Képviselőházi napló, 1896. III. kötet • 1897. január 26–február 13.

Ülésnapok - 1896-47

322 47. országos ülés 1897. február 12-én, pénteken. Ezekben van szerencsém, t. ház, az előttünk fekvő törvényjavaslatot ismertetni; és a mi a közlekedésügyi és pénzügyi bizottságok véleményét e tekintetben illeti, erre nézve meg kell jegyeznem azt, hogy a közlekedésügyi bizotts/ig abban a meggyőződésben van, hogy ezen vasúti hálózatnak a kiépítése nem csak a helyi érdekeket fogja szolgálni, hanem általános közforgalmi, közgazdasági, de hadászati szempontból is kiváló fontossággal bir. Felemlítem még azt, hogy a pénzügyi bizottság teljesen egyetért ezen vasúti hálózatnak finanszírozásával és ily értelemben ajánlja a t. háznak e vasút elfogadását. Miután végül még felemlítem azt, hogy az engedélyezési feltételek megegyeznek azon feltételekkel, a melyeket a törvény a helyi érdekű vasutakra nézve előír, és miulán úgy a postai szállítás és a külön állami segély czímen engedélyezett segély összesen 6"5°/o-ot tesz ki, tehát jóval alul marad a törvényben megállapított 10°/o — 10°/o-nyi engedélyezési összegen, miután a megkívánt 230,000 forintnyi biztosítási alap az állampénztárba már tényleg elhelyeztetett, kérem a t. házat úgy a közlekedési mint a pénzügyi bizottság nevében, hogy a jelen törvényjavaslatot x\gy általánosságban mint részleteiben elfogadni méltóztassék. (Helyeslés.) Elnök: Kivan valaki szólani általánosságban a törvényjavaslathoz? Senkisem kívánván, a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Molnár Antal jegyző (olvassa a törvény javaslat czímét és /—4. ssakissait, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Következik a közgazdasági és pénzügyi bizottságok jelentése (írom. 20, 70. 73) a kikötői illetékekről szóló törvényjavaslat tárgyában. Az előadó úr fog szólani. Gr. Batthyány Tivadar, a közgazdasági bizottság előadója: T. ház! Az 1883. évi XXXII. törvényczikk, a mely a kikötői illetékeket szabályozza, és mind a mai napig érvényben van, a tapasztalatok szerint több tekintetben pótlásra, kiegészítésre szorul. A t. kereskedelmi miniszter urnak tehát, miként a törvényjavaslathoz csatolt indokolásban és a bizottság jelentésében is kifejtve található, okvetlenül gondoskodnia kellett a törvény módosításáról, vagy pedig egy új törvényjavaslat szerkesztéséről. A t. miniszter úr az utóbbi utat választotta és módosította a kikötői illetékek kivetésének bázisát is. Ugyanis mig eddig minden egyes kikötőben aránylag magas díjtételeket fizet, addig az új kikötői illeték-szabálynak bázisa az, hogy a nagyobb hajók fizetnek bizonyos időre egyszerre egy kikötőben s azután a gőzösök 20 napig, a vitorlások 60 napig, a monarchia bármely kikötőjét érintik, akárhány kikötőben fordálnak meg, illetékmentesek ezen időtartamra. A kis parti hajókra, kisebb gőzösökre és vitorlásokra a törvény az Olaszországban igen jól bevált úgynevezett abono - szisztémát állapítja meg, a mennyiben csekély díj fizetése mellett az illető hajókat az egész évre a további illeték fizetése alól felmenti. Feltétlenül a hajózásunk érdekében állott volna, ha ezen abonoszisztemát a hosszú járatú hajókra kiterjesztik; azonban a t. miniszter úr ezt nem tette javaslatában és a bizottságok, úgy aközgazdasági mint a pénzügyi, a maguk részéről az ez irányban felmerült eszmét szintén elvetették. Tették azt kizárólag pénzügyi szempontból, a mennyiban a törvényjavaslat által kontemplált új rendezése a kikötői illetékeknek a kincstárt legalább az első években czirka 80—90.000 forinttal fogja megterhelni kevesebb jövedelem czímén. A törvényjavaslatnak fontos részeként kell megemlítenem azt az előnyt, melyet az eddigi törvénynyel szemben a vitorlás hajók részére állapít meg. Épen a tegnapi ülésben volt szerencsém úgy magamnak, mint Lukáts Gyula t. képviselőtársamnak a tengeri vitorlás hajók súlyos anyagi viszonyait ecsetelni, másrészt hadügyi és oktatási szempontból a vitorlás hajók fentartásának ügyét kiemelni. Ezen hajózás istápolását kontemplálja e javaslat 9. §-a, midőn az illetéket a vitorlás hajók részére igen esekély tételekben állapítja meg. Kötelességem még csupán két kérdést a t. ház figyelmébe ajánlani. Az egyik a javaslatnak azon szoeziálpolitikai és humanitárius szempontból igen fontos újítása, mely a 12. §-ban foglaltatik, hogy tudniillik, míg eddig a kikötői illetékekből befolyt összegek tíz százalékja fordíttatott a tengerészeti segélyalapok javára, ezentúl húsz százalék fog erre fordíttatni. Szükséges volt a százalékot feleiemel ni, habár a kincstár kárára, egyrészt, mert az illetékek leszállíttatván, a végösszeg, mely e czímen be fog folyni, szintén csekélyebb lesz; másrészt, mert a tengerész-segélyalapoknak a jövőben, mint az eddigi tapasztalat is mutatja évről-évre nagyobb igényeknek kell megfelelniük, Azonkivül a tengerész-segélyalapok mellett létesíttetett egy tengerészeti halászalap is, mely ugyancsak innen lesz segélyezendő. Végül talán épen az én inicziativámra — egy pár év előtt szólaltam fel ez ügyben — a t. kormány hosszabb idő óta foglalkozik egy tengerésztiszti nyujdíjintézet létesítésével, mely föltétlenül szintén e segélyalapból lesz támogatandó. Ez teszi szükségessé az említett százalék fölemelését. Végül még a közgazdasági bizottság megbízásából van szerencsém e helyről és ez alkalommal a t, miuiszter úrnak és a t. háznak