Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.
Ülésnapok - 1896-47
47. országos ülés 1897. február 12-én, pénte&en. 325 És ezzel körülbelül megfeleltem a második kérdésre is, tudniillik miért kötik meg a szerződést húsz évre, és miért nem rövidebb időre? Erre a válasz az, hogy magánvállalat nehezen akadt volna, a mely rövidebb időre az osztálysorsjátékot ily feltételek mellett elvállalhatja. Ha az első éveknek jövedelme csekély lesz, és a befektetendő tőke alig hozza meg kamatját, akkor a vállalat számíthat az üzlet természetes fejlődésére és arra, hogy húsz esztendőnek az átlaga végeredményében reá nézve mégis csak kedvező lesz. Ezért képes már az első esztendőben az államnak 1,500.000 forintnyi minimális összeget biztosítani és a legköltségesebb apparátusoknak egyikét felállítani. Ellenben ha a bérlet csak tiz évre szólna, úgy valósziníí, hogy ilyen összeg fizetésébe bele nem mehetett volna. Az egyezség tehát úgy, a mint előttünk áll, az államkincstárra nézve előnyös és felfogásom szerint ez az eredmény csakis úgy volt elérhető, ha a bérlet hosszabb időre, és ha magánvállalkozásnak kiadatik. Áttérve ezek után a második pontra, kötelességem a t. ház előtt röviden kifejteni az üzleti tervnek főbb adatait. Ezen üzleti tervnek lényege a következő: Minden fél évben 100.000 sorsjegy fog kiadatni, a melyre 50.000 nyeremény esik; a sorsjegyek beosztatnak hat osztályba, azaz húzásba. Az egyes osztályok ára a nyeremények száma és nagysága szerint változik. Az egész Sorsjegynek, mely mind a hat osztályban játszik, ára 160 korona. A legkisebb sorsjegy részletnek, a mely elárusítható, az ára l 1 /^ korona (75 kr.) lesz. A vállalat mérlege ezek szerint a következő: Feltéve, hogy mind a 100.000 sorsjegy eladatik, a vállalat bevesz 542000 vészsorsjegyért — az összes irásdíjaknak levonása után — 13,160.000 koronát. Valamennyi nyereménynek az összege pedig kitesz ugyanennyit, tudniillik ismét 13,160.000 koronát, Azonban a bérlő vállalat jogosítva van ezen nyeremények után 20°/o-ot levonni, tehát ugyanannyit a mennyit eddig az állam nyereményadó és lottójövedék czímén szintén a lottóban nyerő közönségtől visszatartott. Ez a 20% kitesz 2,632.000 koronát. Ebből az összegből és az írásdíjakból fedezi a vállalat a kincstárnak fizetendő bérösszeget és az egész rezsit. Magától értetik, hogy ez a számítáB csak egy félévre szólván, egy évre kétszer ennyi számítandó, vagyis rövidség kedvéért egész évre ugyanannyi forint, a hány koronát számítottunk fél évre. Ez röviden az üzleti része a dolognak. Arról, hogy ez jó üzlet-e, vagy sem, ma igen bajos véleményt mondani. Minden esetre bizonyos, hogy az ily üzlet nagy költséggel jár, és hogy talán sikeresen keresztülvihető sem volna, ha a vállalkozók nem számítanának arra, j hogy külföldön, esetleg tengerentúli országokban is elhelyezi) tik a sorsjegyeknek nagy részét. Mindezek azonban oly eshetőségek, a melyeket pontosan kiszámítani ma még lehetetlen. (Úgy van! jobbfelöl.) És most áttérek a harmadik és fő kérdésre, tudniillik miképen áll a behozandó osztálysorsjáték intézménye a játszó közönséggel szemben. Ezeket fejtegetve, csak ismételhetem, a mit már hangsúlyozni bátor voltam, hogy bizonyára a legkívánatosabb az lett volna, ha a régi lottót eltöröljük és helyébe semmiféle új hasonló intézményt be nem hozunk. Hogy ezzel azonban czélt értünk volna-e, az nagyon kétséges. A mi feladatunk csak az lehet, hogy az eddigi játék helyébe oly intézmény lépjen, mely nem annyira a legszegényebb osztályokra számít, és a mely nem izgatja túlságosan a játékszenvedélyt. E tekintetben az osztálysorsjátéknak számos előnye van a lottóval szemben. Míg eddig minden ember öt krajczár betéttel hetenként többször is játszhatott, addig ezentúl 75 krajczár lesz a legkisebb betét. Azonkívül a húzások ritkábbak lesznek. Már pedig a külföldi tapasztalat bizonyítja, hogy ilyen aránylag nagy betét mellett és ritka húzásoknál a legalsóbb néprétegek csak elvétve vesznek részt a játékban. Azonkívül az osztálysorsjátéknál a sanszok is egyenletesebben, mondhatnám tisztességesebben oszlanak meg a banktartó és a közönség között. Míg a lottónál egyáltalában nincs kimondva, hogy valakinek nyernie kell és lehetséges, hogy 1—2, vagy több húzás elmúlik a nélkül, hogy bárki is nyerne, addig az osztálysorsjétéknál a sorsjegyeknek a fele okvetetlenül nyer. A legkisebb nyeremény is nagyobb a betétnél s az általam jelzett levonásoktól eltekintve, összeredményében a nyeremények annyit tesznek ki, mint a betéteknek az összege. A mennyiben tehát szerencsejátéknál erkölcsről szó lehet, ez a játék erkölcsi szempontból mégis csak kevesebb kifogás alá esik a lottónál. Még csak egy kérdést kívánok itt felvetni és ez az, vájjon a sorsjegyeknek ez az összege, — hogy egy szóval fejezzem ki, — a játéktőke arányban áll-e a lakosság számával? E tekintetben már említettem, hogy előreláthatólag a sorsjegyeknek nagy része külföldön fog elhelyeztetni; de még akkor is, ha feltehetnők a mi jó formán ki van zárva, hogy az összes sorsjegyek Magyarországon elhelyeztetnek, akkor is évenként alig 75 krajczár az összeg, a mi mint játéktőke egy-egy lélekre esnék az országban. Ezzel szemben áll az, hogy mindenütt, a hol osztálysorsjáték van, ez a játéktőke sokkal nagyobb, így Poroszországban egy lélekre köríílbelől 2 márka, Szászországban 10 márka, Hamj burgban 31 márka esik, tehát aránytalanul
