kapta meg az osztálysorsjátékot. A feltétel tudtommal az, hogy az összes költségek kilencz tizedrésze a »Société Grénérale«-t illeti, egy tizedrésze a terézvárosi takarékpénztái"t, a jövedelemnek kilencz tizedrésze a »Société Grénérale« illetőleg az elzászi intézetet illeti, egy tizedrésze pedig a terézvárosi takarékpénztárt. Tehát 16 milliót kell befizetni, hogy 1,200.000 forintot kapjon az állam. Eddig három és fél milliót fizettek be, hogy az állam kapjon 1,300.000 forintot. A három és fél milliónak legnagyobb része itt maradt az országban, mosta 16 millióból vándorol külföldre 8 millió. Polónyi Géza: Hát a nyeremények? Pichler GyőZŐ: Bocsánatot kérek, a nyeremények 50 százalékot tesznek ki, tehát nyolez millió lesz az a többlet, a mely kivándorol. Én nem tudom, hogy a szerződés megkötésénél nem volt-e más ajánlata is Lukács pénzügyminiszter úrnak, nekem nincs értesülésem; de én kérem Őt, szíveskedjék felvilágosítani, hogy a terézvárosi takarékpénztáron kivtíl nem volt-e más ajánlattevő bank, melyet előnyösebb feltételek mellett lehetett volna az osztály-sorsjátékkal megbízni. Azt hiszem, nem lesz az illetőknek, a kikről szó van, kellemetlen, ha megemlítem, hogy még Wekerle Sándor pénzügyminiszter ideje alatt szó volt arról, hogy egy részvénytársaságot alakítsanak s felhívtak egy pár pénzintézetet, egyik 400.000 forintot adott . . . ezen hazafias társaság megalakítására s akkor neki az osztály-sorsjátékra nézve az ígéret határozottan megtétetett, sőt König egyetemi tanár ki is dolgozta a játéktervet. Ezzel csak azt akarom jelezni, hogy előkelő pénzintézetek szintén konkurálni akartak ezen osztály-sorsjátékra. Nagyon csodálkozom, hogy il> nagyfontosságú kérdésben nem hallgatta meg a t. pénzügyminiszter ár azokat a kiváló financzkapaczitásokat, kik a túloldalon ülnek, s kiket egyes pénzügyi dolgokban nagyon szívesen meghallgat. Én azt hiszem, hogy suba alatt minden megkérdezés nélkül egy társulattal megkötni egy nagyjelentőségű szerződést 20 évre, lehetetlenség, bár elismerem, hogy nagyon lehető, sőt fel is teszem, hogy a legkedvezőbb ajánlatot a terézvárosi takarékpénztár tette. De hogy minden megkérdezés nélkül, a többi pénzintézet arczúlesapásáva], egy intézettel kösse meg a pénzügyminiszter úr ezt a Szerződést, helyesnek még sem mondható. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De, t. ház, mi biztosítékot nyújt ez a törvényjíivaslat arra, hogy azok a rettenetes visszaélések, melyek a miileniumi osztály-sorsjáték alatt tapasztalhatók voltak, meg fognak szűnni. (Igaz! Úgy van!) Eu a t. pénzügyminiszter úr figyelmét fel akarom hivni egyetlen egy dologra; mert ha már meg nem akadályozhatja a kisebbség, hogy ezen javaslatból törvény legyen, erkölcsi kötelessége oly pozitív javaslatokkal előlépni, melyek az ilynemű visszaéléseket megakadályozzák. Csak egy példát mondok, utalva a múltra; hogy a jövőben hogy fog történni, azt természetesen nem tudom. A múlt osztálysorsjáték, vegyük, hogy egy egész osztálysorsjegy 60 forintba került. Volt négy húzás. Az első húzásra 15 forint volt az egész sorsjegy ára. Az illető X. az 1000. számú sorsjegyért j lefizette a 15 forintot. A második húzáskor csak úgy kapott opcziót, ha bizonyos határideig ismét 15 forintot lefizetett. A sorsjegy tulajdonosa lefizette a 15 forintot és játszott a második hiízásnál is. Fizetett eddig 30 forintot. A harmadik húzásnál szintén lefizette a 15 forintot, tehát egy sorsjegy került 45 forintba s játszott a harmadik húzásnál is. A negyedik húzásnál már megunta a folytonos nem-nyerést és a folytonos fizetést és beszüntette. A határidő elmúlt, s Ő ezen sorsjegyért már 45 forintot befizetett. Én felkérem a t. pénzügyminiszter urat, mutasson nekem egy esetet, hogy a negyedik részletnél nem adták-e el az illető, tehát 1000. számú sorsjegyet, mert nagyobb nyerő sansza volt az egész 60 forintért, s így ezen sorsjegy ára nem 60 forintot jövedelmezett a társaságnak, hanem 105 forintot. Ily visszaélések ellen óvó .intézkedést kell tenui, akár lebélyegzés, akár szelvényletépés által, de hogy egy sorsjegyet eladjanak a megállapított árnak felével, vagy harmadával többért, ez nem lehet. Polónyi Géza képviselő úr fölemlítette a húzásoknál való visszaéléseket. Itt a legrettentőbb visszaélés a következő volt. A húzás alatt